Véletlen szenvedélyek, átsuhannak csendesen évek során meg-meg állnak, s telítődnek, lelkünkben.
Vitéz álmok keringőznek a bálterem közepén, a szenvedélyes tánczenében, összebújnak ,édeskén.
Remegnek a forró álmok,, ha a testük összeér, vérvörös kis szikrák szállnak a bálterem közepén
O,de régen voltak álmok, lassan feledésben térnek forró álmok,örök átkok elcsüggedő kis ábrándok.
Valamikor ti voltatok, életünknek vezérei, ma csak örök álmok vagytok,az emlékek ékkövei [W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése