A titokszoba---------Vilhelem Margareta

1. Oly ridegnek tűnt a ház ,
   bent a kristály-falak fénylettek
   glédában állt a rend
   arany szó zengett ,
   ha megszólalt a Szörnyeteg 
   szelíden.
   Csillogó tükrök peremén
   fikusz levelek árnyékot intenek ,
   mint amik titkot ismernek.
   A Szépség mint éden gyermeke 
   bársony szőnyegen hever ,
   karjai szépsége öble 
   menhelynek szánta mindörökre 
   szerelmének ,
   ágyán meztelen kinyújtott kezekkel
   mosolya érzéki önkívület ,
   de nem szégyenli szépségét .
   Suttogó lágy zenében 
   a vágy kicsúsztat
   kéjes lángot,
   mi forrón égette testűket
   kikerülhetetlen játéknak tűnt
   és testűk összeforrt.
   Találka hely volt a ház, az övéké
   két elárvult menekülté
   kik összekerültek ,
   csöndes örömmel ,
   szemükben nyugtalan vágy ,
   hömpölygő mámoros varázslat
   és eggyé váltak egy percre .
   Míg a csend lassan megállt
   megérett rejtelmek
   kerülgették őket,
   veszélyes útra tértek
   hol csapdák feküdtek ,
   zöld szemek ólálkodtak
   a kristály falak rései között
   álnok bosszúként
   a vadság hidegével ,
   szándékos kegyetlenséggel
   méreg keveredett a kísértésbe
   s kiszélesedett hosszú penge 
   lett a végzetük.
   A ház ma is ott áll ,ridegen 
   kívülről rendetlen ,
   bent véres tenger alvad
   két szerelmes szenvedélye
   benne maradt,
   és összevegyült a szőnyegen 
   titkuk övék maradt a vérben. [W.B.]