bár felettünk most is kék az ég
de ma oly csendesen figyelem,
ahogy bontakozik a sietős tömeg.
Színes képes játéknak látszó
a sok ember kik dolgukat űző
rohannak az életnek barázdáján,
furcsán loholnak gondjuk járdáján.
Senki sem ismerős idegen arcok
rengnek tőlük az utca sarkok
ember szívek ,bizalmatlan mosolyok
megtelik velük népesen a parkok.
Ma minden más, talán majd holnap
feloldódik a nyögéses Világban
egy új élet megmentett szívekben
és kifakad mosolya a szeretetnek.
Tarka népes Világ talán nem is a miénk
talán csak tévedésből vagyunk velük
melegség sugárzik összefont karomból
széttárom karjaim,hadd repüljön tovább.
Hadd ,hogy teljen meg apró szívekkel
minden jött-ment bús, sietős emberrel,
a Világ szép mert a tövis is magból kél
talán mindahányan fészket keresnek./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése