Csokorba fogva ----Vilhelem Margareta

Azon a hajnalon mikor megébredtem
ösztönösen úgy éreztem
itt kezdődik a boldogságom 
és nem gondoltam,
hogy abban a percben már benne voltam
a pillanatban ,
a boldogságban
hogy fájt már szerelmem
és birtokolni szerettem
minden testrészét titokban.



Csak később ébredtem rá 
hogy elvesztettem,
azt az illúziós percet 
ami egy fals boldogság kezdete 
hogy nem léteztem számára
nem voltunk egy idöben
ahogy átnéztél felettem
ahogy semmi lettem
visszavitt oda ahonnan ébredtem..




És örökösen visszamértem magam
az átélt öröm pillanatra
törékeny testem fájdalmára ,
bár jöttek új gyönyörök
kacajok ,sóhajok 
titkos halk suttogások
nesztelen simogatások
esztelen kiábrándulások 
de minden egybefogva egy csokorba
tövises lett mint a rózsa..{W.B.}

Rabságban----Vilhelem Margareta

Míg alkonyomban kutatok
mostoha sorsomig hatolók
lázad sejtjeimben a vér 
remegek hogy hozzád elér. 


Mily csökönyös akarattal
gomolyognak kuszán hegek
halmozódnak bezárt bogokkal
pórusaimat betöltve téveteg.


Mert rabul estem levegőtlen
csapdák katlanjának mélyére
tikkadva kapkodók hihetetlent
várom durranni az utolsó itéletet.



Kijátszva vesző énem akaratát
sorsom szeszélye kegyetlen
rab maradok tovább megtörten 
az éteres túlvilág zsivajában . {W.B.}

A harag mementója ----Vilhelem Margareta

Akkor még törékeny testemben
kalapált vidámságom örülten
baráti selymem magamon viseltem
és simogattak áldott kezek ,
vérem lüktetett bugyborékolva
s nyílt csatát kerestem lázongva
miközben ajtók nyikorogtak tárulva
s megedzetten vért szimatolva
harapásnyira volt a végzetem .

Útjaimon búza kévés keresztek
nyári hangulatom torlaszolták
szagom illatosan csiklandozták
míg a rozsdás fészer kelepelt
Szárnyak repdestek amerre mentem
a sebezhetetlen kék ég alatt 
mindenhol zeneszóra lépkedtem
s kendőmbe áztattam sóhajom.

Úsztam az égnek tengerében
keresve titkok szilárd megfejtését 
de némán kondult az esti harang
lánggal válaszolt szívemben harag.
Töredezve meglódult a harang hirtelen 
dobogtatva ürességét szívemben
de csatám soha meg nem nyertem. {W.B.}

Légyott---Vilhelem Margareta

Voltam kifutó színes mezben 
fillér nélkül lyukas zsebbel,
kinőtt ruhák hordozója 
viselt cipők bélelt talpa
horzsolódott lábam sarka
tömött zoknival és jó állt .
Viccesen már több a soknál
verejtékem csepegett rám
lábam lustán tettem résbe
hogy belefussak keresztembe
mikor a szél esőt hullott 
tarsolyomban sok kis dolog ,
akár halom drogcsomagok
eláztak és lett egy mocsok.
Kincses álmaimban néha volt 
hogy piros csizma trogyogott.
Felnőttként már többet tudtam
gondomban csak úgy spóroltam
bár hiányoztam a légyottól
harmatozott szemem sokszor .
"Hiszekegyben" csak egyszer volt
mikor nem találtam más okot
és ha sokan megsajnáltak
vettek nekem fényes csizmát
verejtékem csurgó zöme
megáztatott gyönyörömre .
De azóta már gazdag lettem
kalapot is emelgettem ,
bársonnyal bélelt csizmámban 
zokni nélkül meleg lázban 
hattyúdalom el is jártam
gondtalanul forgok ugyanúgy 
a" hiszekegyben" mégis kirúg . {W.B.}

A hold karimája alatt-----Vilhelem Margareta

A telihold alkonyos éjszakáján
gyűrött arcán teli báj
körülötte csillag világ
szikrázik egy- egy pillát
lassan-lassan ,
s amott egy pillanatra
sötét felhők határán
kigyúl lánggal
egy emlék foszlány
a hűvös ködben vár
ami talán most a miénk 
mi titkot takar
akarattal , 
amit vártam néma hanggal
szavamban a te szavaddal ,
majd eltűnik egy mozzanatra
kékes füstnek zavarában 
eltakarja arcát ,
majd ismét lángol
mint egy gyertya önmagában
elporlad az éjszakában 
füsttel teli holdvilágban
de már nem vonzanak
gyönyörű könyörögő 
szavak ,
mik testet kapcsoltak
remegő hangulatban .
Hajnalban minden mozdulatlan
füstös marad az ég alja 
amit épp a titok marja
mintha ketté szakadna ,
ragyog ránk a hold korongja
utat mutat örök lázban
s reánk tapad egy pillanatra .{W.B.}

Háborgó tenger margójára ----Vilhelem Margareta

Csodák működnek körülöttem
varázsként építik értelmem
vad lánggal feltörő kegyelmek
néznek szemembe érdektelen
ugyanazok közelednek ,
kik irgalmatlanul gyötörnek
de nem akarok újból születni
csak úszni az elfogyó tengerben
hol szirének zenéje értelmes
és hanyatt ússzak a kék ég felett
míg a víz karcolja bőröm
a sötét fenekelten indák között .

Néha verekszem egy-egy álom után 
mi foszladozik a karmaim között
bár fák között zúg a fény
én sötétben keresem lélegzetem
ugye jó áldozni illatos tengernek
átadom magam némán vizének 
arcomon barázdák és gyökerek
beborítják félreérthetetlen
kínos magányom merevségét
feloldva fényét lelkem élén. {W.B.}

Ott a "REX-ben -----Vilhelem Margareta

Akkor ott ott a " Rex"-ben
hol minden este 
teánkat szürcsöltük
kettesben ,
nem vettem észre 
a színes körték villanófényében ,
hogy homlokodat ráncba szedted
szerencsém fénye
elszállt előled .

Lehajtott fejjel
ültél leverten
a másnapra gondolva 
vagy talán a mostanra éppen
kezemet előled eltolva ,
mint aki unja 
a forró tea izét 
s szájadat marta 
az egykedvűség .

Elporladt a vágyunk .
s a kihűlt ágy takarója 
lehet még takarja 
a kínos remegések 
utolsó csókját
ahol gyönyört el nem értünk
a surranó csendben
mindketten másként éreztünk 
már sejtve végzetünk. {W.B.}

Csendes percek--Vilhelem Margareta

Ha egyszer majd elmúlik felettem
kínos büszkeségem önfeledten
kopott ,lomha kereveten
mint vénleány szűkösen
mérem magamban 
majd erényem.
Hozzám tapadó szürkeségek
lomhán döcögve kísérnek
nyakam köré tekerednek ,
s fojtó ritmusban szívják vérem
s lázadozó homlokomon 
redők keringőznek
szertelenül kedvükre 
mit ébren viselek .
Mögöttem üresen marad minden 
csak kis zaj nesze kíméletesen
ül az üres kereveten 
Mert minden marad illatos füstben 
a csókos vétkeid zenéje
a forrón kilehelt mérged 
szivar szagú leheleted ,
az elhagyott testem felett 
s már nem csábít
szavaid mocskos nedűje ,
mert már mindent beleheltem
és itt állok előtted mégis fehéren.[W.B.

Csak alázatom fáj-----Wilhelem Margareta

Üres lett minden hiányodban
lázasan keresem kesernyés illatod,
s várom nesztelen türelemmel
szűz éjszakában kinyílni ajtód.


De minden ott van kint dicstelen
bennem szunnyad a láz meztelen
s tékozló szemrehányások között 
veszteségbe botlik őszinteségem .

Fontos üzenetek érkeztek illatosak
tele tiszta sorok halmazával
s töprengő alázatom fércén
magamban botlanak háborgások. 

Mert ugye fáj neked is az ébredés
körül ölelve ittas melegséggel
szédülő fejemben értelmetlen
sercegnek közönséges szennyek.

S a vágtató szeleknek zűrzavarán
még keresem tested melegét
de holt avarban száraz levelek közt
már csak alázatom fáj rémek között .{W.B.

Kérdés az éjben__Vilhelem Margareta

• S amikor a hold kapuját nyitja,
  éj ragyogásában
  felcsigázott szerelmed lángja
  megremeg ostobán
  megalázott tört szavaiddal
  keresel választ
  
  Kitárt testedben harang szóra
  megdobban szived 
  s nem tudod letagadni soha
  hogy szerettél
  akkor is ott a hold nyitányában
  a pöre ég alatt .
  
  Csak az imádat mi elhamvasztaná
  testedet bennem ,
  vérző sebeim s tilalmak titkai fölött
  keresnem kéne 
  a boldogság és halk gyönyör között
  a kérdést varázs szóra.
  
  
  S én szerettem saját vétkemet
  vad őrületemben 
  képzeletemben veszve volt minden
  az ész képtelen
  felfogni értelmetlenül a lehetetlent ,
  mi benned ragyogott.
  
  És álltunk a nyílt ég karimája alatt
  bíborvörös vakságban
  bocsásd meg nekem tévelygésemet
  az éji hang zajában ,
  felelet nélkül maradt örült kérdésem
  örökre, érthetetlen számodra ./W.B./

Meztelen érzelmek---Vilhelem Margareta

Valami fura fényt keresek
tudatlan éhes művészettel
ajkamon szavak érces harca
még kimondani is kemények .

Láthatatlan semmiségek
fontoskodnak körülöttem
büszke látomásaim bőrén
vaskos ,mély megsebzések

karcolják bőröm véresre
idegsejtjeim bősz didergésével
vágyam sikolt sebezhetetlen
elháríthatatlan kényszeredéssel.

Csak kacagjatok buta emberek
a nem érdekeltség rejtelmén
feltörő eszméim verhetetlenek
de csak lázongó kicsiny fércek.

Bentről dudorászik bánatom 
két sóhaj, sok könnyek felett
feszült idegem felismerhetetlen
kápráztatom vígan érdekelten

kisimult testem fénytelenségét,
miközben nesztelen gyalázom
megtört életem, mi elviselhetetlen
és szaporán fojt forró lélegzetem.{W.B.}

Sziklveszteri köszöntö---Vilhelem Margareta

Boldogságban
minden év végső napjaiban
angyalok szállnak a földre
két marokkal szórnak áldást
kis szívükből Isten malaszt
dobbant lelket hevesebbet.
köszöntve az új esztendőt.

Tizenkettőt üt az óra
bársonyba burkolt becsúszóra
óév megáll csak egy szóra
és kéz kezet fog egy pillanatra
míg az óév és az újév bora
máris pezseg poharunkban ..

Az újév érzelmei 
boldogabbak , mint tán hinnéd
fontosabbak mint oév titka
mert mindenki nehezen bírja
a megmaradt rossz emlékét
szemeinkben kis örömtűz ég 
jelzi hogy pereg már az újév
éljen sokká a bór és kenyér
legyen gazdag , szebb az újév. {W.B

Kiseperten----Vilhelem Margareta

Ki fáradt napjait kutatja 
tegnapban és mában
résre szűrődött szeme világa 
ne nézzen vissza ,
mert sodródó árnyak mementója
parázslik tova.



Fuldokló szavak dobogásában
ölelést lát elárvultan ,
s szomjazó ajkakkal akadozva
suttogja a holnapra
mit öleléssel kapott a mában
kínos magánságában.


S reménytelen vágyának vágya
meztelen fájdalom ,
bilincsbe kötött lakat súlya
két kulcsos zárlatos ,
s irgalmatlan,törékeny mosolya
zűrzavaros eufória . 

Mert bolondosan kacsint a holnapra
szüntelen fájdalma,
s irgalommal tekint a jövő sodrására
mi billeg ide-oda
vergődik mint zárt kalitka madara
de egy a kulcs mi nyitja . {W.B.}

Fantáziám képzelete ----Vilhelem Margareta

Könnyű álmom tiszta neszén 
borongós hold kanyargós udvarán
tékozló undorító szelek 
hajam borzolják 
és fáj a csökönyös magány
leplezi magát az árvalány
tördelem kezem könyörtelen
álmomban buzgón, könnyedén 
füstölög a hamvadó cigarettavég
hamut szórva szerte szét,.


Kései szerelmem csábos kézzel 
velem lebzsel selymesen ,
borzongok lepelbe bújva szemtelen
a legszebb csillag keblében
fordul a kocka , s bájos érzelmek
kezet simítanak ismeretlen ,
s én halántékom dörzsölöm 
kínjaimmal összeszűrten
miközben alázattal térdelek

előtted könyörtelen halandóként ,
üdvözítem érzéketlen léted
miközben szeretkezek 
legszebb éjszaka füstjében
és száll felettem kékes fehéren
tovább a múlt és jelen
kutatok mély szenvedésben
álom szülötte cselvetésben 
hogy hozzád simuljak veszetten .{W.B.}