Ócska kávéházban----Vilhelem Margareta

Mikor elkésett halk bizakodásunk
fénybe költözött apró megalázások
melyet a téli hideg fagypontja
csalná elő kettőnk történetét.

S ha messzire költöznénk egymástól
restellt szándékunk nézne össze ,
felakasztva a kétségbe esett szívünkre
hol minden fordítottan véresen lüktetne.

S mint akik ifjúságunk kimért kincseit
keresnénk mindenhol felismerésben ,
csak zökkenő vágyak apró színképei 
tudnák eldönteni meglepetésünket.


Ugye édes volt kedves boldogságunk
egymás birtoklására voltunk felkészítve,
ócska kávéházban kávénkat szürcsölve
            véletlenül megáldott a fekete szerencse. [W.B.]