engem a költészet maga?"
karom egy kard, kész a harcra
csak Parnaszuszt ne zavarja.
Szavaimmal bút és bajt átkozok
lelkemben gyűlnek a sok gondok
de engem mit érdekel a monológ
ha saját magam is ott bukdácsolok .
Mert fűzfából furulyát faragok
kis bicskával nyesett vékony bot ,
égő szívvel papírokat telesírok
testem, lelkem benne forgatom .
És porrá zúzom kis fűzfa életem
megátkozom felhevült kéjem,
hattyúdalom sír, nevetve régen
de furulyám mégis tisztán énekel .
S ha majd költő leszek rímekkel
szenvedni fogok fals könnyekkel ,
lelkem a költészet markába teszem
a fűzfa furulyámmal együtt kezemben ..[W
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése