Talán máskor------Vilhelem Margareta

1. Úgy üldöz a magány átka,
   keservesen befedi testem
   hóbortos, lottyanó házban
   minden csak lázad bennem .
   
   Mert lepereg és kutatom
   a múltnak gyatra sejtelmeit ,
   a sorsomtól a sötét félést
   a semmire hulló harmatot.
   
   Testem rémült áldozatként
   némán vezekel ,hadd érezze
   hogy sajog a múlt a máért 
   apró perceknek ütemeként.
   
   Hosszú az út a múlt, s ma között 
   s belém törnek halk sóhajok
   lüktető szívemben a fájdalom
   arany pecsétként zárul körém .
   
   Kopár fákról hulló boldogság
   bús lelkemnek fájó csillaga,
   s hegedűt rezegtetnek ábrándok
   míg titokban ,csendben lángolók.
   
   Megtelik a szívem felhőkkel,
   s párolognak kemény illatok,
   semmiségben kutatom árnyékom ,
   s poros utakon térden álmodok.
   
   Mert volt bizalmam boldogságban
   tudtam ,éreztem de reménytelen
   ámokfutóm ,csalódott szél huzat
   belém-fészkelte a sok átkokat..[W.B.]
   

Monoton menet-----Vilhelem Margareta

1. Körülöttem monoton tarka hullám
   forog körbe eszeveszetten,
   nagy világban keskeny ösvényen
   tapossa búsan a zordon éjszakát.
   
   
   
   Mert nincs törvény eme seregre 
   a kincseik a batyú ,s a gyermekek
   féltően húzzak magukhoz kincseiket
   álmaik nincsenek csak előre törnek.
   
   
   Otthonuk messze álnokság tanyája
   gondjuk ott van a fájó igazságban ,
   cifra palotát nem kértek,békére vágyva,
   elhagyott hazájukat, kimért sínpárra.
   
   
   Lelkükben tanyát üt a békesség
   leszállni látják az égnek Istenét
   világi nagy hitük búcsút kovácsol,
   testük fáradt ,kövek mérik fájdalmuk .
   
   
   Estétől ,sárga hajnal csillagáig
   taposnak útat csillag ragyogásig,
   szívükben fájdalom békés menetben
   való igazságban a szürke életben.
   
   
   Elérni céljuk tán nem fogják sosem
   a jót amiből lelkük életet merítene ,
   orvul becsapott harci eszményekben
   csak tévelyegnek kimúlt tévedésben.[W.B]
   

Szerelmes visszhang----Vilhelem Margareta

1. Oly édes semmiségben tétlen
   az égbolt csillagos fényében
   testem még ring ölelésedben
   s csókot súgsz holdnak éjében.
   
   
   Belém vésődött finom lelked ,
   néma érintések bársony lehelete ,
   szemedben fény szikrázik felém,
   s érzem vágyad pihen benne.
   
   Mert eggyé olvadunk ördöngösen,
   míg tejúton táncolnak tündérek ,
   s boldog nevetés szédületében
   színes életem búg ölelésedben.
   
   
   Ajkam pirosló vérem tengere
   minden vágyam benne keressed ,
   kitárt karjaim lágy ölelésében
   benne van szíved minden verése.
   
   Csak egy perc míg magamba vésem
   férfi akaratod gyöngeségeit ,
   s testem szótlan szobor fegyvere
   mi megvédi csókjaid üdvösségeit .[W.B.]
   

Múló évek-----Vilhelem Margareta

1. Mennyi élet mennyi bánat
   múlik csendben, s nem támad
   arcomra a múlt alázat
   csak heviti gyenge lázam .
   
   Kihűlt fészkem halott ajka,
   vágyik vissza csókjaidra,
   sejtelmesen titkok árnyán
   kergetőzik szélnek táncán.
   
   Szárny fosztottan vezekelek
   tegnapok napjait keresem
   közös harcunk elfelejtem
   kettéoszlik a csillag égen.
   
   Kis fellegek bűvkörében
   sorvad létem a végtelenbe
   s őrzöm vétkeim keblemben
   mik együtt fájnak életemmel.
   
   Megtanultam az értékeket
   eltakarom arcom rémülten ,
   s varázslatos ifjú álmom,
   szenderedik selymes révben.
   
   Nehéz kitörni a bús múltból
   míg nem száll meg új varázs ,
   örökifjú szerelmes útból
   reám száll mint egy villanás.[W..B.]
   

Büszkén szenvedve----Vilhelem Margareta

1. Makacs világban konok rendben
   parázslanak sötéten csillagok
   tüzes éjek után szürkés napok
   körülkarolják a bíbor Napot. 
   
   
   Ősz jöttére sikítanak szelek
   szétfoszlatnak nyálkás pókhálót
   tenger nagyságú fellegek nyomán
   úszkálnak újszülött fehér bárányok .
   
   Minden oly vaskos ,vizes dermedés
   szél fújta nedves színek kavarognak 
   foszladozó nyárnak sutba vetett álma;
   az arany sugárban fürdő csillagok .
   
   Minden nedves, hideg csuszamlás
   az erdők rőten kéjben inognak
   rothadt farönkök testük takarják
   szégyellik mocskos pucérságuk.
   
   Az ősznek napjai vihar szegettek
   Világunk sutba dobott vég ítélet ,
   csak fák résein villan még valóság
   míg szállingóznak rozsdás levelek.
   
   A még lombos fákon bomlik a lét,
   sűrűn szállnak megcibált levelek 
   kopárságuk bár látszatra eleven
   büszkén állnak ,lombjukat feledve.[W.B.]
   

Változó Világ--------Vilhelem Margareta

• Méreggel kavarodott időkben
  elárasztanak ismeretlenek,
  arcok,szemek kavarognak
  körülöttünk ,s merengünk
  
  
  lassan a forrongó Világban,
  legyőzötten keressük barátaink
  kik egyre fogynak a gyors napokban
  és sírásra torzul a mosolyunk ,
  
  
  míg egyre keringésre tornyosul
  a maradandó ,földre robbanó
  veled azonosuló idő, szorongó
  testedben új történelmet író
  
  vad,göggel telített győztes
  szikla szívek tiltott nemzete
  kiknek még emlékük sincsen
  a volt ,idők múlta semmiben .
  
  Kocsányon függő életünkben
  fölösleges volt az enyhülés
  gyermeki szívvel kérkedünk
  mindenért ami már felesleges.
  
  És hosszan elnyúló részvéttel,
  koldusként ,alázattal esengünk
  lerótt múltunk harci győzelmét
  beborító babér koszorúnkért.[W.B.]
  

Fukar szerelem-----Vilhelem Margareta

• Dédelgetett perceimben dobog
  szívemben az üresség vad álma
  kókadó fejemben százféle gondok
  tolakodnak , mint varázs hatalma,
  
  s oly érthetetlen mély nyögések
  színekkel tarkított fájó keservek ,
  háborognak bennem szüntelen
  míg vágy madár száll fejem felett .
  
  S állok tiszta szívvel a szélben
  mellemnek csapodnak ádáz tövisek
  minden sóhajtásom külön egyveleg
  hegedű húrjainak hullámzó remegése.
  
  Testem megtelik a vágy szellőjével
  mi illatosan füstölög a semmiségben
  ajkamról elszállnak forró leheletek
  minden elmúlik a fukar szerelemben.
  
  
  S állok az örvénynek szellőjében
  arcomról eltűnnek a kéjjes örömök
  szemem köré apró ráncok gyülnek
  de szájam csókot igér akkár kéreget.[W.B]
  

Mert újra lehet----Vilhelem Margareta

• Titkos nézések ,halk szavak
  álmok egén kerítő szárnyak,
  tiszta szívvel fogant álmok
  elbódított lángoló vágyak .
  
  
  Zavaros ,daltalan Világban
  összefutottunk zavartságban
  karod felém nyúlt lombosan,
  s fájt csókod szám kapujában.
  
  
  
  Véletlen vagy kitervezett
  simogatásod mind velem lehet ,
  bohón kapkodok egyre utánad
  tárul szívem csalogatásodban .
  
  
  S úgy vágyunk egymást átérezni
  remeg kezünk ,szánk csókot beszél
  viharos szél fújhat reánk,
  álmodó lelkünk szerelem Világ .
  
  
  Vágyódó ölelő férfi karodtól
  vérem ereimben úgy kavarog
  s körülöttem szent ragyogások,
  csókjaim még lehetnek fiatalok.
  
  Mert vágytuk e perc diadalát
  parázna szó nem hágott át
  el nem súgott szent beszédek
  szívünkben új vágyat keltnek. .[W.B.]
  

A szerelem mámorában---Vilhelem Margareta

• Úgy űzött a vágy feléd,
  értelmetlen lázas érzés
  bőrömön ringott a kezed,
  ujjaim csókolták gyöngén.
  
  Türelmetlen mozdulatokban
  ahogy első éjszakánk esett
  ziláltan kergettük vágyaink
  s szívem szívedbe veszett.
  
  Kapkodó apró lihegésünkben
  benne volt minden csoda
  szoros kéjjel telt testünkben
  ikrek lettünk szívverésünkben .
  
  S vártuk a mámor ébredését
  felettünk kattogott a perc ura
  lágyan simultam mozdulataidra 
  összeforrtan birtoklásodra .
  
  Szívünk dobogott mint soha
  kegyegték vágyaink titkait
  kék szemedben fény csillogott
  s nedves víg ajkad kacagott.
  
  Oly boldog voltam karodban
  megrezzentem minden mozdulatra,
  zene harsogott a kakas szóra
  boldogságunk örök sugallatára.[W.B.]

Megérte

• Elvonultak előttem Kék hegyek,
  regéktől kavargott a szél,
  karomban hordoztam vágyaim,
  de értelmem mindig révbe ért .
  
  
  Egy-két nyári esős estének
  vágytól bujdosó zavarában
  legszomjas szám búcsúzott
  talán könnyet is hullatott.
  
  Mert az érdem amit elértem
  napfényben tündöklött rég,
  a vihar nem érintette csúcsát,
  nem zilálta meg sóhaját.
  
  Mit learattam megért ,s szép
  megbékélt Világom érdeme,
  elértem kevélyen hatalmam
  bölcsességem megosztottam .
  
  Nehéz fakó napok arcáról,
  lerí múltamnak kegyelme,
  s fáklyás tüzeknek lengése
  büszkén hordozza értelmem . [W.B.]
  

Szikrák a nyárban----Vilhelem Margareta

• Égő szikrák ülnek szememben
  perzselő nap forrón égethet ,
  mert te vagy a Nap én nekem,
  neked dúdolom halk énekem.
  
  És ha kergetném rajongással
  balga álmom titkos vágyait ,
  mint csillag hullás a kék égről
  szétszóródhatnak pernyeként .
  
  Tiszta szívemben is szikrák égnek
  de ábrándként mélyen elásva
  csak dalom, mi színes virág lehelet
  nyílik, köréd fonódva örök múlásba .
  
  És ha majd a vágy néha elragad
  az álmodó Világ rózsa szárnyain
  szeretnélek újra magamhoz vonni 
  csókokkal érinteni égő ajkad.
  
  Te vagy a dalom szívem lángján
  nevedet halkan százszor rebegem,
  falánk bogárként szállok feléd
  köréd hintve bársony rózsa levelet .
  
  S a dalom - hiába, így van régóta ,
  lehet szikráknak színes ábrándja
  csókos szívből könnyeket fakaszthat ,
  csak az a rossz, ha nincsen tartalma.[W.B.]

KIfakult élet

• Kifakult érdemek átszúrt rongyon
  tördelt imák térden toporgók,
  szenten hirdetett rút Világ képe,
  előttünk fekszik sorsunk sejtjeiben.
  
  Morcosan a Világ harcában hörög ,
  kitágult orr cimpákból a bú csöpög
  tágra nyílt szemekkel követed élted,
  vajon meddig bírja sebesen a lépted?
  
  Van ott a csúcson még jelenlét érzet,
  ha bírja derekad hajlongsz beszédet ,
  ámító készséggel túlfűtött hévvel
  számolod magadban a hiány érzeted .
  
  Mert van egy út, amit megérlelsz
  tested, sejtjeivel hozzá beszélhet
  átrohangált életed kevéske érdeme,
  hogy voltál múltban és van jelened.
  
  Történelem meséli a kiégett éveket ,
  min átcsúszott tested,s lassan széled ,
  rácsos falakon látod a megtörténtet
  bárhogy is őrködsz szenvedés az élet.[W.B.]

Ha beszélnék----Vilhelem Margareta

Ha ,beszélnék,csengene hangom
oly messzire ,mint halk sóhajom,
ha lépkednék szökkenés lenne
szentségemtől messzire vinne,
ha simogatnék, kezem megbénulna,
arcodon maradna nyomban,,
ha csókolnék,csupa vad szilajjal
szájad káprázna,mint egy csoda .

Úgy vágtatnék vadul , éhesen,
csodája önmagamnak lennék
és fújnék lángot jobbra ,balra,
és mint űrben csillag, veszélyesen
rá esnék a te csillagodra.

Néha kemény daccal volnék tele
bölcsességem félre tenném
és kezedet eleresztenem , ma
életünknek kócos kusza dala
szállna könnyekkel, megsiratna
és simára domborulna örökre
az idők szava.

De nem lesz ,se ma, se holnap ,
az idő megmutatta fehér fogát
széttépte a zilált álmaink kócát
mik még gubancban lázadoznak. .