Szenderegve---Vilhelem Margareta

Szendergő idők perceiben
testünk zenéje még cseng
sírnak az álmos fellegek
míg felettünk a hold 
ködös lepelt ejt
és ránk borul a szürkeség .
Most fáj az élet bennünk
hallgatjuk a némaság zenéjét
zavart szavak színeiben
míg ablakon besüt a fény
a hegyek felett .
És állunk ketten szótlan
tekintetünk átsiklik arcunkon
félünk egymással szembenézni
közöttünk lebeg
a közönyösség , 
a ki nem mondott beszéd
és sűrű ködben
elvesztődnek a helyük .
Nincs mit mondanunk
csak dideregve suttogjuk
a leplezett titkunk
türelemmel hallgatunk
és fejünk felett
csak sóhaj remeg ,
a hajnali fény izzó medrében.
Mert voltunk együtt holdtöltében
harsogó zenénk elmerülésével
fogtuk egymás kezét 
vízben, tűzben
és magunkra festettük
szerelmünk boldog színét
amíg a fény égett
báj nászok fellegében
táncoltunk kéjjel zenénkre [W.B.]

Egyedül----Vilhelem Margareta

Kába illatban fészkelődnek
titokzatos csodák
lelkemben te vagy az isten
de törvényeid kábák.

Fullasztó hűséget temetek
villám ütött sebbel
szívemben tikkaszt a meleged 
de alattvalód leszek.

Mert ahol mérik a szerencsét
eleve lekéstem
véres ajkamon keserűen őgyeleg
kígyó marta méreg.


Csak a furcsa mosoly egyedül
kering felettem
oly fájdalmas hogy nem vagy velem
csak illatod remeg .


Fázó testemre hűs kendőt teszek
szellők kergetnek ,
s mint aki méreggel szendereg
vérében titok-csel pezseg . [W.B.]

Átszürt fényeken---Vilhelem Margareta

Törvénybe foglaltam énekem
most már minden dalom a tiéd
parázsló két szemem íriszén
építem átlátszó varázsigém .

Bennem már minden törvény lett
könnyek nélkül sodrodnak pezsegve,
forró ajkadon repednek igék tüze 
lángoltatja bennem az égő ihletet.

Törvényemben minden az enyém
összetart mindent ez a szerelem
testemben nászdal zeng szenten
alázattal imádkozok :ölelj meg.


Amerre megyünk mindenhol énekem
csillogva édesen mosolyog neked
ilyenkor mindig visszanevetek feléd
hogy keringőzzünk törvényemmel.

Vidáman száz kérdést teszek fel
míg ránk hullnak arany leplek
átszűrt fényeken tanítsz mindenre
és pecsétes titok forr szívünkben.[W.B.  [Minden jog fenntartva}

Engedj el---Vilhelem Margareta

1. Most amikor szívem sebes
   rabság szürke kalitkájában
   a szavad már hiába pereg
   szívem hideg zúzmarás lett.
   
   Nem vagyok az öröm- fényed
   nem forr bennem vad erö
   rabságnak lettem csermelye
   mely viharos záporban is megnő.
   
   Kezed hiába simogat vadul
   lelkemben már nincsen erő
   szabadság csillaga vagyok
   keblemben áhítat zenéje dúl.
   
   Gyötörsz vággyal szüntelen
   oly silány dolog, ha féltékeny
   bolondos ,követelö, lettél ,
   ragyogsz szabad lelkem felett. .
   
   Gyűlöllek , gyűlöllek ,gyűlöllek 
   mérged fejem felett repdes
   légy elnézőbb légy gyöngéd
   legyél önmagadnak is elég .[W.B.]

Szerenád a éjben---Vilhelem Margareta

• Nagy tervek érett gyümölcse,
  mindig más ölébe hull
   míg senkik vígan beszélnek
  szivem csatázik szenvedéllyel.
  
  
  
  
  Átkos dölyfös kegyetlenség 
  sorsom meghatározója
  míg mások vígan lebzselnek
  csókjaim röpke percek .
  
  
  
  
  Minden nap új menet csilingel
  kis vágyaim oly nagyok
  hiába csendesül tüzes szivem
  reggel mindig újra kezdem .
  
  
  
  
  Szép volt minden ómló estben
  tebenned lelem kincsem
  mig hideg télnek takarója
  árnyként hull a homlokomra.
  
  
  
  
  Mennyi szikrás gondolatsór
  lüktet agyam sejtjeiben
  féltőnen őrzöm hideg szived
  titkos vágyak felejtésében. .

Lepkeszárnyon--Vilhelem Margareta

Lepkeszárnyon száll hangtalan
színes gömbbe bújtatott átok
nyirkos tenyeremben a rágalom
sorsom útján fröcsent hasztalan .

Éreztem  egykoron, mindent tudok
nyirkos éjszakán türelmetlen
inogva csillogó buborékok
forognak lázasan mellettem .


Csipkés fodrokon dől álomba
magányom nyugtalan döbbenete
sorakoznak vékonyan csendek
sirat egy végben a gyötrelem.

A holnap talány, mint annyi máskor
holt szavaknak árnyékában zúg
s nem tudom lesznek -e holnapok
csak találgatom ,találgatom .

Ugyanott hol tiszta a győzelem
ma fásult szemérmetlen unalom,
csak egy szó kell mi legyen az úr
de már fogytán van a fájdalom.

Titkok lebegnek némán könyörtelen
és újra kezdeném a rendeltetést
bekötött szemmel vakon merészen
röpke szárnyakon szállnék mesésen..[W.B.]

Akkor már késö--Vilheem Margareta

Testedbenn  tartom  egesz eletem
 mulando  kepzelet felett
tordelem kezeim  elveszetten
bargyu simogatosok mellett ,
s ebren almodok befele gorcsosen
ura vagyok szendergesemnek
az abrandok kergetnek semmibe
gyorsulo ritmusban elveszetten .
Lagy ereje eros karjaimnak
mar az egekig emeli keped
szedelgek omlado selyemben
osszekuszalt lancok szerelmében
varom hiusulni onzetlen
ferfias akaratod erejet
teljes megbekulessel.
szitom tuzemet feled
Lennek angyal kitart szarnyakkal
korulfognam halhatatlan erod
s atfornalnam magam vilagara
a kipusztult vagy leheletet ,
innek ezust poharbol merget
edes szajad izevel
s halkulo dobogasa szivemnek
luktetne ereimeben a vert.

Szerkesztett videóm

Meggondoltan--Vilhelem Margareta

Oly csend lett közted s köztem
mint mikor megáll a vonat menet
s a kin kopogott görcsösen
a lepergett kálvárián,
s mint aki ködben ténfereg
könny gyűlt szemembe
mint az ellenségek
néztünk egymásra hidegen.
Most sem tudom miért
repdesett a szél lelkedben
s oly kócosra fújta magát
hogy szinte felrobbantotta 
tévelygésed zavarát .
Bénára mocorgott bennem kedvem
s lassan szemedet fürkésztem
de réveteg,nehéz
ravaszságot véltem ,dühösen 
s tenyeremet a szádra tettem .
Csitt ,ne most ,
majd máskor mint holdkórost
simogass és becézz ,
még forduljunk egyet rosszkedvűen 
súlyos lepelben csak sötétség
keringett megdermedten ,
holott siratni sincs kedvem
a csók nélküli illetlent , 
ha majd ha múlásba fullad minden 
kapukat reteszelünk végre
vas lakattal felszerelten
de a kulcs legyen szívemben .{W.B.}

Csendes percek--Vilhelem Margareta

Ha egyszer majd elmúlik felettem
kínos büszkeségem önfeledten
kopott ,lomha kereveten
mint vénleány szűkösen
mérem magamban 
majd erényem.
Hozzám tapadó szürkeségek
lomhán döcögve kísérnek
nyakam köré tekerednek ,
s fojtó ritmusban szívják vérem
s lázadozó homlokomon 
redők keringőznek
szertelenül kedvükre 
mit ébren viselek .
Mögöttem üresen marad minden 
csak kis zaj nesze kíméletesen
ül az üres kereveten 
Mert minden marad illatos füstben 
a csókos vétkeid zenéje
a forrón kilehelt mérged 
szivar szagú leheleted ,
az elhagyott testem felett 
s már nem csábít
szavaid mocskos nedűje ,
mert már mindent beleheltem
és itt állok előtted mégis fehéren.[W.B.

A nefelejcs---Vilhelem Margareta

Ma már kimért léptekkel járok,
számolom a perceket visszafele
s pöröghetnek az óramutatók előre
csöndes nyugalommal ,én csak 
csöndesen 
négy levelű lóherét keresek.
Így csendes békémben nyertes 
leszek
s magam vigasztalom engesztelően.
S ha fehér tél jön ,jeget emésztve
fényekkel és jég tükrösen 
kihasadó ködös reggel
olcsó, monoton imádságok
lomposodnak
fehér almaim bús vánkosán
sírnak ,zokognak
álnok bosszúságom keresztjén
de feketében futnak előttem
az elveszett pillanatok
a fehérebbnél fehérebbek
hol jóvá tehettem volna vétkem.
De bízok mindig a végtelenben
még akkor is ha eltévedtem
szívem gyászát majd elrejtem
a zavaros ámbrafüstben .
S ha megfakulnak sötét évek
jönnek újak túlélésnek
kinyílnak majd tavak mentén 
lenge csókot adok -veszek 
míg virágzik a kék nefelejcs . [W.B.]

Kihunyt fényben--Vilhelem Margareta

Miért nem bírtam kivárni
önzetlen percekben ,
míg rám pillant szemed
s kérdezni topogva egy helyben
hogy csak ennyi lenne
a tüzes fény esküje
szorongó ujjaink érdessége
talán nem is merte
tartani a győzelmet ,
s mikor megszólaltál
félig letagadtál
ott helyben.
Miért nem kérdeztem a fényben 
amikor szemeink 
ott a sötétben
harcot vívtak egymás ellen
s mikor beszélni kezdtél
miért nem ellenkeztem
villogó szemekkel ,
hogy lezárjam színtelen beszéded .
Földre nézett szemekkel 
éreztem nézel merően
nyertesként felkészülten ,
s már üres tenyeremben
kongott sietve lyukas tenyered ,
eltűnt varázs fényed rideg szívedben.[W.B.]

Ady Endre titkos világa-Vilhelem Margareta

És ha nagy költök életet kémleljük
sok apró hibákon töprenghetünk
mindkét kezén hat ujjal született
mégis pengette lantját táltos jelesként .

Feltűnően rövid látásban szenvedett
hiúságból nem viselt szemüveget
fülcimpáin rongyosan lógtak fura bőrök
s lábaival véznán gyengén körözött .

Alkatilag lábai véznák, remegnek
sántikálva bizonytalan menéssel
különleges cipőket viselt bütykein
míg versei remekeltek világ csücskein .

És az élet megáldotta isteni ihlettel
mit más költő soha el nem érhetett ,
diák éveiben írta legszebb verseit
Zilahon szinte ismerte mindenki .

Talán nem kell mondjam senkinek
nagyobb költő nem is igen született
az ö korának liberális új szellemében ,
míg kocsmákat látogatott rendszeresen .

Az "ősi schola " volt igazi tanítómestere
itt ismerte meg Zsókát első szerelmét
majd Temesváron ügyvédbojtár lett 
de pechére nagyon megbetegedett .

Mivel rövid időn belül híres lett
nagyon hamar mester fokra felemelt ,
Léda bársony szíve neki teremtetett
az elvált asszonyt imádva szerette.

Léda szakítása után ,Ady elveszett 
halmazra gyűjtött céda nőkről -nőket
az is lehet , ez volt korai halála veszte 
végül is spanyolnátha végzett vele .[W.B.]

Tükörképem--Vilhelem Margareta

Vergödö világ--Vilhelem Margareta

Zamatos szájból folyik a semmiség
s hallgatjuk feleletként
fullánkok hegyei
szúródnak testünkbe
míg száraz ajkaink igazat rebegnek ,
fáradtan legyintünk rossz percekben
az emberi gonoszság melegében
s jég karikák aprón hullnak
fáradt fejünkre .

Kő,követ görget vergődő testen
s latoljuk a szavak szégyenét
ostobák maradunk mérlegelten
de követjük a beteges szégyent ,
mert oly világban élünk
hol buták vezérelnek
életünk múló keresztjén
sóhajtó lelkek menedékében
az okos embertelenség

Nem tudni hogy rossz órákban
a butaság rossz szavak sérelme
csínján bánni azzal ki éhét
oltja testünkbe ,
valótlant hadarnak valósan ,
s a test beszéde is hűtlen
próbálunk töprengni semmiségen
miközben átkot szórunk szemére
az átkozott betegnek. [W.B.}

Néha meggondolom-Vilhelem Margareta

Mikor múlnak kísértések szívemben
piszkos kapuk nyitnak újra utat
akaratlanul önzetlen percekben
csak árnyékok végzik feladatukat.

Szavak mikor némulnak értetlen
nem marad semmi sötétségemben
szomjasan nyaldosom emberségem
s önzésemnek húrjai remegnek .


Sosem várok maradandó érdemet
kifütyült darab néha részvétemet
hordozza , pusztuló véleményemben
s nem sokat adok a közvéleményekre.

Mikor semmi sem hordoz messze
fészkemben kavarognak türelmek ,
fogyó erőm talán mind tehetetlenebb
s én sem értem saját akaratú végzetem.


Bár voltak idők mikor kísértésbe estem
égő szívemben lángoltak érdemek ,
vért öklendeztem egy csepp szépségért
s tapsoltak keményen körülöttem. [W.B.]

Ha szakad---Vilhelem Margarerta

Te nem is érted 
és talán nem is érzed
ahogy dobog köztünk a lég
füstöt szór az élet
testűnk fölött ,
s holt keresztünk 
szendereg.
Még ketten ülünk
az asztal mellett
ketten egymás ellen
s a vágy mi törvényt mér
lebeg a kétségbeesésig
szédítő kékséggel
a cigarettánk füstjébe
míg kezünk még összeér.
Másra gondolunk mindketten
sokat vagy keveset
mérünk perceinkben
egymás ellen,
mindent mindenig ,
mert nincs mentség
a volt szép mindig
és marad a törvényünk
egyedül keservében
gyönyörű sebzett sejtelmek
repdesnek fölöttünk ,
mert nincs más menedék
csak mindkettőnk
magunkhoz mérjük érdekünk
a holtág széléig. {W.B.}

Gyenge akarattal---Vilhelem Margareta

Néha vétkezek akarattal 
tudom sorsom megpecsételem
nehéz percek lágy talaján
megpendülök vágy tavaszán.

Sokat kérek s rádöbbenek 
nem birkózok nehéz időkkel 
felismerem önkéntesen
csúszós talaj felhengergeteg .

Voltam merész ,követeltem 
vállamon hordoztam keresztem
voltam szédítő ragyogó némber 
és mégis csatám elvesztettem.


Nem szándékom állni lesben
könnyen becsap minden ember
hiszékeny talajon mendegélek
magamból indítom kérelmem.

Versenyt futok az időmmel
én lemaradok ö rohan előttem
bűnt forral keservemben
repülhetek hogy elérhessem .

S ha talán még többet kérek
segély kiáltásra felébredek
s varom szent hivatásom részét 
egyenletben szedem az eredményt. [W.B.]