- Úgy űzött a vágy feléd,
értelmetlen lázas érzés
bőrömön ringott a kezed,
ujjaim csókolták gyöngén.
Türelmetlen mozdulatokban
ahogy első éjszakánk esett
ziláltan kergettük vágyaink
s szívem szívedbe veszett.
Kapkodó apró lihegésünkben
benne volt minden csoda
szoros kéjjel telt testünkben
ikrek lettünk szívverésünkben .
S vártuk a mámor ébredését
felettünk kattogott a perc ura
lágyan simultam mozdulataidra
összeforrtan birtoklásodra .
Szívünk dobogott mint soha
kegyegték vágyaink titkait
kék szemedben fény csillogott
s nedves víg ajkad kacagott.
Oly boldog voltam karodban
megrezzentem minden mozdulatra,
zene harsogott a kakas szóra
boldogságunk örök sugallatára.[W.B.]
2015. október 1., csütörtök
A szerelem mámorában----Vilhelem Margareta
Talán máskor------Vilhelem Margareta
- Úgy üldöz a magány átka,
keservesen befedi testem
hóbortos, lottyanó házban
minden csak lázad bennem .
Mert lepereg és kutatom
a múltnak gyatra sejtelmeit ,
a sorsomtól a sötét félést
a semmire hulló harmatot.
Testem rémült áldozatként
némán vezekel ,hadd érezze
hogy sajog a múlt a máért
apró perceknek ütemeként.
Hosszú az út a múlt, s ma között
s belém törnek halk sóhajok
lüktető szívemben a fájdalom
arany pecsétként zárul körém .
Kopár fákról hulló boldogság
bús lelkemnek fájó csillaga,
s hegedűt rezegtetnek ábrándok
míg titokban ,csendben lángolók.
Megtelik a szívem felhőkkel,
s párolognak kemény illatok,
semmiségben kutatom árnyékom ,
s poros utakon térden álmodok.
Mert volt bizalmam boldogságban
tudtam ,éreztem de reménytelen
ámokfutóm ,csalódott szél huzat
belém-fészkelte a sok átkokat..[W.B.]
Monoton menet-----Vilhelem Margareta
- Körülöttem monoton tarka hullám
forog körbe eszeveszetten,
nagy világban keskeny ösvényen
tapossa búsan a zordon éjszakát.
Mert nincs törvény eme seregre
a kincseik a batyú ,s a gyermekek
féltően húzzak magukhoz kincseiket
álmaik nincsenek csak előre törnek.
Otthonuk messze álnokság tanyája
gondjuk ott van a fájó igazságban ,
cifra palotát nem kértek,békére vágyva,
elhagyott hazájukat, kimért sínpárra.
Lelkükben tanyát üt a békesség
leszállni látják az égnek Istenét
világi nagy hitük búcsút kovácsol,
testük fáradt ,kövek mérik fájdalmuk .
Estétől ,sárga hajnal csillagáig
taposnak útat csillag ragyogásig,
szívükben fájdalom békés menetben
való igazságban a szürke életben.
Elérni céljuk tán nem fogják sosem
a jót amiből lelkük életet merítene ,
orvul becsapott harci eszményekben
csak tévelyegnek kimúlt tévedésben.[W.B]
Szerelmes visszhang----Vilhelem Margareta
- Oly édes semmiségben tétlen
az égbolt csillagos fényében
testem még ring ölelésedben
s csókot súgsz holdnak éjében.
Belém vésődött finom lelked ,
néma érintések bársony lehelete ,
szemedben fény szikrázik felém,
s érzem vágyad pihen benne.
Mert eggyé olvadunk ördöngösen,
míg tejúton táncolnak tündérek ,
s boldog nevetés szédületében
színes életem búg ölelésedben.
Ajkam pirosló vérem tengere
minden vágyam benne keressed ,
kitárt karjaim lágy ölelésében
benne van szíved minden verése.
Csak egy perc míg magamba vésem
férfi akaratod gyöngeségeit ,
s testem szótlan szobor fegyvere
mi megvédi csókjaid üdvösségeit .[W.B.]
Múló évek-----Vilhelem Margareta
- Mennyi élet mennyi bánat
múlik csendben, s nem támad
arcomra a múlt alázat
csak heviti gyenge lázam .
Kihűlt fészkem halott ajka,
vágyik vissza csókjaidra,
sejtelmesen titkok árnyán
kergetőzik szélnek táncán.
Szárny fosztottan vezekelek
tegnapok napjait keresem
közös harcunk elfelejtem
kettéoszlik a csillag égen.
Kis fellegek bűvkörében
sorvad létem a végtelenbe
s őrzöm vétkeim keblemben
mik együtt fájnak életemmel.
Megtanultam az értékeket
eltakarom arcom rémülten ,
s varázslatos ifjú álmom,
szenderedik selymes révben.
Nehéz kitörni a bús múltból
míg nem száll meg új varázs ,
örökifjú szerelmes útból
reám száll mint egy villanás.[W..B.]
Büszkén szenvedve----Vilhelem Margareta
- Makacs világban konok rendben
parázslanak sötéten csillagok
tüzes éjek után szürkés napok
körülkarolják a bíbor Napot.
Ősz jöttére sikítanak szelek
szétfoszlatnak nyálkás pókhálót
tenger nagyságú fellegek nyomán
úszkálnak újszülött fehér bárányok .
Minden oly vaskos ,vizes dermedés
szél fújta nedves színek kavarognak
foszladozó nyárnak sutba vetett álma;
az arany sugárban fürdő csillagok .
Minden nedves, hideg csuszamlás
az erdők rőten kéjben inognak
rothadt farönkök testük takarják
szégyellik mocskos pucérságuk.
Az ősznek napjai vihar szegettek
Világunk sutba dobott vég ítélet ,
csak fák résein villan még valóság
míg szállingóznak rozsdás levelek.
A még lombos fákon bomlik a lét,
sűrűn szállnak megcibált levelek
kopárságuk bár látszatra eleven
büszkén állnak ,lombjukat feledve.[W.B.]
Változó Világ--------Vilhelem Margareta
- Méreggel kavarodott időkben
elárasztanak ismeretlenek,
arcok,szemek kavarognak
körülöttünk ,s merengünk
lassan a forrongó Világban,
legyőzötten keressük barátaink
kik egyre fogynak a gyors napokban
és sírásra torzul a mosolyunk ,
míg egyre keringésre tornyosul
a maradandó ,földre robbanó
veled azonosuló idő, szorongó
testedben új történelmet író
vad,göggel telített győztes
szikla szívek tiltott nemzete
kiknek még emlékük sincsen
a volt ,idők múlta semmiben .
Kocsányon függő életünkben
fölösleges volt az enyhülés
gyermeki szívvel kérkedünk
mindenért ami már felesleges.
És hosszan elnyúló részvéttel,
koldusként ,alázattal esengünk
lerótt múltunk harci győzelmét
beborító babér koszorúnkért.[W.B.]
Fukar szerelem-----Vilhelem Margareta
- Dédelgetett perceimben dobog
szívemben az üresség vad álma
kókadó fejemben százféle gondok
tolakodnak , mint varázs hatalma,
s oly érthetetlen mély nyögések
színekkel tarkított fájó keservek ,
háborognak bennem szüntelen
míg vágy madár száll fejem felett .
S állok tiszta szívvel a szélben
mellemnek csapodnak ádáz tövisek
minden sóhajtásom külön egyveleg
hegedű húrjainak hullámzó remegése.
Testem megtelik a vágy szellőjével
mi illatosan füstölög a semmiségben
ajkamról elszállnak forró leheletek
minden elmúlik a fukar szerelemben.
S állok az örvénynek szellőjében
arcomról eltűnnek a kéjjes örömök
szemem köré apró ráncok gyülnek
de szájam csókot igér akkár kéreget.[W.B]
2015. szeptember 12., szombat
Mert újra lehet----Vilhelem Margareta
- Titkos nézések ,halk szavak
álmok egén kerítő szárnyak,
tiszta szívvel fogant álmok
elbódított lángoló vágyak .
Zavaros ,daltalan Világban
összefutottunk zavartságban
karod felém nyúlt lombosan,
s fájt csókod szám kapujában.
Véletlen vagy kitervezett
simogatásod mind velem lehet ,
bohón kapkodok egyre utánad
tárul szívem csalogatásodban .
S úgy vágyunk egymást átérezni
remeg kezünk ,szánk csókot beszél
viharos szél fújhat reánk,
álmodó lelkünk szerelem Világ .
Vágyódó ölelő férfi karodtól
vérem ereimben úgy kavarog
s körülöttem szent ragyogások,
csókjaim még lehetnek fiatalok.
Mert vágytuk e perc diadalát
parázna szó nem hágott át
el nem súgott szent beszédek
szívünkben új vágyat keltnek. .[W.B.]
A szerelem mámorában---Vilhelem Margareta
- Úgy űzött a vágy feléd,
értelmetlen lázas érzés
bőrömön ringott a kezed,
ujjaim csókolták gyöngén.
Türelmetlen mozdulatokban
ahogy első éjszakánk esett
ziláltan kergettük vágyaink
s szívem szívedbe veszett.
Kapkodó apró lihegésünkben
benne volt minden csoda
szoros kéjjel telt testünkben
ikrek lettünk szívverésünkben .
S vártuk a mámor ébredését
felettünk kattogott a perc ura
lágyan simultam mozdulataidra
összeforrtan birtoklásodra .
Szívünk dobogott mint soha
kegyegték vágyaink titkait
kék szemedben fény csillogott
s nedves víg ajkad kacagott.
Oly boldog voltam karodban
megrezzentem minden mozdulatra,
zene harsogott a kakas szóra
boldogságunk örök sugallatára.[W.B.]
2015. augusztus 21., péntek
Megérte
- Elvonultak előttem Kék hegyek,
regéktől kavargott a szél,
karomban hordoztam vágyaim,
de értelmem mindig révbe ért .
Egy-két nyári esős estének
vágytól bujdosó zavarában
legszomjas szám búcsúzott
talán könnyet is hullatott.
Mert az érdem amit elértem
napfényben tündöklött rég,
a vihar nem érintette csúcsát,
nem zilálta meg sóhaját.
Mit learattam megért ,s szép
megbékélt Világom érdeme,
elértem kevélyen hatalmam
bölcsességem megosztottam .
Nehéz fakó napok arcáról,
lerí múltamnak kegyelme,
s fáklyás tüzeknek lengése
büszkén hordozza értelmem . [W.B.]
Szikrák a nyárban----Vilhelem Margareta
- Égő szikrák ülnek szememben
perzselő nap forrón égethet ,
mert te vagy a Nap én nekem,
neked dúdolom halk énekem.
És ha kergetném rajongással
balga álmom titkos vágyait ,
mint csillag hullás a kék égről
szétszóródhatnak pernyeként .
Tiszta szívemben is szikrák égnek
de ábrándként mélyen elásva
csak dalom, mi színes virág lehelet
nyílik, köréd fonódva örök múlásba .
És ha majd a vágy néha elragad
az álmodó Világ rózsa szárnyain
szeretnélek újra magamhoz vonni
csókokkal érinteni égő ajkad.
Te vagy a dalom szívem lángján
nevedet halkan százszor rebegem,
falánk bogárként szállok feléd
köréd hintve bársony rózsa levelet .
S a dalom - hiába, így van régóta ,
lehet szikráknak színes ábrándja
csókos szívből könnyeket fakaszthat ,
csak az a rossz, ha nincsen tartalma.[W.B.]
KIfakult élet
- Kifakult érdemek átszúrt rongyon
tördelt imák térden toporgók,
szenten hirdetett rút Világ képe,
előttünk fekszik sorsunk sejtjeiben.
Morcosan a Világ harcában hörög ,
kitágult orr cimpákból a bú csöpög
tágra nyílt szemekkel követed élted,
vajon meddig bírja sebesen a lépted?
Van ott a csúcson még jelenlét érzet,
ha bírja derekad hajlongsz beszédet ,
ámító készséggel túlfűtött hévvel
számolod magadban a hiány érzeted .
Mert van egy út, amit megérlelsz
tested, sejtjeivel hozzá beszélhet
átrohangált életed kevéske érdeme,
hogy voltál múltban és van jelened.
Történelem meséli a kiégett éveket ,
min átcsúszott tested,s lassan széled ,
rácsos falakon látod a megtörténtet
bárhogy is őrködsz szenvedés az élet.[W.B.]
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)