Holdfogyatkozás---Vilhelem Margaret

Nincs mitől félned
senki sem fél tőled ,
a neked szánt élmények
elterülnek szemérmetlen ,
s bennünk maradt szájunk íze ,
kiáltja jövőnket ,
míg vétkek keringenek
ott ahol senki sem vetett .
S a régi nyári éjszakában
mikor egymásé tudtunk lenni
nem láttad a holdfogyatkozásban
a neved volt belefércelve ,
lobogott nevetségesen
egy álmon összetörve
holt csillagok medrében .
Nincs mitől félned ,
ha nem vagyok veled , vétkezek
de már csak téged nélkülözlek ,
és félek attól,ki nem fél tőlem.
Most már nem látom a holdat régen
még mindig elfogyóban kering
minden mi nélküled terem
egy száll arany virág vétkekkel. [W.B.]