A költészet napjára---Vilhelem Margareta

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
karom egy kard, kész a harcra
csak Parnaszuszt ne zavarja.

Szavaimmal bút és bajt átkozok
lelkemben gyűlnek a sok gondok
de engem mit érdekel a monológ
ha saját magam is ott bukdácsolok .

Mert fűzfából furulyát faragok
kis bicskával nyesett vékony bot ,
égő szívvel papírokat telesírok
testem, lelkem benne forgatom .

És porrá zúzom kis fűzfa életem
megátkozom felhevült kéjem,
hattyúdalom sír, nevetve régen 
de furulyám mégis tisztán énekel .

S ha majd költő leszek rímekkel
szenvedni fogok fals könnyekkel ,
lelkem a költészet markába teszem
a fűzfa furulyámmal együtt kezemben ..[W

Kisértésben---Vilhelem Margareta

Mint buborékok pattannak
a szikrázó éjben
kibomló vér eskük
módos új törvények 
piros vérrel írva
mint ősrégi 
kihűlt pecsétek
a jövendőt jelezve.
Szavad elé szavam vág
a múltat helyrerakva
s régi istenek szárnyán
torz szavak sora
csap arcomba
morcosan ,
a holnapot jósolva sután.
Mert kevés van benned
miben kapaszkodsz
csak nyomorult roncsok
kisemmizett szavak
érthetetlen tébolyok
aranyozott szavaid hiúságán.
Csak állunk szomorúan
érthetetlen könnyekkel
nincs mit összekötnünk
csak nyomorultan kapaszkodunk
míg hullámzik körülöttünk
a világ 
a csókok hajnalában
mely talán 
utoljára csendül arcomon
s az idő lassan megáll
mozdulatlanná váll. [W.B.]

Mennyi az ára---Vilhlem Margareta

Amikor már minden elveszett
és borongóssá válnak a képek 
szent szívem lüktetésében
meg ott van aprón emléked.

Még mozdul lábam ,kezem
szívem még nyitja rekeszeit
holt időknek fényességében 
nem maradt semmi betemetve. 

Esküt tettél bölcs ékezetekkel
sosem hagysz el amíg élek
másképp alakul eltökélésed
naptól sötét hold lesz estefele.

És tudom egy szem rebbenésre
visszatérnének végzetszerűen
mérethetetlen csókjaid terhe
amikbe mind betemetkeztem.


Onmagadtól kérdett döntésed 
felismeri-e hatalmas értéked ?
Hogyha újabb kísértésbe esve 
csókjaidat szórnád szemérmetlen ? .[W.B

Könnyö prelúdium--Vilhelem Margareta

Könnyen rebben
kísértet szerűen
lepke szárnyon remeg
bennem a remény
hangjegyeken ,

forrongó testem
egy ördöngös hév 
csiklandozott
feltámadt 
kéj 

nem lelketlen szellemek
kísérnek

kis tündérkék halkan 
zenélnek
komoly 
Bach- fúgát
élvezettel ,



s hallom fülemben 
D- minorját
fehér zongorán 
variációs ciklusát
s érthetetlen

fantázia dúsan ,
csak a prelúdium fáj
az ócska zongorán . [W.B.]

Betük között---Vilhelem Margareta

Most mikor vidám vagyok 
kitárom résre ablakom
és betűket rovok-rovok ,
oly láthatatlan víg sorok .

Még remeg kopott lelkem
homlokomon verejték ül 
de valami sejtelem cseng
a szép tiszta lapok között .

S ha néha kicsúszik belőlem
a fájdalmas betűk tengere
bűvös körökbe besüpped
tenger fenekére mindörökre.


Mert ma örömmel karolom
válladat örök békességgel
ölelésed bársonyos diadalom
s a betűk között vígan zenél

s eljön a megnyugvásom
karodban véges-végtelen ,
szemedben fürdök az éjben
s a betűk peregnek egy végben . 

Csak egyszer----Vilhelem Margareta

Most amikor szédít a láz
buja hevességgel
halvány arcom melegében
te érted aranylik mint topáz ,
s felcsendül imám
mi kitör remegve 
simogatóan szeretve
akár egy fohász.
S csókjaim szállnak feléd
simogatják kebled 
oly bársonyos szeretettel
mit csak egyszer
de csak egyszer 
lehet érezni.
Kékesen vibráló szemekkel 
ördöngös nevetéssel
kiáltom édesen
szeress, ölelj
csak egyszer 
csak egyszer. [W.B.]

Ikrek havában--Vilhelem Margareta

S jóban rosszban rejtve
ezüst hárfán szóló zene
közönyt nem ismerve ,
könnyezik ezüst fellegen
egymagam nézem
tele szívemmel ,
s mozaikok képét 
csillogtatom szemtelen
pókhálóra tűzve ,
bensőséges csendben
míg matatok lelkemben.
Nem ígérgettem,
nem tévelyegtem
de beértem 
kis szerelemmel.
szerelmek melegében.
Most nem szól a zene 
az örök szimfónia piheg
csak az erdő zúg
sodródó szenvedéllyel
az ikrek jegyében
oly meseszerűen
szerelemre érkeztem
különös csillagok között .
S egy simogató érzés
lángol olt mélyen
s egy csalogató
hamvadó parázs hull szerte-szét
de szikrái beszélnek.[W.B.]

Sok éveken át--Vilhelem Margareta

Annyi év és annyi teher
mi gyöngyözik 
homlokom tisztaságán ,
jóság hever arcomon
mit a szél seper,
a világ foltozott 
ajtaján.

Annyi titok 
az élet skáláján
testemre simul
szívem áramán ,
kopogtat lelkem pusztaságán
hol halkan vidul
egy hegedüszó .

Annyi nyomor kisimultan
fogja kezem ,
s ráncokba bújt veszedelem
békítő hangján
szót vált velem
pillanatra 
megnyugtatva.[W.B.]

Már úgy várom--Vilhelem Margareta

Oly silány már ez a nap 
rekedt levegőt szívok,
poshadt vízben taposok
és csak álmodók,álmodók.

Mert búsak a hétköznapok
óraiban a perc rotyog
fejemet hasítja az ózon
légüres téren taglózok.

Várom a holnapot ,jövőt
mikor kékre gyúl az ég
és liter levegőt szívjak
s Nap párájában turkáljak .

Várom a kinyílni zöld fákat
dúsan elbújni lombjában
csilingelő madarak hangját 
várom felszállni hajnalban.

Visszaszámlálom napjaim
mikor még sok volt a csoda
mikor virágzott kéken ibolya
s kitártam szélesre karjaim

Barátságunk margójára-Vilhelem Margareta

Voltál légben forgó levél
mint a bodza virág: tömény
arany kalap fejem felett
ha kisütött a nap és esett .

Voltál egyszerű és kellemes
mikor beszéltél nesztelen ,
tettre készen hanyatt estél
napsugárnak árnyéka mellett.


Kényszer titkok szóvivője
vászon szandál melengetője ,
voltál simogató esti szellő
vállamon viseltem vonzerőd .

A szavad néha megfizette
zokszó nélküli férfi tested
úgy forgattad kezed lábad
hogy még rajtad is túl áradt .

De voltodnak nincs is múltja
szívemet semmi sem gyújtja ,
de mindennek van válaszútja

egy száraz szalmakalap árnya.

egy száraz szalmakalap árnya.[W.B.]

Egy monoton délután--Vilhelem Margareta

Úgy hullámzik minden
a délutáni szennyben
tágulnak szűkülnek felettem
kéjes rendben
apró ötletek
a délutáni monoton csendben
s könnycseppekben 
fürödnek ,
miközben varázsban
egyre-egyre a perc ketyeg
mint pocsolyába hulló
apró vízcseppek
riszáló léptekkel.

Tavaszi szélben váratlanul
függönybe borul
az ég friss kikelete ,
s élethű rokonszenvvel
repdesnek felettem
szárny szegetten
gyérülő mosolyok
arcomon ,
arcodon
füstbe borulva
táncoló hullámok unalmán
érdesen megtöredezve
búja hervadások . {W.B.]

Ugy kisértet----Vilhelem Margareta

Úgy kísértet egy buzgóság
hogy erősebb legyek nálad ,
hogy hatalmamban turkáljak
és elaltassam vad kéj vágyam

ami maradt két kezemben ,
mert szívem már rég üres
nyugodt pillákon szendereg
megnyugodva halkan lüktet .

Úgy kísértet egy rossz álom ,
kutassam, keressem a hibádat
míg nyakam szorul kötélen
teutánad nyomozok a sötétben .

Forgatom ködös zavart eszem
az estnek alkonyos fényében ,
titkaimnak büszke hűvössége
lánggal ég megvetően a tükörben .

A végrendelet--Vilhelem Margareta

Most még álmodok merészen
míg keselyük felettem
széttárt lebbentéssel
feselnek félelmen
s ha melankóliámban
zavarodok
gondolataim menetén
mámorban roppanok
majd őrjöngve,
csiszolom lázam hevesen
hogy könnyeket merjek.

És ha ég hasad felettem
oly szivárvány telt
böngészem a csillag menetet
hogy merre feszeng
s netalán részegségemben 
introvertált lesz kedvem 
mind kevésbé restellem
hogy csak ennyi a merszem
s két markomban degradál
mit egy életen 
megosztottál velem.[W.B.]

Virágos vers---Vilhelem Margareta

Úgy állok itt tavaszban
mint partokon a füzek
mint hallgatag madarak
mint parázs nélküli tüzek.

Várakozok itt kikeletben
néma hegedűszó nyomán ,
színesedő virágok mellett
szelídülő sugarak hátán.


Mert a dalt régen zengtük
mikor még mellém hajoltál
ma kereslek, ki elmaradtál
a nesztelen lombok között.

Már csak szelek fütyülnek
kibomlott hajam kavarog
tudom , köd lett szíveden
én virágaimmal el vagyok..

Már nincs kedvem holnapra
a ma csak szűkös tüzet rak
ölelni téged ma már nehéz
tavaszt ölelek, virágok illatát . [W.B.]

Eltévedni--Vilhelem Margareta

A hitek , amikor záródnak kapuk 
zokogják búsan bűntudatuk
nem ismerik közönyös válaszunk ,
megállnak közöttünk egymáson .

Fortyog a láva bugyborékoltan
kettéhasítva hideg közelségünk
buzognak időnként szándékosan
tagadva hátramaradt veszteségünk.

Mordulnak percek hangos gonggal
szakadoznak idők napkoronggal
s minden mi választ vár piszokkal
ürességet tetéz testünkön gonddal.

Volt uralmad csak egy kisiklott álom ,
oly félelmetes az örökkévalóságon
meglátod kegyetlenül a láthatáron
kicsúszott hited egy üres vágányon.[W.B.]