Az élet ajándéka---------Vilhelem Margareta

Szomorúságom szűz pillanatában
ténfergek könyöradományért,
hallhatatlan sikolyok falán
konganak megtépázott cicomák.

Oly csendes sóhajom csengője,
hattyúdalom kopik könyörben
homok falon csurgó illúzióm
kristályként esik álom cseppbe .


Vagyok s még leszek talán,
éltetni akar a fájdalom gyötrelme,
cinkoson csillognak szememben
ronggyá foszolva, énem sérelmek.

Foltozott ,kisírt lelkem ablakán
lengedezik fátyolba borult kéj,
zuhatagként testem talapzatán
szívem pulzusa fojtottan henyél.

Mert van az életnek adománya,
egyre várni kell órát, pillanatot
cicomázott testem büszke alázata
felforrva buzog kínos percekért. [

Kifakult élet----------Vilhelem Margareta

Kifakult érdemek átszúrt rongyon
tördelt imák térden toporgók,
szenten hirdetett rút Világ képe,
előttünk fekszik sorsunk sejtjeiben.

Morcosan a Világ , harcában hörög ,
kitágult orrcimpákból a bú csöpög
tágra nyílt szemekkel követed élted,
vajon meddig bírja sebesen a lépted?

Van ott a csúcson még jelenlét érzet,
ha bírja derekad hajlongsz beszédet ,
ámító készséggel túlfűtött hévvel
számolod magadban a hiány érzeted .

Mert van egy út, amit megérlelsz
tested sejtjeivel hozzá beszélhet
átrohangált életed kevéske érdeme,
hogy voltál múltban és van jelened.

Történelem meséli a kiégett éveket ,
min átcsúszott tested,s lassan széled ,
rácsos falakon látod a megtörténtet
bárhogy is őrködsz szenvedés az élet.[W.B.

Nyári alkony tükrében-------Vilhelem Margareta

Aranyszájú nyár derekán,
füttyent rigó a nap udvarán
magtermő sárga ölben hevernek
csókok ,mik vígan nevetnek.

Így érdemes élni nyárban
vágyainknak ringó záporában ,
s halk vitorlák csókot szülnek,
az alkonynak áttetsző tükrében.

Fűzfa szaga elszállt rég
suhogva ring a napsugár rét
s bimbós kacaj jóllakottan 
levendula szagú csókot mér.

Mert nincs számomra szebb ,
mint kék vitorláknak lengése
a zöldesen zavargó mederben ,
míg tüzelő nap fellegeket éget .

S a vitorla csak húzza-húzza
varázsos nyár melegének
kékesen nyikorgó ütemével
álmos alkonyt ,múltnak tükrében.

Néma hullámokba merülnek
futó homokban kergetőznek,
csuda csókok mik benned teremnek
szerelmedből felém nevetnek.[W.B.]

Nyári szerenád--------Vilhelem Margareta

Az éjben a gyümölcsfák alkonyán
feslett csillagok ragyognak,
gyökereik fonott szálakon,
színes fészekbe kavarognak .

Szemlélni hasztalan az éjben
az utakon portól sötétlenek
bőséges ágaik, tömött lombokkal
külön Világba tekervényednek .


A Világ gyümölcsei ringanak,
szivárvány ízben aromásodnak,
körülöttük oktalan fájó , békés
gömbök halmazában érlelődnek.

Gyermekkori emlékeink szálain
eszménkben külön békét formálnak,
nehéz lombok ringva hajladoznak 
a színes gyümölcsök terhe alatt .

A Világ sorsa őrzi az élet rendjeit
csillagokat szór külön érdekkel
formáknak ,színeknek hatalmával,
magunkba szívódnak fájó békével .[W.B.

Az a holnap-------Vilhelem Margareta

A vágyakat már rég elűzted
hagyod kergetőzni más utakon,
szíved könnyedén elengeded
lelked sekélyén bágyadozzon.

Bár mindennap új csodára kélsz,
szemeid virrasztanak éjszakát
titkos útjaid majd kereszteződnek
áthágva minden nyoszolyát .

Úgy kergetőzik reményeid álma
fodros hajnalok bársonyán,
vágy s cél nem zárt mindörökre,
csendben simítják tested éjszakán.

Követelőzöl halkuló szavakkal
láz és csókok mámoros könnyein,
álmaid örökre egymásba forrnak
akácos hajnalnak bomló sugarán.

Mert vágyódsz ugye hatalmadért
hű szemeiddel kutatsz pillanatokat,
s ha benned fürge szikrák záporoznak
tudod hogy jönni fog majd a holnap.[W.B.]

Kinek és mennyi-------Vilhelem Margareta

Hamvadó csillagok aurája alatt
résekben rezgő fény csobog
benne van pillantásod áradása
a napsugaras arany lobogásban..

Zöldes árnyakban vészesen villognak 
értelmetlen dúlt hétköznapok,
míg én téged akarlak megőrizni
lángoló emberi mosolyoddal.

Keserű kedvvel fájón mostohán
keresem elveszett nyugalmam
míg arcomba csapja a fénysugár
emberi titkaink megdermedt porát 

és úgy fáj a csorba tehetetlenség
mi szétdúlja a múltat s a jelent
titkaink maradnak e szent Földön 
szétválasztva testünket, s a reményt .

Mert hiába kutatlak estétől reggelig
tömör intelmet sugároz a nap lég
fekete -fehéren mutatja kinek mennyi
a kapcsolata közte ,s a végtelen között . [W.B.]

A múló perc-----Vilhelem Margareta

Csökönyös alakoskodás
kell ,hogy már az elején
megismerjük a foglalkozást
mértékkel ,


mint eszközt ,a szerelemben
érezz ,érezz ,ne légy rest
a lényeget szeresd .
De azért add meg magad

mindig mert a test alapanyag
szíved lobban hevesen
vérrel ,vastag erekkel
izgalomba

hozza a szájat ,az ágyékot
de a test romlott ,
ágaskodik feszesen ,erővel
fuldoklott

s a fogyó fényben ,gerinced
libabőrös, keringet
nyirok szaggal, nedvesen
bőrén s önérzetén.

Forr a hím gerjedelme, s a véred
ömleszti kincsét
mohón,igénytelen ,mint a élet
ó, bár csak örök lenne.

Mert az idő siet ,végigkísér ,
s a mámor pillanat
elszéled
a fulladás örvényébe hörögve .

S marad a bársony ajak ,kézcsók
s a megbántott érzelem
beleremeg saját véres ketrecébe
könyörtelen .

A búcsú---Vilhelem Margareta

Már semmi sem ugyanaz mint rég
a szó fogytán van benned elég
hitemben már árva asszony vagyok
keservemben koldusként dalolok.

Részvéttel adogatsz szánalmat
valósat, testem izzó terhe alatt
bársonyba bujt víg mosolyomat
sorsnak adod, mi belőlem leszakadt.

Már semmi sem ugyanaz ,mint rég
szerelmed szárnyal az élet hűsén
szikra darabokra szóródik lüktetve
az elszámolás nagy utolsó üteme.

Bár szép volt az élet kettes frigyben
száz ajkú csókjaim kéjes örömében
úgy vágyódik szívem lomhán tekeredve
ajkad körül, fösvény szerelmedben.

Ma már csak tompa gyertyafények
lángolnak tompán az estben nélküled,
s én hálásan hordom emlék képedet
légy áldott, magamban benned élek.

Az édes élet------Vilhelem Margareta

Még vannak jó lelkek a Földön ,
szavuk keresztény ,sok a könny
még vannak jótevők ,könyörgök
kik gondolkoznak az erkölcsön.

A sors nem oszt egyformán jót
az ifjúság is lehet  kissé hervadó ,
de míg érzem melegét szívednek
tested testemmel összeolvadó
és büszkén kérkedek  varázsszót .

Az élet egy nagy buborék része
benne örömök, üdvök, jajgatások
az ember csupán földnek  kis lelke
az édes élet gyarló ,mély  a  medre
a halandó gyönge test beleférne.

Még vannak jó lelkek a Földön
én látom,mindenről  lemondtam
eme kába  égő összevisszaságban
bátorság volt kergetnem  álmot.

Oszi sanzon---Vilhelem Margareta

Bomlanak a fák ,zúgnak szelek
nyárias órák szaladnak csendben
vígan kergetőznek ősz tündérével
a fákról lebomlanak barnás levelek.

Koppan az eső az ablak üvegen
vadlibák vonulnak pihe tollas égen
szelíden zúgnak pirosló erdei tölgyek
sodródik az idő szálló levelekkel .

Ködös hajnal összerántja fátylát
Ősz van.Fáznak verebek fák avarján
hegyek gőzölögnek buja hevességgel
csikorogva repül egy felhő fák felett.


Alma log ágon ,gyűrt levelek zörögnek
szél keze felemeli szállnak ,libegnek ,
a Nap suta mosolyát nem látni régen
elerednek esőcseppek mind sűrűbben .

Nincs remény az ősz durván bekeretezett
lombok még lihegnek át a sötét fellegeken
velük az évszak is esteledni kezd rendre
verebek szenvednek , az éggel feleselnek.

Az a holnap-------Vilhelem Margareta

A vágyakat már rég elűzted
hagyod kergetőzni más utakon,
szíved könnyedén elengeded
lelked sekélyén bágyadozzon.

Bár mindennap új csodára kélsz,
szemeid virrasztanak éjszakát
titkos útjaid majd kereszteződnek
áthágva minden nyoszolyát .

Úgy kergetőzik reményeid álma
fodros hajnalok bársonyán,
vágy s cél nem zárt mindörökre,
csendben simítják tested éjszakán.

Követelőzöl halkuló szavakkal
láz és csókok mámoros könnyein,
álmaid örökre egymásba forrnak
akácos hajnalnak bomló sugarán.

Mert vágyódsz ugye hatalmadért
hű szemeiddel kutatsz pillanatokat,
s ha benned fürge szikrák záporoznak
tudod hogy jönni fog majd a holnap.[W.B.]

Lángoló Nap------Vilhelem Margareta

A tiszta zöldülő virág omlásban,
örök derűben Világ harmónia,
mert nem csak vágyak karéja ,
tündőkől kibontakozó dallamban.

Mert feltör az eszme is követően
érintetlen szűz fények ünnepében,
s pompázó hárfa kíséri végig
a mulandó mennyei szépséget.

Mert nemcsak szépség bűbájában
omlasztja sugarait virág esőben
fű, fa ,virág, örök gyengéd hajlásban
ténferegnek a Nap karimájában.

S elfedi szemeim a kék égnek éke,
pillantásom belefeszül csillagfényébe
s a hárfa zene csilingelő rezgésében
néma szavam elárad a tenger vizébe.

Mert minden reggel a nap karéja,
hímezi serényen örökös szálaival,
a virágzó táj ünnepi lombjait karolva,
az ébrenlét s csillámló magányában.[W.B.]

Nyár a tavaszban------------Vilhelem Margareta

Köd szagú réten kavartan,
sárga fejek, fű alól buggyannak
a nap fényes harmattal,
simogatja lágyan párásan.

Oly csöndes tavaszi kivirágzás
pattan némán önfeledten ,
bágyadt gyümölcsfák lombjaiban
rigók élesen füttyentenek. 

Tarka fellegek csipkés csücskén
remegnek könnyek csendesen,
s a hársfák illatozó zenéjében
titkok bimbókba meredeznek.

Mert tavaszban várnod kell 
a jövőbe kinyíló forró nyárra,
mag,rügy ,virág kelyhekben él
együtt a jóság néma hullámában.

Mert csupa fény s remegés 
sóhajokba szálló üzenet,
összekarolva indák titkaiban
földöntúli virágok tánca pereg.

Illatok lihegve oszolnak,
s virágok gyümölcsbe dalolnak,
szomjas kelyhek éber vágyakban
a forró nyárba torkollnak..[W.B.]

A női lélek--------Vilhelem Margareta

A női lélek repdeső madár,
felfelé lángokkal tele száll,
olyan mint a rózsák szirmai ,
mik röpködnek a nap felé
s hallhatatlanná vállnak 

a vágyban, mi kerülgeti szüntelen
gondtalan boldog szívüket
s csókok súlya alatt mércével
hörpinti poharát kéjesen 
halkan szenvedéllyel.

A női lélek-sziv összefonódik ,
s kínok fészke lesz teste
mely magányos bolygóként
forog maga kőrül tánc lépésben
a kimért megsemmisülésig..


Mert hallhatatlan a nő lelke,
s csak játékos démonok nyoma
marad asszonyi testükben
s majd hálásan hull a porba
játékos kincseivel szeretkezve./W.B/

A hitetlenségem-------------Vilhelem Margareta

Megint kerülget már a hitetlenség,
megint virágok harmatával élek ,
s felettem szállnak ímmel-ámmal
balga ,bolondos gondok ezresével.

Megint utamban áll a szent átok,
füstként szállnak alkonyodások
józanságom éber, de csak alszik ,
csak halk ábrándom visszhangzik.

S hasadó reggeli sárga sugarak
érzelem nélkül szívemben lángolnak,
tudom elhagyott megint szerencsém,
gyászos felhőbe bujdosik kék egén.

Ma már csak a bűnök napja keres
alázattal ,gőg nélkül oly végzetes ,
imáimat mellem verve mormolom ,
hogy elvonuljon felettem bús dalom.[W.B.]

Megadatik-----Vilhelem Margareta

Monoton éjszakák rácsaiban
lelkedben sírva zúgnak bánatok,
az elmúlt idők színes rongyaiban
csak csupasz emlékek botolnak.

Úgy magadra maradsz átkokkal,
az életnek kitágult pillanataiban
nem várod a sóvárgott kegyelmet ,
csak vársz kakas szóra a hajnalban .

De vannak néha kegyelmes percek
ha kék szem pár vággyal kísérget
fényes csillogó összefonódásban
remegő tested újra éled kárhozatban.

Mert megadatik talán álomként 
új ragyogás ,nyugtalan pillantás,
forró karok villám tűzként égnek
tested kőrül ,ébrednek új hevülések .

S húsod szövetei lánggal égnek
megadatik, mit óhajtva kérted ,
szemedben, szívedben ragyogás
belopózik lassan szikrákat lejtve.

Megadatik még újra szeretned,
mint ahogy meg talán sosem élted
vágyódó színes szem pár kéksége
besuhan szerelemmel szívedbe.[W.B.]

Majd elfelejtem-------Vilhelem Margareta

Mint száraz levelek gyűrötten
szállnak széledő lenge kedvek 
s percenként egyenként esnek
a múltnak halálos ölelésébe .

Már semmi sem tartja ébren
elfonnyadó kicsinyke szerelmet 
már elfogytak a szavak némán 
s a varázsnak semmi türelme.

Nincsen ki simítsa fényes estén
a gyönyört, csalóka hiedelemben
csak porladnak kábán öleléseink
a csillagos éj sötét szenvedésében.

Már elindult a Hold is nyugovóra
árnyaink imbolyognak szelíden 
hajadban ékesen szikrák lángjai
libegnek felhők széles leplében .

És minden a tiéd ami a múltamé
számolom percekben, években 
tudom szégyen szerelmem vétke
alázatos szavakkal jövőt keresek

és keservemben megtagadlak
eltitkolom forró lágy ölelésed ,
de ajkamon csilingelnek csókjaid 
köddel beborítva nem láthatók .{ W.B.}

Ha majd visszatérsz---------Vilhelem Margareta

Majd ha jön vándorlásod
és útjaink válnak,
belem vésődött sok csókod 
bennem marad .


Mert nem lesz nálam éked
sem ölelésed ,
majd elfojtom a semmibe,
türelmességem..

Majd az elhagyott percben,
elfogy érzésed ,
de jusson eszedbe testem
simulóan öledben.

Jusson eszedbe hajam színe
forró kezedben ,
fátyol hangom halk zenéje
érjen füledbe.


És ha majd félénken kérdem,
kinek ajkát illeted ,
tétova legyen halk válaszod
a másnak ölében.


Meglátod majd mosolygok
békésen,
várom megálljon vándorlásod 
könnyező szívvel..[W.B.]

Illatos zsongás-----------Vilhelem Margareta

Ez talán a legszebb éjszaka volt
simogatás teli,
ajkunkon lázasan csókok nevetnek
simulóan ringnak,
izzadt testünk összekuszálódik a percben
egyetlen csókban,
s tündéri varázsnak megbékélésében
édesen zsongnak
valami mély éteri titokzatosságot ,
mi vallomásban tőr ,
s a varázs szavak ajkunkon zúgnak
csupa arany szálakként

Hajnal köszönt ,dobban az ég könnye ,
hajad borzolom, 
s lágy kezeid halkan szemem simítják
szerelmes módon 
és most már érzem illatos leheleted
a víg igézetben,
hozzád simulok némán , önfeledten
a vágy végzetében,
szent erőmben érlelem lelkedet
a legszebb ébredésben .

Mint ölelkező lombok suttogunk,
titkunk a miénk,
rózsaszirmok hullnak szent testünkre 
mint álmok kertjében,
szívünkben szikrák tüzesen lángolnak;
szép szerelmünk van ,
a hajnali csendben szeretjük egymást
virág szirmokon,
s lelkünkben lágy sugarak ábrándoznak
imádságosak ,
szent béke szárnya honol szívünkben
oly zsongó hajnalok. [W.B.]

Tavaszi álom-----Vilhelem Margareta

Még nincs egy levél sem a fán,
csak rügy fakad,
készülődik a tavaszi hangulat
feslések vibrálnak ,
sóhaj tőr fel énem lángoló melléből,
s hegedű hangja
nyikorog a napos bíboros hajnalban
magában.

Pedig itt a hajnal rózsaszínben
csillagok csöndesek,
csak a szél sóhajt fájóan, némán
a zenében,
még zúgnak a vén hold sugárban
fenyőfák ,
hogy reszket tőlük a magasság
aprócskán ,
s szívem zárt hajnalán lobognak,
tavaszi harmóniák .

Eddig nem gondoltam , s nem tudtam
hogy tavasz van,
árnyékomat sem kerestem,magamban
tél izét hordoztam ,
s nem tudtam hogy a tavasznak tündére
csalóka gondolat ,
csak lebegett előttem, s tudom van;
virágos ruhában
s kergeti a tél nyomorát kissé kacagva
s könnyet simít virágokra.[W.B.]

Újra tavasz------Vilhelem Margareta

Hát újra dalol a tavasz 
fittyet hányva a télnek
ónos égen már kikelet
szívem új dalokat énekel.

Tavasz dalol ,szél seper
fák ágai még nedvesek
míg erdők avaros szőnyege
megújulva megint nevet.

A kiserdő barnás sávja
zöldülni kezd igazában
kis kikerics, s a hóvirág
emelkednek föld felett.

Zölden bársonyodnak rétek
barkák százával csokorban
hajnalban a szálló kődben,
nád susog apró könnyben.

És kinézek az alakomon
napfényben tavasz ragyog
szépül bennem a kikelet
sóhajomban tavasz csicsereg . [W.B.

Már nem nehéz--------Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher,
kin is elkerül, már csak integet.
mi nyomasztotta fájó szívemet 
senki szigetére rég eltereltem .

Vad kedvvel űztem végtelenbe
tébolyt kergettem megtépve
s a görnyedt mámor percében
tudatlanul zavart lett lelkem.

kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem titka csendben
régóta magányban fészkel lelkemben .

Mert dicsőségben édes a szerelem
kábán kerget ,vad lángba eléget,
az éjnek hűs ölében nincs helye
meleg szívemben,a gyönyör fészke.. [W.B.]

Zongora dal az éjszakában------Vilhelem Margareta

Egy kis szobában zene szárnyal,
hangja remeg ablakról visszaszáll,
oly selymesen zsong ritmusában,
mintha valaki lelkedben zongorázna.

Minden érzés benne tombol,
fájdalom ,őröm,bú s úgy csillog 
szemed, harmatos sejtelemben ,
hogy hullámosan ring fájóan lelked.

Valami emlék kerülget csendben
a zongora húrja csak cseng-cseng,
gyorsan életre kelti merészséged ,
mit kitartóan hordasz szívedben.

Félsz megtörni a titkos csendet,
félsz megtőrőlni könnyes szemed,
csak áhítattal hallgatod a rezgéseket
s magadban perdülnek a percek.

Szomorúan simítod homlokod,
ilyen zene ritmusra sok szív dobog,
mert oly hangulat tombol hevesen ,
hogy odakint a Hold is megremeg.

Kitárt ablakodon zubog a fény,
a zongora dal szól mint egy törvény,
lelkedben feltör a kéjes érzelem
mit csak te,csak te érzel, szüntelen,[W.B.]