Minden múlik-----Vilhelem Margareta

Már az sem érdekel hogy voltam 
mert magány ügyünk volt ,
egymástól távolodunk gyakran
bár kerget ösztönösen a nosztalgia .

s percek lenge némaságában
egy borzalom a csataterünk ,
és jönnék minden hívószóra 
a hömpölygő vizek tengerén .

Számolom perceink halkulását
mind ritkábban, akadozva ketyeg
majd csöndben megáll álmosan
amit talán észre sem veszek.

Még visszatérhetünk egy szóra,
a régi igazságok nyomdokán
kérdéseim hangzanak szaporán
de válaszod , ne legyen tovább.

Jobb ha kihasználjuk perceinket
lábnyomainkban tenger szem
csillog langyos kékségben 
duzzad bennünk hevességgel.