figyelj a pillanatra--Vilhelem Margareta

Oly más voltál , talán páratlan
útjaid fortyogtak keményen
bűnöket facsartam belőled tisztán 
lazuló erőmmel, szégyenbe estem .

És szerény lélekkel követtelek,
akartam érezni magam embernek
de útjaink a hófehér méreg zászlója
alatt, rongyosan felettünk lengedezett .

És kérdem ma tőled biztos derűvel
más voltodnak titkos kanyarjaiban
sokszor zavartan keverted álmom,
s pokolra csaltad laza szégyenem.

Most amikor már földön túl járunk
árulással vádollak szüntelen,
kivel szép időkben csatázni vágytam
ma kínálgatom némán kegyelmem .


Beburkoltam magam tükör rámába
könnyeimmel áztatom bősz haragom
fehér karjaimat égre szabadítom ,
s üdvözöllek forró kéjjel bolondul./W.B./

Amit ma kapunk---Vilhelem Margareta

Csökönyösen várod az alkalmat
hogy vérem buzogjon véredben
lagymatag falu szívemnek kapuja,
megengesztelődő szívek mámora . .

Kemény akarattal szemlélgetve
olvadni kezd benned fenségesen 
széttiporva minden csalóka kételyt
bátorsággal nyílik felém tekinteted .

Szeretném áthágni büszkeségem
forró ölelések ,szelíd kezek remegései 
simogatják testednek lágy vonalait 
érdemelten keresik vad vágyaim .

Ne keresd máshol téves szentélyed 
csiszold véresre bőszen erényed
lehet a holnap másként csillog feléd
amit ma kapsz fogadd türelemmel./W.B.

Mindig---Vilhelem Margareta

Könnyű lengedező szél simogat
hullámosan babrálgat arcomon,
s én kéjes gyönyörrel bevallom
hogy tiéd voltam és maradok.


Furcsán ,gyakran szívemre csap,
az ismerős érzés áttetsző lágyan
bús nézésemben hűen benne van
szőke reszketeg szavaidnak súlya.

Minden dologban ideleng felém
forró ölelésünk halk tüzes nesze 
én távol tartom magam világomban
hogy forrón találjon becsapódó lángja.

Idővel merészen játszok ölelésben,
mentelek a szorongó vágytól,
évek után megtanultuk szerepünk,
megáll mellettünk a csupa együttélés .

Bennem maradt fájó menedéked
féltően fogom kezed., ne feledd
a teremtés áldott gyönyörében
egymásnak élünk a nap menetén.

S ha közel jössz belső gondjaiddal,
az eltelt éveket kivel osztanád meg,
társként állok szerelmed fényében
csókok a válaszom , szívvel hallgatlak ./W.B./

Irigyen---Vilhelem Margareta

Fáj hogy semmi sem talál
fájt az egyedüllét panasza
szívem csalódott érzelem
indulatos félelem
sóhajom szállt vibrálva
míg szememben tükör villáma
célba talál kacagása .

Elszórt szilánkjai fejemre hullnak
míg ócska cipőm lézengett
az ismert úton feléd
tapicskált sárban elszántan,
mert kegyelmet neked szántam
és volt hogy bujdosásban
fogózkodok szent imámban
és vicsorgó arcok sor falában
a sebezhetetlen ég alatt.[W.B.]

Együtt lenni---Vilhelem Margareta

Voltál sokszor szerelemtől mámorban
féltően vigyáztam rád a távolban,
szemed kérdése mikor és meddig,
vállamon teherként bírtam nehezét.

Voltam féltékeny a teremtés egében
túlhajszolt álmom úszott a semmiben,
piros cipelőben vadul szeretkeztem 
hajamra fodros tincset remekeltem.

Felhevült testünkön tombolt a nyár ,
nem tudtam hogy ez oly ritkán jár
óvatos léptekkel halkan kerestelek,
békésen burokban tekertem szíved. 

És mindig a sors beszélt túl korán,
sóvárogtam éhesen tested után,
fecskék tömege szállt fellettünk,
és magunkban mindennel megbékéltünk.

Várom most is hogy jöjj vissza hozzám,
markos tenyeredben úszkál nyoszolyám,
dalos foszlányok keringnek az égen
hozzám tartozol a szerelmes éjelen./W.B.

Emlékek között--Vilhelem Margareta

Néha megkísért fáradtan a gondolat
hogy emlékeimben kutassak szelíden
könyvlapok közt elapadnak irigyen
megkopott tények miket a sors kimért ,
de már csak sutba dobott szemét.

S ha kinyitom új életem szelencéjét
kivillannak rejtőzködő rongyok közül
dús csipkével díszített gombolyagok ,
miket visszatekerek , s önmagamban vagyok
rendet teremtve élményeim között .

Mert fáj az utam hossza a végéig
bár megkísért a fájdalom mindvégig
nincs hiányom meztelen élményekben
megvillannak színes szálai a múltnak,
én visszatekerem valós gombolyagom.


Markomból kihullnak arany szál minták
szorítom ujjaim de mind jobban futnak
szaporán csillognak színei múltamnak
volt és nincs idők zuhatagából szaladnak
én csak tekerek egyedül magamban./W.B./

Világ változás---Vilhelem Margareta

Oly tarka zűrzavaros ma a Világ 
bár felettünk most is kék az ég 
de ma oly csendesen figyelem,
ahogy bontakozik a sietős tömeg.


Színes képes játéknak látszó
a sok ember kik dolgukat űző
rohannak az életnek barázdáján,
furcsán loholnak gondjuk járdáján.


Senki sem ismerős idegen arcok
rengnek tőlük az utca sarkok
ember szívek ,bizalmatlan mosolyok
megtelik velük népesen a parkok.


Ma minden más, talán majd holnap
feloldódik a nyögéses Világban
egy új élet megmentett szívekben
és kifakad mosolya a szeretetnek.



Tarka népes Világ talán nem is a miénk
talán csak tévedésből vagyunk velük
melegség sugárzik összefont karomból
széttárom karjaim,hadd repüljön tovább.


Hadd ,hogy teljen meg apró szívekkel
minden jött-ment bús, sietős emberrel,
a Világ szép mert a tövis is magból kél
talán mindahányan fészket keresnek./W.B./ 

Az utoló szó---Vilhelem Margareta

Ha elmész tőlem ne nézz vissza,
bár végtelen enyém lehettél volna
barna bőrödön még játszana kezem
így kínos bánatba bujdosik szívem.

Magamba véstem utolsó tekinteted
a testednek utolsó langyos illatát
már nem az enyém sötét nézésed
fénylő arcom varázsba átadja magát.



Végső kegyelemmel csak ráncos gőg
mi visszatartana testemben vonaglón
bűnöm csak az hogy megaláztatásban
elvesztette szívem a hitét, ami volt.


Most nincs mit tennem,várakozok,
összefont ujjaim görcsbe szorulnak,
nem maradt semmi a megtört hitböl
az agy volt az úr szívem rá hallgatott.

Kimondani is nehéz kéjes szégyenem
a szó mi megsértene bennem maradt
közös mozdulatainkért gyűlölöm magam
árvaságomban megalázom önmagam ./W.B./

Megfosztott érdemek---Vilhelem Margareta

Vétkezünk hitetlen parányi létben
testűnk pórusai megnyílnak kéjjel
húsunkba mar áldozatunk karma
s békét jósolunk magunk jóságára .

Lényegbe csap a titkosság mámora,
hamvas testünkbe már enyhe a fájdalom
létfontossággal keressük szinkronunk
de csak hazug gonosz képekkel harcolunk

Ereinkbe duzzad a csalfaság bosszúja,
kérkedünk hatalmunk milyenségével,
barátok leszünk a dölyfös urasággal
nem nézünk tisztán szemébe senkinek .


Borús látókörünk egy pusztuló világ
bosszút állunk szülőn testvéren,baráton
lánccal csavarodunk magunk körül
s lazulunk ha fölébreszt a lelkiismeret.

Vérrel vért bosszulunk hasztalan,
a Világ törvényei erősebbek nálunk,
keservünkben már jártas honorálásban,
belegyömöszöljük testünk gyalázatát .

Így kérkedik elmém hanyag szavakkal,
de agyamban nyers még a kívánságom
fájdalmamban ,lehetek önzőség alanya
de kavarog bennem a bosszúság vágya./W.B./

Salomé tánca--Vilhelem Margareta

Fordul a föld sötéten , csapodnak lángok,
s tenger morajlik zavarosan,
szitkok szállnak az emberi jóságból.
síró szemekkel törölöd bánatod.

S várod a jövőnek lihegő szédületét
bámulod a tenger táncát irigyen
miközben a szeleknek árnya 
csapkodja kapuit az elmúlt éveidre .

Nézed a kegyetlen játékok gyönyörét
minden perc kedvére dalol
nyíló eget vársz harsogó trombitákkal,
de elönt sárosan a tengeri örvény.

Szédületes látvány az eltelt évekről,
kapkodsz utána jajongva
felsérült markodban kihűlt céltalanság
feszült keblű sellő nevet tengernek tükrén .

Maradsz egyedül átlépve küszöböd
emberlakta kietlen idődben
s táncra perdülsz a merészen mint Salomé,
hogy megcsillanjon a bárd a fejeden ./W.B./

Kemény háború---Vilhelem Margareta

Verejtékeztem fájdalmam egyenletén,
dühöngő álmaim nem voltak végzetek
lehet törékeny a szívem belső része
szabadulnom kellett lüktető erekkel.

Hosszú az út az értelmem vonalán
termékeny zsákmányaim halmozódnak
védtelen testem zárt vonalak ábrándja
és zarándokolok rózsafüzérrel a pusztán.

Most ártalmatlan kemény ébredésem
nem hagyom feldúlni érdemelt győzelmem
szabadság vágyamban törlesztek sajnálatot
várom hogy ülepedjen elvesztett reményem.

Voltam ágról szakadt, veresség áldozata
háborúmat csak taktikának szántam
de ha vér tódult szent agyam üres terére
inamba szállt csepp rongyos bátorságom.

Kényelmes a létem, szabadságom szüntelen
várom hagyatékom megérdemelt sikerét
gonosz álmaimban,szemet- szemért vettek
összetákolt de bőséggel megáldott lelkek./W.B./

Táncolni a tündérekkel---Vilhelem Margareta

És ha boldogságom csak könyöradomány
és lepke szárnyon illatozik felettem,
ürességet fogok elgyengült kezemmel 
de szárnyas paripával átutazom az eget.

Hol tündérek táncolnak ,színes koronákkal
hab selyem ruhájukból szikrák keringenek
és szállnak körülöttem édes aromákkal
kis pálcájukkal bennem bizsergést szentelnek.

S fodros ruhámban oly boldog vagyok,
talán megkereszteltek a tündér csemeték
arany szállak illatoznak selymesen fejemre
nem érzem hogy földi teremtés lennék.

Készakarva vagy talán földi jóságomban
én is tündérként énekeltem kedvem
árvaságom kemény sötét napjaiban,
szomorúan herdáltam eltévedt keservem.

Kéz a kézben a lenge tündérlányokkal
hagyom ámítani magam oly ártatlanul,
hagyom feneketlen üres világom másnak
és elejtem vad táncom a tündér világon. ./W.B.

Most és mindig---Vilhelem Margareta

Most már minden lüktető percemben 
figyelem éberen tested lélegzetét 
széles mellednek ritmusos menetén
látom ahogy fel, s le ring a szerencsém .

S figyelem szűkszavú ajkad szavait
mely álmodban is rólam fecseghet
hallgatom szapora szíved vívódását
mik megtalálja magának a fészkét .

S ha talán elfáradnál önzetlen 
ott vagyok melletted győztesen ,
hogy nem lehetsz a másé sosem,
míg simítom homlokodról hajtincsed.

És őrzöd lettem kedved szerint
kibogozom szívednek pajkos cselét,
de fáj a tudat mikor nem kék az ég
csengő hangommal dúdolom zeném

hogy megőrizzelek a hatalmamban
törekvő sorsom éber mosolyában
és nyugtalanul figyelem hangulatod
lüktető perceknek szomjúságában../W.B/

Szerencse kilincse--Vilhelem Margareta

Már csak a csend mi körülfogja testem
s bárgyúan fülembe súg
s a közömbös vad éjnek nyugalmában
játszik hatalmával az éj tengerén .


Néha megkísért titkos vágyakkal
mit elnézően hanyagul viselek,
ténfergünk varázsos összefonódásban
tápláljuk egymást végzetesen.

Úgy állok megfeszülten a síri csendben
izzadt homlokom törölöm ,
de csak rongyos ,gyűrött ráncok sebe
tarkítja gőgös , félig kihunyt szívem

Mert nem mindig azé a szerencse kilincse,
aki örömmel kapaszkodik rajta
a kapzsi vágyaknak ringatott kegyelme
együgyűeknek is kézről- kézre adja .


Szívemből már kimúltak langyos dallamok
mik megőrizték friss tavaszi képem,
már az emlékek is csak keringnek velünk
körülhatárolva a haszontalan csendet./W.B./

Ha becsaptak---Vilhelem Margareta

Kifakadt bűnök virrasztanak felettem
bár sokféle emlékek zsibongnak bennem
de keserű szívemben hibátlan az egész 
nem félek magamtól semmi el nem vész

és hordom magamon rám tapadt keresztem,
csorbított életem néhai számadására
bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége
meztelenre vetkőztette lelkemet.

A sok mohó vágyam belém szorult örökre
és szerelmes kéjben fürdik most szívem,
lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve
nem tudtam betelni az életnek örömeivel.

Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet
hibátlan elmenni ha téves a szerencse
s várni szemérmetlen a szépet és jót
megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./

Hitvallás---Vilhelem Margareta

Ha netalán fészkelne bennem a szerencse
hóbortos titkok elfajult sorsában ,
lehet többet kapnék a kitisztult Világban,
vagy csak ábrándoznék nyugalmas ágyamban.

Tömérdek mérgek oly káros hatással,
körbefogják utam csekély bizalommal
kaphatnék még többet zavart életemben
vagy csak elnémulok a kegyetlen csapásra..

Többre jutnék ha áldanám tapsommal
azt amit mások kapnak cselfogással,
fegyelmezett énem oly körbemetszett ,
de figyelemmel harcolok rutinos jártomban

Kérkedő életem szent felvillogásában
legyen tanulság mindenki számára,
ha vészesen meghúzom figyelmem láncát,
lehet összehullok szárny csattogással.

Kérkedni kellene a hitvallás menetén,
bölcs gondolataim metszik egyéniségem
de szabad áramlással tör utat magának,
"A hiszek egy Isten" ősi áldott imáival ./W.B./

A semmittevökhöz---Vilhelem Margareta

Léha ,céltalan életetekben,
néha megáll az élet kereke
nem vágytok szépség imádóvá
csak gondtalan ritmust kevertek. 



S élet bölcsességetek kusza
két kézzel osztjátok a sóhajt
s nem nyitjátok ki kapuitokat
berekesztitek csalfán a szókat .

Bár nektek is fáj a élet célja
szeplős ésszel agyatokban
harcotok e földön a léhaság 
csak vándor lelkek vagytok.


Füst szagú férfi ajkatok átka
parázna szavaknak óceánja 
imáitok zűrzavart kapiskálnak
szerelmetek cudar álnok szikra.

Bátor lesz ki magát korbácsolja
vad kézzel üti majd borzalmát
s netalán zivataros vihar felnyög
azé lesz örökre a kegyelem kö.

Csak kérdem---Vilhelem Margareta

Lehet tévesen értem
mi belőled szökken
elvágott szöveg
keveset beszélsz
de őszintén sosem


S megrágom énemben
velős beszéded
különleges ,mesés 
mert ugye te sem 
érted ?Hihetetlen ,


Most mikor nem vagy enyém
hogyan kísérsz
mást , szendén ,
ha semmi sem egész 
csak a félig beszéd


Hazug a beszéd ,
oly rövid lenne az ész ?
Akkor,ott , kérdem
mikor az esküt rebegted
égig dicsérten
engem,elveszett eszed ?


Visszatartva lélegzetem
figyelem szemed
érdekelten 
ahogy felkészülsz
hogy zagyván becézgess
minden szót ,mit kiköpsz
számomrahazug kéj.
i