Kalitkába zárt szerelem---Vilhelem Margareta

Sokáig rab voltam édenemben
mások kacagtak kárörömmel ,
véresre kapartam kalitkámat
míg megkedveltem félhomályt .

Senki sem törődött már velem 
siratni magam nincs kedvem ,
kevélységből vagy csak gőgből .
panaszom halk volt bensőmből .


Csak azt szeretném valahára
színes villám üssön kalitkámra
várnom kellett az indítvánnyal ,
ha beleestem ki kell másszak .

Egy nap felkerekedett vágyam
énekelni kezdtem kalitkámban
a pimaszság rögvest megborzongott
ezt nem várta s ,ajtót nyitott.

No ,most ezen bosszút állok
szolt az úr s bosszút is állott ,
Sebaj ! szóltam van megoldásom
szívből szórtam reá az átkom.

Szörnyű volt azon éjjel álmom
magam tovább is kalitkában látom
szomjas torkom ,érzem fulladozom ,
ájulást mímeltem, de nem volt okom.

Azon éjjel csoda -kinyílt zárkám ajtója
lásd szárnyaim nőttek azon nyomban ,
szívem zakatolt lüktetett monoton
halkan repültem ,most is átkozódom . [W.B.]