Előttem álltál tétován
nem tagadom ,
lágy rezzenéssel
karom átölelt ,
szél lengett
hárfát pengető ujjaimmal
citera kísért
néma utadon
elkésett szavak mellett
eleresztettelek
talán utoljára.
Azóta sem kereslek
de fákat tele sírok
minden mi birtokom volt
sajnálom ,mind ott maradott .[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése