Mi bennem ég----Vilhelem Margareta

Rég kiismertem magam 
már ifjúkoromban
sűrűsödött bennem
egy dac ,egy nem 
s magas égbe repített
az összeütközés ,
míg rombolt az ész .
S ha volna még
mesés messzeség
ugyanúgy tennék
mindig én győznék 
ott van sejtjeimben
az örökség ,
az önteltség ,
mi bennem ég
hagyatékként
még éjszaka is.
Sorsom kerülgeti a fény
mint rég ,
mert semmi sem végleges 
bent és kint ,
csak romantika az egész
megérteni is nehéz
de hiszem hogy létezik
bennem megértés
szívem kétségbe esne
megijedne ,ha nem lenne.
Ha az út velem visszajönne 
s nem rettennék ,
csak hintáznék ,
mint patak a tengeren,
ahogy éveim telnek 
mind nehezebben 
érteném meg miért .[W.B.]