Hol volt hol nem,,____Vilhelem Margareta

Mikor örökre elváltak lépteink
bonyolult szöveteink fodrosan
csüngtek lágyan, a szeretet
zöld lángjaiban beburkoltan 

s kint égtek tüzek , a hidegben
bennünk lázasan megfagytak
dobogó ereink , kerge vérünk
jegyesei szomorú terveinknek .

Én csak álltam sűrű magányban
búcsút intve az elúszó távolnak 
s a fiatalságom kéklő tavaszán,
csitítgattam magamban lángomat.

Úgy elfáradtam szédítő lázamban
már nem is tudnám hányadszor
mert fájni tud a síró becsvágyam
és sírni tud a bennem megmaradt

titok ,mi felesleges harcunkban
elmúlt vesződések kinyílt csokra ,
verességet szenvedtünk mindketten
győzelmünk sértően nevetett .

Most valóságban két sors titka
elégeti magát saját lángjában 
szökkenő tavasznak melegében
elhamvadnak szerelmünk vágyai. [W.B.]