Kerestelek a fagyos télben---Vilhelem Margareta

Kerestelek a fagyos télben,
kopogtam ablakodon,
meleget leheltem,s suttogtam
imám,
hogy hozzad forrón jusson.

Fagyott kezemmel ajtót nyitottam,
lábamról leráztam havat,
forrón átadtad nekem szerelmed,
hevesen,
mely lángolva átsuhant rajtam.


Nyíltak zárak,hulltak a láncok,
megfagyott szíved zárán, 
kirobbant hirtelen szépen tisztán
a boldogság,
akár a fehér hógolyócskák.

Kerestelek a fagyos télben,
hogy hevítsem hideg testedet,
hogy melengessem szivedet
mely rideg,
s kandalló legyek neked.[.W.B ]