Eltévedt lélek------Vilhelem Margareta [-Halottak napja ]

Hideg fák között lengedez a lelked
ahonnan jöttél nem vagy megkötözve
megmeredt kövek faragott párnája
elengedi lelked hogy visszatérj hozzája.

Rokonaid talpig fekete gyászban
temető hallgatag csodálatában
keringőznek falevelek egymásban
halkan nézed lelked saját gyászában.

Látod ,hogy sok virág halmaza
kis sírhelyedet magával ragadja
égő gyertya lángja inog a szélben
szelíden figyelsz a didergős télben.

Az élők még maradandót játszanak ,
temetőben mint halott őrzői sétálnak
karjukon árvácska , bokros krizantém
szívükben a mi lelkünk örök túlélőként.

Szorosan karöltve kezükben gyertya
síroknál állnak meg, arcuk bizonyítja 
szokásos esemény ,még is különleges
halottak napján mindenki hűséges . [W.B.]