s bárgyúan fülembe súg
s a közömbös vad éjnek nyugalmában
játszik hatalmával az éj tengerén .
Néha megkísért titkos vágyakkal
mit elnézően hanyagul viselek,
ténfergünk varázsos összefonódásban
tápláljuk egymást végzetesen.
Úgy állok megfeszülten a síri csendben
izzadt homlokom törölöm ,
de csak rongyos ,gyűrött ráncok sebe
tarkítja gőgös , félig kihunyt szívem
Mert nem mindig azé a szerencse kilincse,
aki örömmel kapaszkodik rajta
a kapzsi vágyaknak ringatott kegyelme
együgyűeknek is kézről- kézre adja .
Szívemből már kimúltak langyos dallamok
mik megőrizték friss tavaszi képem,
már az emlékek is csak keringnek velünk
körülhatárolva a haszontalan csendet./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése