Best Of Old Love Songs 80s 90s - Greatest Old Romantic Songs Ever

Gyerekkori emlékek ---W.B

Régen ,régen,fákba véstük nevünk
mint kisdiákok fogtuk egymás kezét
oly boldogan nevettünk egymásra
gondoltuk megmarad, megkötve fára.

Évek múltával éppen úgy mint régen
a vadonban keresem a fát, s felismerem
behegedt vonalak, ismeretlen nevek
egy barátom sincs ki keresné nevem .


Barát nem tért vissza ,senki sem érzi
hogy csak ellenség áll a hátam mögé ,
más világba pottyantam csak gallyak 
ágaznak,bokrosan csendes magányban .

A fák lehámlottak , akár csak barátok
idézve a múltat, csak holdvilág ragyog 
a fa érdesen szúr , ahogy nevem simítom
lakott itt élet, valaha , elmúlt, régi időkben.

Ma már nem keressük egymást a mában
ki, ki elment a maga tervezett útjára,
ha visszagondol régi fák heges betűire
valószínű, régi emlék maradt a szívében. {W.B.}

Az ujjaidban a sorsod-----Vilhelem Margareta

Azt mondják a jó öreg jósok
tenyeredben kering a sorsod ,
mikor megszülettél már ott volt
fura vonal rácsban elágasodott.

Most még nem látható a jövőd
bal hüvelykujjad megmutatja
hátterét a sosem látott létednek
kisujjad szív-órája lüktetésében.

De együtt indulnak útnak elébe ,
sors vonalaidat öt ujjon keresed
percnyi fogadalmak rejtekhelyén
gyönyörrel tölt el kezdete s a vég .

Tenyeredben a vonalak összeállnak
mint egy híres kirakat együttes hossza
s míg méred tenyered vonalai hosszát
zsémbes vonalak visszatérnek hozzád. [W.B.] 

Torekeny testemmel----Vilhelem Margareta

Csókokat álmodok ragyogó pilládon
dús szemöldököd puha mintájára ,
lágyan simogató édes asszonyi módra
kéretlen szerelmed áldom kifulladva .

Szeplőtelen érzelmed tiszta egy végben
hajadon hajam pihen lágy hullámokon
őszinte kapcsolat zárul kettőnk között
nem tarthatott sokká a hiszékenységem.

Fénytelen türelmem árnyékot hozó fájás
törékeny testemen cipelek egy áldást ,
rögtönzött értelmem zavaros előrelátása
gátolta csókjaid búja nagyravágyását. [W.B]

Elmúlik az ido---Vilhelem Margareta

Elmúlik az idő kóró virag zörög
valahol mélyen a föld éjjelében
kései tücsök penget hegedű zenét
fekete varjak köröznek az égen fent .

Elmúlik az idő, aszódnak emberek
vén óra ketyeg az idő vas kezében
mikulásvirágok villognak rettegve
időnkét szél seper át rajtuk keményen .

Mégis erre lakik komoly ifjúságom ,
otthonom keresi penészes falakon
a kertben minden halott holt vacakon ,
kis megátkozott tavacskám vad ,hínáros .

Elmúlik az idő, békesség világit felém,
nedves szoknyám mintha mégsem enyém
ma már nem használok finom selymeket
elmúlt életemet porba vagy kőbe veretem..[W,B]

Az erkolcs es a bun---Vilhelem Margareta

Szorongunk sok bűneink között
ropogtatjuk mint vén csontokat
Tisztaság ?Mit ér nekünk ez a szó 
ha bűnt is szülhet egy tagadószó.

Fárasztó a sok fejre hulló bűnös szó
nem véd meg a tudás hatalma sem ,
kínok tekerik az ész tekervényeket
szétmarva megvastagítják ereinket .

Émelyegni kéne magunk keservén
ha durván is,de robbanjon elménk
válasszunk erkölcs s bűn között
ha nehezen értené meg bús lelkünk.

Romlással kezdődött,minden jogalap
langy élettel küszködünk nap mint nap ,
de az elme nem alszik éberen kísér ,
s a bűnök titkai hamar ,szívekbe csap.

És ma csak nyoszolyákat készítünk
undorodva a sok bűntől s büntetéstől ,
fejünkön fehéren csillog a virágkoszorú
tisztán, de kerülgetnek bűnös gondolatok. [W.B.]

Hegedu hangrések----Vilhelem margareta

Sosem vagyok egyedül,hiányban,
valakik éppen most reám várnak ,
többnyelvű hangok ,ízek csodája
megnémult igék, tettek vibrálása.

Csenddel  zörögnek fájó  érzékek
virágok ,madarak fákon, s a tövében
lekapart falak, lecsorgó vakolatok
nyikorgó ablakok ,lelakatolt ajtók.

Mennyei hangok átlátszó kék égen
mind velem vannak társas körömben
hallom hangjukat lírai szenvedéllyel
minden esemény egy külön kellem.

Bennem is a vágy csak zenét szülhet
lábam nyomából a világ mindenségbe ,
mert én vagyok üzenetük képviselője,
testembe bezáródnak a  titokzatos éjjel.

Ahogy évek nőnek ,hegedű hangrések
széjjel fújt rózsabokrok  között véreznek ,
minden pórusomban zene kacérkodik
míg rózsabokrok  teste kéjben  álmodozik.  [W.B.]

Sorsrontó órák---Vilhelem Margareta

Csak a boldogság óráit számoljuk
megszámlálható  majd az az óra
megáradt arcunknak világító tükrén
felfogható a semmink  borzadalma.

Üres órákban szétszakad a semmi
s egyre messzebb jövünk -megyünk
mielőtt szárnyat kapna a létünk
a béke józan szava,lesz beszédünk.

Születésünktől  nem élünk derűvel
rozsa nyílásához hasonló tövissel ,
kettős kereszt út  áll majd előttünk
egyikből a másikig poros résekkel  .

Hosszú idő múlva félreüt szívünk,
az óra a semmiben  lassan eloszol ,
miután már  sok  megtörtént , múlt ,
kevés  idejéből valami mégis  kifúlt  .

Orákat gyökereztet fájdalmas lelkünk 
bár percenként mindent ellopnak tőlünk ,
megszokott sorsrontót  épp szégyelljük ,
de jó órákban jövőt magunkhoz öleljük .   [W.B.]

Egy katona emlékei----Vilhelem Margareta

Szétszakad a tested , még is bírod
többiekke gázolsz pocsolyákon
fegyvered csak a két kezed ereje
ujjongásod halogatásba elvegyülve.

Erdők nélküli gőrőngyős türelem
gumicsizmák szaga ,s a hányinger
homlokodról csurog az izzadság
külvilágba lépsz latyakos árkokon át .


Megkinzott véremből néha csapolok
ellenségek között nem szomjazhatok
hátizsákomban régen kapott rádióm
bárgyú énekeket gyötörten sirva dalol.

S menetelünk, emlékemben őzvegység
egymás lábait szinte elérhetnénk
bombák dördülnek földben kegyetlenül
én fegyverem nélküli felgyúlt kereszttel.

Zúdulnak egyre ,nincs időd magadra
kihasadt bombák őnmaguk restellik
csak vad kiáltások sebek fájdalmára
száll kék ég felé szomorodó arccal.

Eltévedt lélek---Vilhelem Margareta

Hideg fák között lengedez lelked

ahonnan jöttél nem vagy megkötve ,

megmeredt kövek faragott párnája

engedi lelked visszatérni hozzája .

Rokonaid talpig fekete gyászban

a temető hallgatag csodálatában

keringőznek falavelek egymásban

halkan nézed magad saját gyászában.

Látod ,hogy sok színes  virág halmaza

kis sírhelyedet bokrosra dagasztja

égő gyertya lángja inog  a szélben

lebegsz  felette dermedten a  télben.

Az élők még maradandót játszanak

mint sírok és halottak  őrzői  sétálnak

kezükben árvácska , bokros krizantém

szívükben a lelkünk  örök emlékként

Szorosan karöltve kezükben gyertya

síroknál megállnak, arcuk bizonyítja 

szokásos esemény ,még is különleges

halottak  napján mindenki  hűséges.\W.B.]

Dorul de acasa--Vilhelem margareta

,

Mi-dor de cerul de acasă                                   

unde mă simt in siguranță

de păsări născute printre stele

de mirosul ierbii parfumate .

Mi-e dor de apele cristaline ,

 ce nu se găsesc nicăeri in lume ,

de cocorii  mei cu zborul lin

şi  de mirosul copacilor de tei.

Mi-e dor de brazii cei falnici

de cerul albastru care găzduieste

de căpriori  ,ce sar peste butuci ,

de miei grăsuţi cu blana carliontati.

Mi-e dor de familia mea blândă

de mama mea cu gânduri linistite

de perechea mea  ,care mereu mă aşteaptă

mi-e dor de tot ce inconjoară  casa.

Şi dacă câinele meu sare pe mine  ,

ştiu că am  ajuns acasă cu bine

uşa se deschide parcă printro  minune

iar eu păşesc inăuntru cu bucurie.     [W.B.]

Novemberi tél---Vilhelem Margareta

Hol dús tavirózsák nyíltak rég
lepke szárnyon szállnak pihék
az opálos tél reggeli gyermekei
párás illatokkal halk keringővel.

Már reggelente ködös pára
lombosodik a virradat álmon ,
s förtelmes vad szürkeséggel,
izegnek-mozognak a fákon .

A zöldet megfosztották árnyak,
pusztulásra biztatva ridegen ,
s a kert végében csak vadszőlő
diszesedik fehér dermedésben .
.
Mintha zárórát tartana a táj
kavargásban szelíd hontalanság ,
mindenhol novemberi kora tél
nógat szigorúan ,fejet billentve.

Vastag ködöt ereget közénk
jelképnek leszáll mindenfele
szétterülve, keservet keresve
meleget vált fel , jeges hideggel.[W.B.]

Incselkedo tél---Vilhelem margareta

Libbenő szélben billegő pelyhek
lenge tánccal földet keresnek,
szürke felhőknek nyoszolyájából
eget átgázolnak selymesen puhán.


Nagyot sóhajtva a pajkos holdkaréj
örömében fittyet hány saját egén,
a Nap mögött állva, magára gondol
míg arcába gomolyogva hull a hó.


Megrekedt fákon vastag hókorona
mindenhol csak a kószál a hó arnya
néha meggondolja magát meg -meg áll
visszanéz az égre a társak oldalán . 

Vad szél kergetőzik játszani mer
a pihékkel, kacarászva havazni kezd
kedvvel ,incselkedik a hó pelyheivel
megtöltve a fákat tündöklő fényekkel.


Hosszú lesz a tél mondják a madarak
megdermedve már a nyárra gondolnak 
míg apró pihék mindent beborítanak,
a Hold visszatükröződik saját magában . {W.B,}

A cseles tél----Vilhelem margareta

Hajnal hasadáskor a lét napjában
meg füstölög az ég éji fényeket
homályban bimbóznak lágy fellegek
kicsinyke fehér bárányfelhőket .

Szürke bundájában takarózik a Hold
nagyokat ásít kissé megbékélten
ropogtatja fogaival a fagyott jeget 
szeretettel mosolyog amíg vándorol .

Csupasz fákon deres ágak sora
egymást biztatják hideg sóhajjal
meleget keresnek egymásba bújva
íziben szétválnak varjú károgásra .


Már kering a Nap arany harsonával
mindene sajog fagyos zene szóra
táncolni nincs kedve ,csak rostokol
de melegíti magát saját kandallóval.

És tornyosodnak hófelhők halmazzal
körbefutják szemükkel látókörüket
majd egy fej biccentéssel zavartalanul
földre zúdítják csillogó fényüket. {W.B,}

Téli álom---Vilhelem margareta

Télen alusznak a kertek,
begubózva sejtjeikbe
hóval fedett fellegeken
ráncosodnak tarka estek.

Időnként a hold is horkol,
rétek ,mezők fölött hever
kődös párába bújt testtel
dagadt arcán naplemente.

Havas bokrok mögött lesben
csontig fagyott kis verébje,
rebbenti a gyönge hangját 
egy kis morzsa reményében.

És a mostani tél átka,mában
fagytól kocog minden hársfa
s mindent mit hordott rajta
elenyésztek a nagy fagyban.


Télen meghal minden élet
dermedt ágak ,furcsa lények,
fagyott gallyakat fúj kergén
hótól sepert megfagyott szél.

De minden nyílik új tavaszban
ködös latyak ,sár, s a talajban 
fenyők magot szórnak szerte
az új tavasznak reményében.

Üde lesz majd minden lélek
fagynak árnyéka sem lesz meg
a jóság csodás rejtélyében
fény patakok frissen ébrednek..

Táncot járnak kerge szelek,
felfrissítik a vágy helyeket,
félénken a hold is kigyúl
halványan de mégis híven./W.B./

Szél decemberben----Vilhekem Margareta

Percei a hideg, lucskos évszaknak
vándorlás az ősi otthontalanságra
megfagyott szél már egy- két napja 
sodorja élccel az örömét magával.

Saját maguk erején felbőszülve
hajszolja egymást a Nap- Hold tere 
mind sürübben kerülnek cserére
sietnek kajánul hogy ez se ,az se

érjen hamarabb , törvényt követve
kavargásba zavarodnak a tél hírére
párás ködös lesben szemtől szembe
a szél megtoppan e cseles kilengésre

itt is ott kifulladva, lengén cselekvésre
buzdul , s befúj vígan madarak fészkébe
remegteti a csipogó madársereg honát
s decemberi jéggel körbefújja csókját .

Majd vastag ködben leszáll mindenfele ,
jelképnek képzeli az Advent lángolását
álmokat kecsegtet az ünnep vasárnapján
igazolja a december törvényes életmódját.{W.B.}

Téli vihar-----Vilhelem Margareta

Suhogó szélben csapzottan,
az ezüst cseppektől,
fényes kék lebegő anyagtalan
dér hullámtól

fénylik sötétlila árnyalatban
a télnek kapuja.
Mert oly csendes még a tél eleje
halkan rezdül,

s lobogtatja szilárdságát gyengén
lombtalan ágakon,
ketté szakítja a lehullt sugarakat
rövid mozgással .

S láthatatlan ürességet hagy hátra
színtelen tócsákban,
kezdődik a csípős hideg zuhatag
hegyek ormán .

Oly zord záporos zsibbadtságban
csurran a világra
fehéren tükröződik egyre sűrűbben
meghasadt felhőkön.

Aranysárga bársonyos mozzanattal
fészkelődik magában
a Napnak halvány vékony fonala,
mi halkan elpattan

s dermedten kitárul elénk épségben
a vattás csoda
csak varjak károgása hallatszik
csapzottan .

Csillogó tél

Csillog a Hold,
havak ezüstje szikrát vet
kékes  illatok bűvöletében. 
csikorog a fény a fák között 
ragyogva kéklik az ég .

Csendes az éj
tisztult az ég fejed felett
hajnalbana Nap lángra kel
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten .

Bűvös a köd ,
színes körök remegnek
ez az áhítat titkos fénye
szemünkben vígságot zeng,
habfehér kézzel integet .

Dér cseppen ,
halk zizzenéssel dermedten
szórja szirmait gyürükben,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék .


Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben ,
hogy Nap és Ég mint egy igézet
ketten az idő homályában örökre
keresztezödnek, sebes zendülésben
a tél bűvöletében. 

És remegnek csillagok ,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével varázslatban.[W.B.]

A napraforgó -----Vilhelem Margareta

A napraforgó az én virágom,
isten bizony nem is bánom,
úgy hasonlítunk  egymásra,
mint az ikrek hasonmása.

Forgunk erre,forgunk arra,
ahol több a napsugara
melegebb és erősebb,
az arcunk megszépülhet.

És ha megbarnult az arcunk
a fejünket lehorgasztjuk,
szirmainkat összehúzzuk
magunkat jól megrázzuk.

Sok magot szór koronánk ,
de ha újból jön a nyár
megint forgunk jobbra ,balra
mert miénk a napsugara..

Kacérkodunk szirmainkkal
irigykedve néz sok virág
eltörpülnek szárunk alatt
Napnak vagyunk a sóhaja .

Csak fájva---Vilhelem Margareta

Csak fájva lehet szeretni,
ez az élet örök törvénye,
a vágynak gyönge koszorúja
bús alkonyod körülfogja.

Mert szeretünk szenvedni ,
meztelen lelkünkbe nézni,
zengő reményüket várni,
ami olyan mint egy hárfa,,.

,megpendül egy-egy húrja,
zengi, mi mámor és öröm, 
alig pendül és máris múlik
elhalkul alig szülemlik.

Zamattal bíborba fogja,
az érzelmet mit hordasz,
az illúziós vágyálmodat,
néha összezavarja.

És mire visszatér hozzád,
fehér lesz már a hajad ,
a tükörben látod magad,
és lelked üres marad.

Mert elmarad minden pompa,
mi vágyadat szőkén hordta,
rájössz , hogy értelmetlen volt
a szenvedő csupasz bánatod.[W.B.]