2018. szeptember 19., szerda

Szeretném----Vilhelem Margareta -2011majus

Szeretném tudni mi bánt téged,
Szeretném tudni miért sértesz,
Szeretném ismerni gondolatod,
Szeretném ha elmondhatod !

Szeretném,ha rám gondolnál,
Szeretném,ha megcsókolnál,
Szeretném,ha simogatnál,
Szeretném,ha megdorgálnál.

Szeretem a hibáidat,
Szeretem a rosszaságod,
Szeretném,ha megsúghatnám,
Milyen nagyon vágyok én rád.

Szeretném,ha rám gondolván,
Elmondhatnád azt ,ami fáj,
Szeretném,ha sötét éjben ,
Eggyé válnánk mindörökben.[W.B]

Elhagyottan----Vilhelem Margareta

Tudom fáj ,hogy néma lettem,
magam bátorítom érdekelten,
tudom csalódtál énbennem
de kérek egy kis türelmet.

Mert szebbnél szebb szavaim
már elfásultak kertek alatt ,
homlokomon gyűlt apró ráncok,
izzadtan kínozzák magukat

önzőségem átka értelmetlen ,
mert tartanálak mindig és örökre
keresném átkarolt gyöngédséged
de büszkeségem oly kegyetlen.

a forró éjszakáknak vánkosában
bújtatom szavaim maradékát
átkaroltan szépítem álmaimban
önnön szívemnek buja fájdalmát

nehéz teherként elviselném ,
ha rám nézel kutatva múltamat ,
vad viharos szelek vágyaiban
csillognak szemeid mámorban .

Játszottunk hamisat ,kegyetlenül ,
másképp akartuk ,nem sikerült ,
elfáradtan töprengünk magunkban
ki a vesztes, s a pálmát ki nyeri meg.{W.B.}

Minden múlik-----Vilhelem Margareta

Már az sem érdekel hogy voltam 
mert magány ügyünk volt ,
egymástól távolodunk gyakran
bár kerget ösztönösen a nosztalgia .

s percek lenge némaságában
egy borzalom a csataterünk ,
és jönnék minden hívószóra 
a hömpölygő vizek tengerén .

Számolom perceink halkulását
mind ritkábban, akadozva ketyeg
majd csöndben megáll álmosan
amit talán észre sem veszek.

Még visszatérhetünk egy szóra,
a régi igazságok nyomdokán
kérdéseim hangzanak szaporán
de válaszod , ne legyen tovább.

Jobb ha kihasználjuk perceinket
lábnyomainkban tenger szem
csillog langyos kékségben 
duzzad bennünk hevességgel.

Felejts el----Vilhelem Margareta

Mindig az utolsó szó a veszélyes 
gondolataink türelmetlensége,
bátran folytathatod nézeteid ,
de a szó, az kibuggyan belőled.

Akkor is álltál határozatlan ,
keselyű szárnyak csaptak felénk,
s én féltettem szavaim milyenségét
sorsomból rongyos foszlány lett .

Felejts el kedves ,birkózz meg
kegyelettel,feledéssel érzéketlen ,
nyüzsgő zajoknak körforgásában
átlátok álmodon menthetetlen

s én voltam hűségünk áldozata ,
míg füledbe suttogtam varázsigéket
de most ne keress elkárhozottan
oly jól játszottunk mind a ketten.[W.B.

Eggyé kötve---Vilhelem Margareta

Virraszt szemem,kutat ,keres
órák,percek kattognak felettem
pillámon tiszta csend rebben,
míg lázas álmomban szenvedek.

Vágyaim fölé fátylat borit
a hold sugár törékeny fénye
bágyadtan rezegteti testem
álomba ringatva földi lényem.

Mágikusan magával hozza izét
a légi Világ varázsos részét
amerre megyek égi zene kísér
boldoggá szentelnek a csillagok

hogy a tiszta éjszakák fényében
értelemmel teljen meg az életem ,
s még soha nem ismert érzésekkel
kezedet fogom s térdelek előtted.

Tüneményes csillagok között
fogjuk egymás kezét ábrándozva
néma hallgatásunk is egy csoda
csak egymásnak élve -halálra

Mosolyunk egy külön ajándék
a hajnali sárgás napsütésben
minden óra, perc egy ragyogás
megnyitjuk az eget egymásba.[W.B.]

Az öszinteség egyenletén---Vilhelem Margareta 2016-10-09 18:34:20 vasárnap

Ha érezzük hogy elmúlt a hév
nem kísérnek árnyékok,
a szívünkben csönd és béke,
gondok szárnyán összekötve .

egy csokorba áll az öntudat.
a teljesség őszinte egyenletén
talán több az értelmünk
a hétköznapok semmiségén.

Csak a kényszer furcsasága
tolakodik nagy futamban.
arany poros boldogságunk
idegen zászlót lobogtat .

De föloldódunk lágy zenével
ha egymási vállát tartjuk
boldogságban,szeliden.
kéz a kézben egyesülten.


Mert egymás csapdájába esünk
évek során könyörtelen ,
s idegrendszerink hálójában
reflexeink mik őrzik hitünk

nem érzik hogy mennyit látunk 
egymásról ,szemeink figyelnek ,
míg szájunk körül mosoly fakad 
az örökös önismeret jogán 

két időnkben egy idő rebben
s felkacagunk oly tisztán ,
hogy ennyire egyformák vagyunk
hazugságaink őszinték kötődnek. {W.B.}

Jó volna-----Vilhelem Margareta

Néha túl sok a rakat
elvégeztetett szavak sora ,
néha túl sok a szenvedés
néha elbódítjuk magunkat

örökös sötétbe zárva ,
ajkunkon lázas álmok szava 
míg felettünk borongós az ég
s játszunk életet halálra.


Bús szavak sora , hazugsága 
ígéretek ,léha könyörgések ,
lazuló karok kitárultan
felelőtlenül léket repesztenek ,

s folytatjuk ott ahol kezdtük
bennünk háborgó lazasággal
undorral , kéretlen bezsebeljük 
a lopott csókjaink ürességét .

Néha jó volna hinni a szépet
csodásan álmodott mámort ,
az illatosan bóduló vágyat ,
s nézni keresztet vetett kerubot .

s veszteni csatát mosollyal,
táncolni ringató zeneszóra
riszálni derekunk vígságban ,
és majd rájönni a valóságra .

Az öszi hajnal----Vilhelem Margareta

A szétfoszló párás fellegeken
hajnalban a pirkadat percében,
még csak hold karimát ölelsz ,
míg az ég tavában fáklya fények
tükrös csillogással rengnek ,
s a rozsda színű ősz havából
ölünkbe hullnak ébredésben.

Mert nincs nappalunk még
csak a pirkadat érkezett ,
bölcs mosollyal szőke álom 
kavarog a fejünk felett ,
s könnyen lebegő léptekkel
körül járom tested
a lengedező szellők felett.

Te mozdulatlan állsz,
békés redőid kisimultan
arany színű árnyad egy hódolat
a színes pille szárnyaidon,
s ha csókom izét érzed ajkadon
boldogan leszek asszonyod 
forró kéjjel leszek merész .

Mert nekünk szövögetnek
hajnalban ragyogó jóságot ,
s ha felém hajolsz könnyen
hajammal borítom arcod ,
s a szomjas égbolt homlokán
puha szétfoszló harmatok
szállnak a homályos ködben
felszárítva örömünk könnyét.[W.B.]

Légy áldott----Vilhelem Margareta

Sose fájlald ami nem él
amit kaptál ,talán nincsen
könnyen jött , könnyen vész el
senki nem figyel rád érdekkel.

Sose búsulj fájó percnek,
átnéz mindenki tested felett
légy türelmes veszett éggel
uraljad mit elvesztettél.

Sose vigadj a más keservén
fortéllyal kérd büszke eszméd
sose gondolj a boldogságra 
jön magától lepke szárnyon.


Légy bátor az elveidben
kedvtelésed legyen éber 
mohó ráncok, gyűrött percek
nem hoznak jót életedben.

Tanulj mások fájdalmából
s légy vidám ha boldogságod 
átkarolja szentelt lényed 
köszönj mindent türelemmel.

S várjad hűségesen sorsod 
néha okoz kemény gondot
ne felejtsd az emberséged
a sorsod legyen nézőpontod. [W.B.]

Emberséges talajon-----Vilhelem Margareta

S ha fájlalod ami eltűnt
kézenfekvő értelemben
lehet visszafordítható,
legyél mindig tiszta ember .

Vérfagyasztó árulásban
cibált álmod átkozásban
ébreszthető tanulsággal,
legyél ember a talpadon.

Kiforgatott tények mentén
ami jön egy elnyűtt estén 
lenge szárnyon ,hézagosan
legyél ember , aki bírjon.

Sose fogadd mások érvét
keresd ébren a kézenfekvőt
gondolj szeretettel többet ,
várd ki mindig emberséged.

És ez legyen tanulságod ,
ne keresd a hibát máson
harcolni a híves ténnyel,
bizonyítsd ártatlanságod. [W.B.]

Kemény a Világ-------Vilhelem Margareta

Kemény,rideg a világ
nyugtalan lelkek hona,
mindenhol csak remény
elhagyott múlt és jelen,
céltalan körmenetben 
csapdába ejtik tested .

Hosszú kifakult napok,
bosszút kavargató kínok ,
szándékosan harc kattog
közben, mint a kinpadról 
megtérünk leverten ,
oda ahonnan indultunk.



Időnként sújt a szerencse
ismerve fájó pontunkat ,
csillagok, tompa fények
virítanak sáros talpakon,
mik bársonyos öleléssel
simogatják friss bűneink.


A győztesek is vesztenek
szikrázó halk irgalmakat ,
forró borzadással keresnek
megújult kínos támpontot ,
s utolsó halkuló énekléssel
nyalják üszkös sebeiket .[W.B.]

Az a kis játék---Vilhelem Margareta

Mondd akkor miért játszol,
ha kedved , kedvem szegi,
s borostás arcodnak vonalai
haragodat felébresztik .

Várj még messze van a vég
kereszttüzedben minden ég
szépség,harag, mindentudó,
a szerelemben minden fájó .

Légy velem kis türelemmel
játszó kedvem fogytán van ,
szoborszerű tested rideg
sápadt ajkadon fogy a szó.


Szerelemben minden szabad
forró lángok égnek puhán
gyere velem ,öleld vállam,
oly szép a bíborpiros ruhám .

Cipellőmet már eltáncoltam
régen elkopott a talpa ,
védelmedre semmi sincsen
áldozd fel magad egy csókra.

Tudom férfi vagy ,oly álnok,
olyan vagy, mint a monogámok
szeretném ha hiányolnál ,
de búsan megölnek az átkok.[W.B.]

Konokul------Vilhelem Margareta

Úgy lüktet bennem a némaság ,
s tűröm sokszor a végzetem
sokszor szólnék ébredésben ,
de hangom dadog ércesen .

Felkavart érzések dimenziója
percről- percre idegen lesz ,
összekuszált ingerültségemben 
zavartan hallgatok szelíden .

Kutatom kérdően szemed
most a némaság csendjében ,
bánt a hozzád kötött emlék
de közelséged boldogítja létem.

Mondanék ,de szorít torkom
zakatolnak bennem szüntelen
édes szavak, mik kínoznak 
értelmetlen , mert kellesz nekem.

Bár idegen lett minden körülötted ,
fáj a szó, mit ki nem mondhatok
és szüntelen feléd futnak emlékek ,
de én csak konokul hallgatok . [W.B.]