Sosem volt-----Vilhelem Margareta

1. Vártalak a kifakult estben,
   nagy terveket büszkén szőve,
   és bevallom bátor szívvel
   vágy vihara dúlt lelkemben .
   
   És vártalak a dombvidéken
   kezemben elhervadó virágok
   homlokomon gyűrött ráncok,
   csend és sóhaj szenvedésem.
   
   
   Minden gondom feléd repdes
   nyári estben duzzadt álmon
   kezemből a gyenge szirmok,
   porba hullnak észrevétlen.
   
   És úgy vártalak forróságban
   hebegtem csóktalan imáimat
   nem ismeretlen bűnös akaratod 
   de köszönőm hogy várhattalak.
   
   Magamban legyőzötten suttogom
   bár ne is lettél volna sohasem,
   kérdésem csupa gyenge fájdalom 
   ha vétkeztem alázattal megbocsájtok./W.B./
   

Most már késö-----Vilhelem Margareta

• Kinyújtott karomon szánalom
  szívem súlya inog alatta,
  közönyösen kattannak az órák,
  reám való tekintettel halkabban.
  
  És szédülök mint a körhintában,
  ha ajkad merészen lankad
  félszegen mozgok behunyt szemmel,
  sóhajtó lelkemen fáradt unalom.
  
  Tudom sosem lesz éber figyelmed
  sajnálatos módon másra tereled ,
  s kimondott szavaim perceit élccel
  átváltoztatod egy víg legyintéssel .
  
  Tudod volt egy érzés mi jelezte,
  sosem lesz hosszú boldogságom
  csöndben babrálok hatalmamon
  a megunt percek csöndességében
  
  s hogyha fáj az érintésem kedves
  ne húzd karod messzire tőlem
  arany rabságom kálváriája önzetlen
  szertelen ajkad csókja érzéketlen.
  
  Ily fáradtan oly könnyű az álmom,
  elhessegetem a csöndes hallgatásom
  s halkan fodros zsebkendőm keresem
  ahogy hátat fordítasz közönyösen./W.B/

A vivódás-------Vilhelem Margreta

• Mi lesz velünk e furcsa létben
  ha rozoga ,sántító napok keményen
  őrlik az örömök hangos mosolyát
  s vért fakasztanak kötözött sebeken.
  
  Oly bánatos a düledező életünk
  hánykolódnak érzéketlen undorok
  ég és pokol együtt összefogottan
  megtervezik utolsó végszavunk.
  
  Mert bús harcok temetője a Világ,
  emberi testek hamvadó emléke,
  bilincsből szabadult színes érzelmek
  megtépázott szenvedő lángoló tüze .
  
  A föld abroszán piros rózsák
  bolyongó lelkek utolsó szavát
  magukba zárják jóságnak hatalmán
  szilárdan a béke szürkés rácsain.
  
  Hódolva állunk a zsongó viharban
  szemünkben istenek vad szeme
  ajkukon el nem suttogott halk imák
  múlandó frigyben , szívek álmában.
  
  Mert úgy fáj a szomjas türelem,
  a vérrel tele sírt földnek avarján
  egy Világ képe gyökerekbe mélyed
  az örökös szomorú örvények felett .
  
  S a törvények mik kergetik magukat
  árnyakba fogózva meg- meg szakadnak
  a gyógyító szerenád jövendőjében
  halált gyalázva győztesen újulnak./W/B.

Sok évek után

• Arasznyi időmbe minden belefért
  utamat kerülgette a fakadó lét
  bokros ,vidéknek száraz avarjában
  lézengtem élve-holtan igazában .
  
  Vágyamban vállaimon cipeltem terhem
  mi semmibe hullott és idegen lett
  gondjaim keresztjén összekuszálva
  zavartan kerestem a hontalan utam.
  
  És keringek körbe élet küldetésemben
  utam keresem a céltalan menetben
  horzsolt tenyérrel homlokom simítom
  félelemmel forog vágytól gondolatom .
  
  Voltam múlt , jelen , s leszek holnap
  nemlét csendjében zavartan turkálom
  az örököt , miből egy van -a szánalom 
  de csak kóstolgatom létező bánatom .
  
  
  Mert kifogytam már tündéri tettekből
  magányomat sajnálattal szövögetem
  türelmetlenül kutatok az emlékekben
  illatozó estéknek bizalmas csendjében./W.B./

Merész álmok-----Vilhelem Margareta

• Évek múlva talán újra
  értéke lesz majd múltamnak,
  székre dobott ruhák illata
  őrzik sifonba tett levendula
  
  
  illatos ,hasító szagát
  melytől molyok szállnak tovább
  és akkor majd én tartok ám, 
  improvizált, legostobább
  
  
  feleletet, kérdésedre válaszolva,
  miért nem hordok fehér ruhát ?
  És figyelem az ostoba némbert
  aki testét francos cicomába teker ,
  
  hogy elrejtse a gyalázatát
  léha szavak bő alázatát ,
  mert az új divatban új az élet
  s keres magának új szent hitet .
  
  Mert zárda lakat mindig gyenge
  bárhogy is nézem töprengve,
  lesz még újra az élet zsenge
  hogyha ruhát old a szende?
  
  Vagy talán mint kard pengéje
  hegyesre húzza ki magát
  s föltesz szemérmetes álcát
  megdöbbenve hogy eltévedett .
  
  Vannak dicső percek sora 
  amikor a test, s a ruha ,
  csak a díszeknek kócos rongya
  ezert szebb az ifjúkora
  
  annak aki merész tettel,
  zárda ajtót nem reteszel,
  s meztelenül sorsnak álmán,
  várja hercegét pej paripán./W.B/
  

Most már késö----Vilhelem Margareta

• Kinyújtott karomon szánalom
  szívem súlya inog alatta,
  közönyösen kattannak az órák,
  reám való tekintettel halkabban.
  
  És szédülök mint a körhintában,
  ha ajkad merészen lankad
  félszegen mozgok behunyt szemmel,
  sóhajtó lelkemen fáradt unalom.
  
  Tudom sosem lesz éber figyelmed
  sajnálatos módon másra tereled ,
  s kimondott szavaim perceit élccel
  átváltoztatod egy víg legyintéssel .
  
  Tudod volt egy érzés mi jelezte,
  sosem lesz hosszú szenvedésem 
  csöndben babrálok hatalmamon
  a megunt percek csöndességében
  
  s hogyha fáj az érintésem kedves
  ne húzd karod messzire tőlem
  arany rabságom kálváriája önzetlen
  szertelen ajkad csókja döntetlen.
  
  Ily fáradtan oly könnyű az álmom,
  elhessegetem a csöndes hallgatásom
  s fodros zsebkendőm keresem
  ahogy hátat fordítasz közönyösen./W.B/

A vágy

• Félszegen simulok hozzád
  testem követel ,
  barka ágak lengnek feletted 
  tavaszban mérik a szerelmem
  forgó szél kavarja porát
  mi hozzád cövekel,
  párás légnek tündéri ágyán
  örülünk együtt létünknek.
  
  
  Megáll a perc dús gyönyörben
  az éjjeli csendben ,
  s egymásban pihenni térünk
  a pillanatok puha pihéjében
  hévvel vad ölelésben 
  csókos kedvünk találkozásán
  hasítson belénk az élet 
  surranó szédülettel.
  
  És várjuk a napos reggeli csodát
  mi ránk telepszik ,
  lelkünkben egyre forróbb a vágy ,
  mindaz mi hasított csendben ,
  most bársonyos színekkel
  tolakodik felénk 
  átölelve kacagó vágyaink
  szívünk kimért lüktetésével
  alázattal áldást mérnek csókjaink./W.B./
  

Hol volt ,hol nem___Vilhelem Margareta

• Mikor örökre elváltak lépteink
  bonyolult szöveteink fodrosan
  csüngtek lágyan, a szeretetnek,
  zöld lángjaiban beburkoltan ,
  
  s kint égtek tüzek a hidegben
  bennünk lázasan megfagytak
  dobogó ereinkben kerge vérünk
  jegyesei szomorú ábrándjainknak .
  
  Én csak álltam sűrű magányban
  búcsút intve az elúszó távolnak ,
  s a fiatalságom kéklő tavaszán,
  csitítgattam magamban lángomat.
  
  Ugy elfáradtam szédítő lázamban
  már nem is tudnám hányadszor
  mert fájni tud a síró becsvágyam
  és sírni tud a bennem megmaradt
  
  titok ,mi felesleges harcunkban
  elmúlt vesződések kinyílt csokra ,
  s verességet szenvedtünk mindketten
  győzelmünk csak simította harcunkat.
  
  Most valóságban két sorsnak átkai
  lakolnak saját testünkben ,
  szökkenő tavasznak melegében
  bünhödünk könnyű szerelmünkben./W,.B./

Ha visszaszáll____Vilhelem Margareta

1. Tudom ,a múltnak átka visszaszáll
   s nyomai gurulnak az út porán
   lobognak színtelen vétkeken
   figyelem ,s figyelem szenvtelen.
   
   
   Késői hangulat lilás csodája közt ,
   szelíden remegnek halk lebegésben
   s bágyadt, hasztalan életünkön át
   vadul eszelősen vérmesen kísérnek .
   
   Kifogyott lélegzetünk csodái fölött
   a legszebb ajándék lassan eltűnik ,
   mit örülten keresünk keservesen 
   csupa könyöradomány életünkben.
   
   
   Voltál e már messze tűnt távlatban
   keresve haldokló vércse vijjogását
   szelíd hangokként hallszik zavargása
   miközben szenvedve kéri szabadságát .
   
   Úgy állsz mint egy szfinx, álmatag
   tiszta szívvel keresed örült dacodat
   testedben dagad az átkaidnak sarja
   szelíd szívednek gyengül dobogása. /W.B./
   

Vigyázunk magunkra

• Harci küzdelem ma az élet,
  emberek sietnek,tarka ruhák
  szinekkel festett molekulák
  robotolva mozgó viasz figurák .
  
  Megbámuljuk a fiatal sereget
  szabad elvekkel mindent lehet
  természetes a kedv, s a vígság
  kőrül zajong ,s virággal áld.
  
  Ma még tiszta a lélek kedve
  holnap talán másként tervez,
  nem csoda hogy fennkölt ember
  koldust nem lát,s nem is ismer.
  
  A holnap talán mást rejteget
  meleg szívvel ömlik kedvünk ,
  bár csalódásnak megvan helye 
  a világ szép mert benne örülünk .
  
  S ha véletlenül a szomorúság
  bántalmaz sok porcelán figurát
  telhetetlen, mindig bátor kedvünk
  áttereli másra fájó ítéletünk. 
  
  Vigyázunk énünk sátrára
  kisemmizzük az élet mámorát ,
  csak mának élünk könnyzáporban
  szeretünk hűen öröm áldásban.
  
  
  Vigyázzuk életünk a harcban ,
  bár néha beleesünk a kardba,
  szavak nélkül kiutat keresünk,
• felhők nélküli tett ébredésünk./W.B./
  

Hatalmam álmai

• Ha néha _néha visszanézek,
  úsznak körülöttem terhek,
  lángolnak fények korom estben
  álmomban lágy hangok beszélnek .
  
  Micsoda földi erők a láthatáron
  mik összekapcsolják álmaimban
  a magasságot a földi lehelettel
  és fényeket a szellő lebegéssel .
  
  S megzavartan kitárom karjaim
  színtelen szavaim szivárványán
  csend uralkodik életem nehezén
  a néma szavaim haldoklásán.
  
  Lehet hogy túlfűtött égésemben
  kimondom vágyaim fájó igéit
  másnapba törő egykedvű erők
  lépteim nyomait lassan elseprik.
  
  Küszködök magammal éretted
  véremben hordozom lüktetésed
  társtalanul védtelen magamban
  elvesztett sorsom megdermed ,
  
  hazudnom kéne és elnézőbben ,
  mint aki szabadabb és hontalan
  kigyószemű árnyak bűvöletében
  megfagyva dobog ereimben a vér.
  
  Csupa álnokság hatalmam álma,
  lassan szűrődik felém lángolása,
  szívemben hordom jövőm boldogságát
  felejtve a régen megfagyott ábrándját ./W.B./
  

A tél és tavasz között

• A tél és tavasz között
  komorság és vígság mögött
  kopár fák és nyíló ég közt
  testembe egy álom szökött.
  
  Csak a hold a tanúm nékem,
  hogy könnyezni kezdett az éj
  csillagok közt megbújt felhő
  vágyból kéjbe könnyezett ö.
  
  
  Hol itt ,hol ott órák alatt
  kiáradt víz reánk szakadt
  elsuhant velünk nesztelen
  csónakunk, úgy könnyesen.
  
  Fércelt szerelmünk árbocán
  kacsintott ránk a hold sután
  tél és tavasz közti éjben
  megfürödtünk a szerelemben.
  
  Hajnal és napnyugta között
  csókot szórtunk árbocok fölött
  mélyvörös lángra gyulladt
  a szende csónak , s egybekötött
  
  
  Azóta ott alusszuk álmunk
  s holnapot keresve suhanunk
  vágyainkból új vágy repedt
  könnyes vizünk szeretkezett. .//W.B./,,,