néha megáll az élet kereke
nem vágytok szépség imádóvá
csak gondtalan ritmust kevertek.
S élet bölcsességetek kusza
két kézzel osztjátok a sóhajt
s nem nyitjátok ki kapuitokat
berekesztitek csalfán a szókat .
Bár nektek is fáj a élet célja
szeplős ésszel agyatokban
harcotok e földön a léhaság
csak vándor lelkek vagytok.
Füst szagú férfi ajkatok átka
parázna szavaknak óceánja
imáitok zűrzavart kapiskálnak
szerelmetek cudar álnok szikra.
Bátor lesz ki magát korbácsolja
vad kézzel üti majd borzalmát
s netalán zivataros vihar felnyög
azé lesz örökre a kegyelem kö.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése