Talán eltünök majd egyszer [József Attila átirat ]

Hirtelen,csak eltűnök,
Mint egy szappan buborék,
Nem tartozok senkinek,
senki nem állithat meg.


Édes kislány testemet,mit
bimbónként úgy féltettem,
Becsukom most szemeimet,
Hogy ne lássam mivé lettem

Dacoltam a Világgal,
Szüleimnek szavaival,
Szembe kacagtam Világot
Bántottam én sok barátot.


Ifjú maradok,;gondoltam,
De az évek jöttek gyorsan,
S öregnek látom magam,
Ki már senkit sem zavar.

Ifjúságom elherdáltam,
Boldogságot nem is láttam,
Verhetem ököllel mellem,
Nem segít már senki nekem.
,

Boldogságom kevés volt tán,
De ha tudnám visszahoznám,
Megbecsülném s szót fogadnék,
Mint a Nap,csak fénnyel élnék... [ W.B ]