Az emlékek-----Vilhelem Margareta

Halvány emlékek,
még kopognak néha,
még leskelődnek és
megtörve sóhajtnak,
még keresik kezedet,
még emlékeznek 
rozsa- felhőkre,még
dobognak szívedben,
halkan,csendben, s
gyönyört fakasztanak.
Az emlékek nem múlnak,
öröké tartanak,
szíved lassabban ver,
idő állit és nyer,
gyűjti ábrándjait,
a mámort a sikert,
az emlékek szállnak,
mint hulló szirmok,
rózsásak,kékesek,
a halvány emlékek.,és beléd telepednek. [W.B.]