Meghökkent bátorság----Vilhelem Margareta

Valaha egy ismerős út felé tántorgok 
hajamban kék csatt,réten búzavirágok ,
magam nem sajnálom hova jutottam
téged sajnállak, a szánalmad miattam..

Még mindig próbállak becsapni téged
a nők szoknya helyett nadrágot viselnek ,
ezért nyugodt vagyok ,bocsánatot kérek
néha a rossz ötletem mulatságot ébreszt.


S ahogy közeledek, látom házad tetejét
piros cserepek, fal kopott sárga színeit
megállok rozsdás, láncos kerítésed előtt
talán üres a házad , félve megyek eléd .

Egyenes bocsánatom biztos célba érne ,
de te nem vagy az,ki játssza az erőtlent
megül a félelem , hiába van rajtam nadrág ,
de testem lagymatag ,elszáll a bátorság . [W.B.]