2017. április 26., szerda

Könnyö prelúdium--Vilhelem Margareta

Könnyen rebben
kísértet szerűen
lepke szárnyon remeg
bennem a remény
hangjegyeken ,

forrongó testem
egy ördöngös hév 
csiklandozott
feltámadt 
kéj 

nem lelketlen szellemek
kísérnek

kis tündérkék halkan 
zenélnek
komoly 
Bach- fúgát
élvezettel ,



s hallom fülemben 
D- minorját
fehér zongorán 
variációs ciklusát
s érthetetlen

fantázia dúsan ,
csak a prelúdium fáj
az ócska zongorán . [W.B.]

2017. április 18., kedd

Betük között---Vilhelem Margareta

Most mikor vidám vagyok 
kitárom résre ablakom
és betűket rovok-rovok ,
oly láthatatlan víg sorok .

Még remeg kopott lelkem
homlokomon verejték ül 
de valami sejtelem cseng
a szép tiszta lapok között .

S ha néha kicsúszik belőlem
a fájdalmas betűk tengere
bűvös körökbe besüpped
tenger fenekére mindörökre.


Mert ma örömmel karolom
válladat örök békességgel
ölelésed bársonyos diadalom
s a betűk között vígan zenél

s eljön a megnyugvásom
karodban véges-végtelen ,
szemedben fürdök az éjben
s a betűk peregnek egy végben . 

2017. április 16., vasárnap

Csak egyszer----Vilhelem Margareta

Most amikor szédít a láz
buja hevességgel
halvány arcom melegében
te érted aranylik mint topáz ,
s felcsendül imám
mi kitör remegve 
simogatóan szeretve
akár egy fohász.
S csókjaim szállnak feléd
simogatják kebled 
oly bársonyos szeretettel
mit csak egyszer
de csak egyszer 
lehet érezni.
Kékesen vibráló szemekkel 
ördöngös nevetéssel
kiáltom édesen
szeress, ölelj
csak egyszer 
csak egyszer. [W.B.]

Ikrek havában--Vilhelem Margareta


S jóban rosszban rejtve
ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve ,
könnyezik ezüst fellegen
egymagam nézem
tele szívemmel ,
s mozaikok képét 
csillogtatom szemtelen
pókhálóra tűzve ,
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem,
nem tévelyegtem
de beértem 
kis szerelemmel.
szerelmek melegében.
Most nem szól a zene 
az örök szimfónia piheg
csak az erdő zúg
sodródó szenvedéllyel
az ikrek jegyében
oly meseszerűen
szerelemre érkeztem
különös csillagok között .
S egy simogató érzés
lángol olt mélyen
s egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
de szikrái beszélnek.[W.B.]

Sok éveken át--Vilhelem Margareta

Annyi év és annyi teher
mi gyöngyözik 
homlokom tisztaságán ,
jóság hever arcomon
mit a szél seper,
a világ foltozott 
ajtaján.

Annyi titok 
az élet skáláján
testemre simul
szívem áramán ,
kopogtat lelkem pusztaságán
hol halkan vidul
egy hegedüszó .

Annyi nyomor kisimultan
fogja kezem ,
s ráncokba bújt veszedelem
békítő hangján
szót vált velem
pillanatra 
megnyugtatva.[W.B.]

Már úgy várom--Vilhelem Margareta

Oly silány már ez a nap 
rekedt levegőt szívok,
poshadt vízben taposok
és csak álmodók,álmodók.

Mert búsak a hétköznapok
óraiban a perc rotyog
fejemet hasítja az ózon
légüres téren taglózok.

Várom a holnapot ,jövőt
mikor kékre gyúl az ég
és liter levegőt szívjak
s Nap párájában turkáljak .

Várom a kinyílni zöld fákat
dúsan elbújni lombjában
csilingelő madarak hangját 
várom felszállni hajnalban.

Visszaszámlálom napjaim
mikor még sok volt a csoda
mikor virágzott kéken ibolya
s kitártam szélesre karjaim

Barátságunk margójára-Vilhelem Margareta

Voltál légben forgó levél
mint a bodza virág: tömény
arany kalap fejem felett
ha kisütött a nap és esett .

Voltál egyszerű és kellemes
mikor beszéltél nesztelen ,
tettre készen hanyatt estél
napsugárnak árnyéka mellett.


Kényszer titkok szóvivője
vászon szandál melengetője ,
voltál simogató esti szellő
vállamon viseltem vonzerőd .

A szavad néha megfizette
zokszó nélküli férfi tested
úgy forgattad kezed lábad
hogy még rajtad is túl áradt .

De voltodnak nincs is múltja
szívemet semmi sem gyújtja ,
de mindennek van válaszútja
egy száraz szalmakalap árnya.
egy száraz szalmakalap árnya.[W.B.]

Egy monoton délután--Vilhelem Margareta

Úgy hullámzik minden
a délutáni szennyben
tágulnak szűkülnek felettem
kéjes rendben
apró ötletek
a délutáni monoton csendben
s könnycseppekben 
fürödnek ,
miközben varázsban
egyre-egyre a perc ketyeg
mint pocsolyába hulló
apró vízcseppek
riszáló léptekkel.

Tavaszi szélben váratlanul
függönybe borul
az ég friss kikelete ,
s élethű rokonszenvvel
repdesnek felettem
szárny szegetten
gyérülő mosolyok
arcomon ,
arcodon
füstbe borulva
táncoló hullámok unalmán
érdesen megtöredezve
búja hervadások . {W.B.]

Ugy kisértet----Vilhelem Margareta

Úgy kísértet egy buzgóság
hogy erősebb legyek nálad ,
hogy hatalmamban turkáljak
és elaltassam vad kéj vágyam

ami maradt két kezemben ,
mert szívem már rég üres
nyugodt pillákon szendereg
megnyugodva halkan lüktet .

Úgy kísértet egy rossz álom ,
kutassam, keressem a hibádat
míg nyakam szorul kötélen
teutánad nyomozok a sötétben .

Forgatom ködös zavart eszem
az estnek alkonyos fényében ,
titkaimnak büszke hűvössége
lánggal ég megvetően a tükörben .

A végrendelet--Vilhelem Margareta

Most még álmodok merészen
míg keselyük felettem
széttárt lebbentéssel
feselnek félelmen
s ha melankóliámban
zavarodok
gondolataim menetén
mámorban roppanok
majd őrjöngve,
csiszolom lázam hevesen
hogy könnyeket merjek.

És ha ég hasad felettem
oly szivárvány telt
böngészem a csillag menetet
hogy merre feszeng
s netalán részegségemben 
introvertált lesz kedvem 
mind kevésbé restellem
hogy csak ennyi a merszem
s két markomban degradál
mit egy életen 
megosztottál velem.[W.B.]

Virágos vers---Vilhelem Margareta

Úgy állok itt tavaszban
mint partokon a füzek
mint hallgatag madarak
mint parázs nélküli tüzek.

Várakozok itt kikeletben
néma hegedűszó nyomán ,
színesedő virágok mellett
szelídülő sugarak hátán.


Mert a dalt régen zengtük
mikor még mellém hajoltál
ma kereslek, ki elmaradtál
a nesztelen lombok között.

Már csak szelek fütyülnek
kibomlott hajam kavarog
tudom , köd lett szíveden
én virágaimmal el vagyok..

Már nincs kedvem holnapra
a ma csak szűkös tüzet rak
ölelni téged ma már nehéz
tavaszt ölelek, virágok illatát . [W.B.]

Eltévedni--Vilhelem Margareta

A hitek , amikor záródnak kapuk 
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt veszteségünk.

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak idők napkoronggal
s minden mi választ vár piszokkal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt uralmad csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott hited egy üres vágányon.[W.B.]

2017. április 9., vasárnap

LOVE AND DANCE----BABU

A felhök----Vilhelem Margareta

Kékes délután napfényben fürdik,
sóvárogva nézem a Napnak a fényét;
lehet e szebb és csodásabb valami,
mint a Nap ,mely bíborban leplezi,
a feszültséget,melyet kísért a Hold.
fodrosan tükrözte a meleget,s várt
hogy holnap újra más ruhába vált, 

Fellegek lilásan feszülnek az Égen,
keresik a fényt és úsznak színekben,
hálásak a Napnak a sok melegért,
fáradtan kiteritik a szines lepedöt ,
készítik ágyukat,lehajtják fejüket,
várják a holnapot ,s álmokat szőnek.

Nyugovóra térnek,hatásuk megvolt,
bódultan keringnek , a nap hosszú volt,
könnyeik nem hullnak nem kell eső mára,
köszönik az áldást ,amit kaptak rája
csipkét varrnak szende ruhájuk szélére,
é elszenderednek az éji fényekre. [W.B.]

Most és mindenkorra--Vilhelem Margareta

Most gyűjts erőt,mássz meg hegyet,
vidd közelebb mentésedet.

Hadd hogy járjon át Napnak sugara
lelkedet nyisd meg mélyre,tágasra.

Kapaszkodj felhőkbe,kékesekbe
hajtogasd össze,mint a keszkenőt..

Nyisd meg szívedet,fogadd be a hőt,
hadd hogy gyúljon lángra,s legyen rőt.

Tavasznak áradata hatoljon mélyre
csilingeljen benned a víg élet heve.

Keszkenődet rázd meg,hullasd földre ,
gyűrött érzéseid tedd felhők szélére.

Szürkés alkonyatban,teritsd ki bánatod,
döfjön utolsókat benned a te napod.

Zsarnokság---Vilhelem Margareta

Zsarnok voltam hogy vesszél el velem
vétkeztem,hogy te se légy bűntelen ,
nem hatott reád semmi értelem
ezért itt vagy ,itt vagy én velem.

Semmi nem hatott,bár csalogattalak
hívatlanul jöttel éppen te magad 
a test vágya mindig többet ér,mint
százszor megirt szerelmes levél.

Újból csókollak ,újból ölellek, 
újból zsarollak,újból vétkezek
nem érted te sem miért büntetlek
de tudod ,hogy nagyon szeretlek.[W.B.]

Szeretnék---Vilhelem Margareta

Fájóan nyilallik a köd az éjben
keresi kékes hatalmát
fájnak a csókok nedves ajkamon
mik remegnek,s hullnak 
az éjben lágyan oszlatnak
ködös foszlányt . 

Szeretnék a csókod lenni,
szeretnék halk sóhajod lenni
szeretnék szent hited lenni
és benne mélyen elenyészni
csillogóan heverészni
ködös éjben tündökölni.

Szeretnék karjaid lenni,
két kézzel osztanék hitet
ajkamon csengnének szelíd
suttogások,szájamon csókos
dalok zengnének és várnám
a köd oszoljon el.[W.B.]

Ha elmész tölem---Vilhelem Margareta

Ha elmész tőlem csendesen,
ne nézz vissza kedvesem,
ne hallgasd érces hangomat,
ami utánad gyorsan szalad.

Ha elmész tőlem csendesen,
ne fordulj vissza sohasem,
csak karjaimat lásd meg tárva,
mik feléd nyúlnak vágyakozva.

Ne áruld el ,hogy kihez mész,
a sok téglák között elvész 
álmom ,s dallamosan ,édesen 
suttogom ;tudom merre mész .

Ha utoljára mész el tőlem,
ne állj meg ,mert nincs reményed
vad szél ellen nincs mit tennem,
menj tovább ,én engedem.[W.B.]