Zűrzavaros éj -----Vilhelem Margareta

Néha belebonyolódok halk létembe
sem boldog sem búsabb nem leszek ,
mohó szemekkel közönyt nézek
szólunk egymáshoz, éjben ingerülten.

A világban szüntelen kínálkozik tánc
annyi mindent kitalálunk mi emberek ,
néha senki javára szorítom kezem
s hallgatom a felsorolt csalfa érveket .

Oly nevetséges bűn lett az életünk ,
szerelmest játszunk körülményekre
szívdobogás száma felragyog hévvel
majd csel,felejtés ,csalódás a vége .

Sóvárgások ismerős test közelségére
enyhíti sokszor a érzéki ámítása
mágikus hétköznapok apró sóhajában ,
tragikussá válik a holnap meglátása .

S állunk meztelen szemérmetlenséggel
a harag és kíváncsiság pillanatában ,
lelkesen izzó becsmérlő beszédeink 
              unják a mindig megismétlődő éjszakát.      [W.B.]