Hegedű hangrések -----Vilhelem Margareta

Sosem vagyok egyedül,hiányban,
valakik éppen most reám várnak ,
többnyelvű hangok ,ízek csodája
megnémult igék, tettek vibrálása.

Csenddel zörögnek fájó érzékek
virágok ,madarak fákon, s a tövében
lekapart falak, lecsorgó vakolatok
nyikorgó ablakok ,lelakatolt ajtók.

Mennyei hangok átlátszó kék égen
mind velem vannak társas körömben
hallom hangjukat lírai szenvedéllyel
minden esemény egy külön kellem.

Bennem is a vágy csak zenét szülhet 
lábam nyomából a világ mindenségbe ,
mert én vagyok üzenetük képviselője,
testembe bezáródnak a titokzatos éjjel.

Ahogy évek nőnek ,hegedű hangrések 
széjjel fújt rózsabokrok között véreznek ,
minden pórusomban zene kacérkodik
míg rózsabokrok teste kéjben álmodozik. [W.B.]