s tenger morajlik zavarosan,
szitkok szállnak az emberi jóságból.
síró szemekkel törölöd bánatod.
S várod a jövőnek lihegő szédületét
bámulod a tenger táncát irigyen
miközben a szeleknek árnya
csapkodja kapuit az elmúlt éveidre .
Nézed a kegyetlen játékok gyönyörét
minden perc kedvére dalol
nyíló eget vársz harsogó trombitákkal,
de elönt sárosan a tengeri örvény.
Szédületes látvány az eltelt évekről,
kapkodsz utána jajongva
felsérült markodban kihűlt céltalanság
feszült keblű sellő nevet tengernek tükrén .
Maradsz egyedül átlépve küszöböd
emberlakta kietlen idődben
s táncra perdülsz a merészen mint Salomé,
hogy megcsillanjon a bárd a fejeden ./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése