Mint hegedün a húrok--Vilhelem Margareta

Mikor hozzád mentem,
félve kopogtattam,
ajtód tágra nyílt és 
ott állttál boldogan.
Első találkozás,
szemeimben öröm,
hogy ilyen csodás vagy.
hogy ennyire közel vagy,
csendben léptél hozzám,
szájad megérintett,
s tudtam ,éreztem,
ez szerelemre késztet.
Azon a délelőtt,
mámorban estem,
kezem, kereste kezedet,
s testem a testedet.
nem várt találkozás,
de létező csókok,
értelmetlen szavak
csendes sóhajok.,
Mitől ily szerelem?
mitől ilyen érzés?
hogy éltem nélküled
hogy nem ismertem
tested tüzes lángját?
s szemed vad mámorát ? 
De csak csókoltalak,s
nem vártam szavakat;
ajkam nedves ,mézes,
s kereste ajkadat..
Nehezen búcsúztam,
vártam még valamit,
valami mámorban
szenvedő akármit,
csendes voltál ,néma,
búcsúzni akartál,
szétvált az ajkunk,
a varázs megszakadt 
mint hegedűn a húrok