2014. szeptember 27., szombat

Mikor elnémul----Vilhelem Margareta

Az őszben fákról levél pereg
rötes színben elvesznek már
a tücskök már nem hegedülnek
elnémulnak csicsergések
csendben ,meghal ez a nyár,.

Nem szédít a bódult virágállat
s a fáknak kérge lepereg
nem suttognak fákon levelek
felettünk az ég szürkén fészkel
minden meghal vas törvénnyel.

Virág eső nem hull reánk,
illatukban bezárt örök titkunk ,
szívünkben elnémulnak csendben ,
a nyárral meghal vidámságunk ,
sóhajts nagyot kedvesem.


Eltűnnek a bársony virág színek
fecskék elköltöztek már
mögöttük fekete szín rebben ,
gyöngéd kézzel simogatjuk
a langyot mi hűvösen vár .

Mert jön egy új idő mit érzek,
álmaink elszállnak egészen,
s a tompa napsugárra nézek
töprengve lassan megelégszem.
s várom ,hogy újra legyen nyár.[W.B.]

Nonstop Love Songs 5 by BENHEART

A zuhanás------W.B[Wilhelm Margareta]

Oly bonyolult e Világ üteme
hullnak könyörtelen
leszakadt évek emlékekben,
dúlnak ,rombolnak szövevények,
míg vihar lángolva tombol benned,
addig perdülnek a véletlenek
és csillogó,de fájó érvek
keringőznek mezítelen.
Csak érzed cifra álmaid eltűnnek,
s bevonódnak köddel,
mire felébredsz elveszíted hited,
s lebeg az életed. 
S lihegő zuhanásban kapaszkodsz,
hitedben ,vágyódó szerelmedben ,
s magad körül látod a veszélyt
míg illan örökre az eszméd,
s a láng mi beborította fejed,
pernyeként hull együtt veled,,
roskadó szenvedésbe.
Érzed ez volt a nagy perced,
a sorsodnak kemény értéke,
miközben véred a mélységet
megtölti szétfröccsenve,
aközben őrzöd magadban 
örült lendületed.[W.B.]

Kacarászó szél-------Vilhelem Margareta

Mindent ellep a nagy szürkeség ,
őszes tájon már oly fagyos a lég,
megtört már a lankás vidék,
oly álmos langyos ,ólmos üledék.

Elhervadt az élő lombos fasor ,
a sok csupasz ág feljajdul,
kegyetlen a szél és duzzog
a nap felhők között csak egy korong.

Ott fent a kék ormos hegyeken,
szét szárnyalva a szeleken,
pára tömeg ködös szennyekben,
vadul száll a fagyos estékben.

Szirtek között mint egy üldözött
jajongva zúg az őszi szél,
tépdesi a gazdag tölgyfa lombját ,
s dérrel köti gúzsba magát.

Régóta áll e harc közöttük ,
cudar szél a lombokat leverte,
kacarászva kéjjel teli, győztesen
sok könnyet csal a vad ütközetben .

Hideg lett a fény is mi ragyogott ,
a kéksége az égnek elhervadott,
a bágyadt hullámszerű ingásban,
csak a szél virít örök zsongásban.[W.B.]

2014. augusztus 16., szombat

Szabadabb

Aki mindig börtönben élt,
egyre tisztább,szabadabb,
gondolatban szárnyal kedve,
nesztelen minden mozdulata,
s társtalanul konokabb
őszinte hangja.
S a zsarnok üvölt fulladtan,
a megfosztott szerelemtől,
uralkodni nem bír az értelmén,
nyugtalan vezérként integet
hagyva egy kis átszürt remegést
így nincs szó ,nincs szerelem
a rab világban.
Csak bujdosó elveszett kegyelem
és alázatos béke tündököljön
csendes élten,nemesebb érzelem,
piros ég boltozat bársony peremén,
smaragd szikrákkal permetezve
a fehér léceken.
Mert mindig bölcsebb ki merészel,
ki emberséggel méri a kegyelmét,
s az unt kalitkának terjedelmét,
s szabadság titkával kínál virágot
s az ajkán nyugtalan kaján mosoly,
perzselődik.[W.B.]

2014. augusztus 12., kedd

Szét szórt csillagok

Széjjel szórt csillagok között,
kéken ragyog a hold,
csupa fény és tépő remegés
a szél,futó ölelés
reszkető ködös sóhaj tör fel 
csak egy rebegés,
oly földöntúli lények zenéje
öleli a levegőt
és csak a zenét hallod ,érzed,
a színtelen éjben
és enyhén megborzong bőröd
a halk szélben.
Mindenfelé,kering a szerelem,
a bozontos csöndben,
és kék felleg pihék libegnek
a megtört fényben
s,micsoda vágyak feszülnek,
kettétépve,
míg dermedt testeden ordít
a konok némaság .
Mert ugye fáj a magány zord szava,
nem oldódnak
szelídebb szavakra vad átkaid
zavarodban,
ugye számot vettél magaddal,
összetörten,
várom szívemhez közeledő vezérlö
csillagod,
s az összezavart kigyúlt érzékeid
terjednek ,
áthatolva a csillagok kereszt tüzében
dermedten.[W.B.]

Séta a nyárban

Tüzesen izzik az árnyék,itt-ott,
a forró évszaknak kedvére,
s a gyüszüvirág lilás színben
füstölög.
Izzad a föld s láthatatlan
pára száll a magasba ,
míg vizek fölött szitakötők,
rezzentik aranyban
a szárnyukat
s a melegben ragyognak.
Lépteink nyomában rezzenések ,
lombok susognak,
s felettünk kéken, fecske 
szárnyak csillognak,
suhannak kasul-keresztben,
nyitott szemmel utaznak,
mindenféle tündöklésben
szédítik magukat.
Mi csak álmodozva
érezzük a zöldell réteket,
s a természet lényegét
minden olyan mintha ,
mesékben élhetnénk.
Mint egy álom,
s hirtelen elfogy az út előttünk,
s elénk tárul a fény rezgésén
egy mosolygó homály ,
s a hajnal bíbor fénye,
megcsapja homlokunk.
nem emlékszük semmire
csak áttetsző közeli tűzre,
mi sárgán ereszkedik 
a napos kelyhekre
tünödve.
Érezzük a dobogását szívünknek
a nyárnak kedvében,
fejünk felett áttetsző ég nyílását
kémleljük ,
s a szüntelen víg, lenge zene
éneke ,
jövö sorsunk merengése.. [W.B.]

Csodás emlék

Oly csodás emlék bujkál 
szívemben ,
oly kedves, békés zsongás,
míg ajkamon a mosoly
édes borzongás,
valami emlékeztet rád ,
lehet a kinyílt hóvirág ,
vagy lehet a kék vizek 
zúgása,
vagy talán, az éppen égen
húzó darvak,
halk szárny csapkodása.
Mert minden rád emlékeztet
vérünk lobogott a tűzben
ölelkezve ,
s kezemben volt lelkednek 
élet ereje 
és bíborban szikrázó csillagod
sodorta magával az ajkad ,
hogy a szám elérje.
Ma csak boldogságunk csendje,
kong a sötét estben
és vágyaim csak izzanak,
szerelmünk belehal a csendbe,
ma már csak minden homály,
mi körül fog lassan,
s lelkembe visszaszáll
a néma borzadály.[W.B.]

Szintelen Világ

Mi marad kicsinyke életünkből
virág illatba zárva,
csak összetépett rongyos gondok,
cafatokba hullva ,
mert fut a Világ vadul villogva
füstölögve,
miközben tördeljük lágy kezeink
az eget kémlelve .
Ki tud minket szenvedőn szeretni
ha kedvünket 
elvette az élet harcos serege
és homályosan 
hömpölyög a nagy nyüzsgésben
legyőzve
és szétbontja agyunk idegeit
sejtekre.
Magányos hűvösségünk nesze,
törként mardossa
izzó bőrünk zavaros cseppjeit
a hűvös szélben ,
részekre bomladozik gondolataink
fénytelensége.
Most már csak szikár árnyékunk
rohangál körbe,
testünkből opálos gyöngyökben
töredezik minden,
csak a fák susognak,meghajolva
mindörökre
s leveleik félig elégve,lecsüngenek
a színtelen földre,
mi csak állunk szemeink törülve
a hontalan életben[.V.B.]

2014. július 31., csütörtök

By King Michael I----Vilhelem Margareta

When I come to mind,
one thought it hurts,
Why did not you love
maybe a little harder,

You urged his son,
I could not even I,
I've turned into fairy
and I saw you God.

You gave me shine,
smile,
You opened my eyes
wide to see in the distance

You gave me strength mild
to go further
I miss you hot lit
house to yours.

When I come to mind,
I see the light, standing,
feel your heart beating,
and you whisper in the wind
dear loving words [W.B..]

By King Michael,I---Vilhelem Margareta

In your soul is mystery,
is filled with mystery,
nobody knows,
that is in him,
In the silence of the night,
When you look at heaven,
where glow,
star mystery
open your heart
you, that's gold,
and whisper to him,
troubling thoughts bands
and what is hidden
in your great heart, and
let your fly,
to the dark heaven
to dissipate,
in the air, which is ether
then you will be proud
you got rid of thoughts,
you knead, and
and that you would stop
happy feeling that
Love you include.
and smiling fly
around you a mystery. Regards[W.B.]

If----By King Michael

If you feel like shaking the air,
just kiss my
fast flying with the wind,
to you my friend


It's hard without you, my soul is empty,
my arms open waiting Amor
Large winged flies towards me,
Hurry, hurry to me,

Of how cruel life without you,
expect when you come to me
sweet kisses, warm hug
Hurry, hurry to me,[W.B.] Vilhelem Margareta

They bloomed roses,----- by King Michael I

Roses flourished,
So glad,
my mind morning,
keep them flying,
bothers me a sweet thought
red rose ,
it brings joy ,
or you knead
Do you feel the same as me,
Do you miss me,
oh, sweet memories
refuge
aces thoughts
why I could not escape,
sad reminder
what I struggle over
rose of love
From my youth upwards
I love you much,
tell you if you feel
the same love as me . [W.B.]Vilhelem Margareta

My King---For King Mihai I---Vilhelem Margareta

My king,
the stately and proud,
Have you ever felt,
life is bitter?
I took thought,
facts in Heaven?
you feel may
holy mysteries, and
eyes on
the vast heaven?
You searched in vain
in secret you, and
You asked, why?
We all feel
Your lack of holy
Your body towering
Your heart of gold
and when the petals of gold,
fall on holy ground,
We all know those who
love you, it's for you
for your dedication as
You are for us
man with big heart
proudly man and you're
in Heaven, you're full
with such kindness
maybe nobody knows,
that you worship
in our soul
You are the perfect
[Reproduction is prohibited]