Lazulnak a bonyolult szövetek
kopott bántok ,egyedüllétek ,
öregebb rajtam az édes emlék
de még forrnak halk élvezetek .

Mi szorosan rám tapad csöndben
nem is tudom mennyit érne
míg kísér a baj a könnyedség
elválik hogy merre s mire mennék..

Mi csillogott már mind elégett 
ami nagyon fontos lényeg ,
hervadásnak indult büszke testem
lángja pislákol akár az éj sötétje.

Adasson meg nekem hogy beérjem
anélkül hogy fájón megérezzem ,
üdvösségem vissza nem szerzem ,
de nevedet sosem felejtem. [W.B.]