A napraforgó az én virágom, isten bizony nem is bánom, úgy hasonlítunk egymásra, mint az ikrek hasonmása.
Forgunk erre,forgunk arra, ahol több a napsugara melegebb és erősebb, az arcunk megszépülhet.
És ha megbarnult az arcunk a fejünket lehorgasztjuk, szirmainkat összehúzzuk magunkat jól megrázzuk.
Sok magot szór koronánk , de ha újból jön a nyár megint forgunk jobbra ,balra mert miénk a napsugara..
Kacérkodunk szirmainkkal irigykedve néz sok virág eltörpülnek szárunk alatt nagyra növünk nap sóhajra. .[W.B.] |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése