A szerelem mámorában -----Vilhelem Margareta

Ha lenne valaki, aki megértene
hogy örök sodrásba menekülve ,
arcoktól ,szemektől körülvéve
vágyódok egyre a szerelemre .

Ha lenne valaki, aki megértene
miért lettem ennyire élettelen ,
aki szólna hozzám jelentéktelen
kicsavarná jóságom tekintetem.

Kínoz engem már rég szerelem
tested támasz volt, egyre ölelkezett
testemmel és ez segített nekem
tele lettem vággyal érdemelten.

Boldog volt fészkünk, szerettelek ,
meztelen válladon csüngött kezem
s arcomon lángolt egy boldog kéj ,
szád illatos lett csókos lehelettől.

Most tél van világomban ,meztelen
kövek rég rólad formálnak hűséget ,
kitárt forró tenyeremben szüntelen
érzem a nyár tűzhányó szentséget ..

Csak lenne valaki ki mentené életem ,
de jaj annak ki kínomban megtéveszt
magam siratom , turkálok hajad közt
ébrednek bennem feltörő ösztönök 

összegabalyodva , szemérmetlen
testűnk kitárva ,nyoszolyán hevernek
csókok,míg érzések lassan érzékkel
testemet marják két száj keresztjén.

Fájó forró álmok, kisírt mély árkok
megszakadt szerelemben kihívások ,
a nyoszolyán már nem kergetőznek
újabb ártatlan hűségek , forró csókok. . [W.B.]