hogy emlékeimben kutassak szelíden
könyvlapok közt elapadnak irigyen
megkopott tények miket a sors kimért ,
de már csak sutba dobott szemét.
S ha kinyitom új életem szelencéjét
kivillannak rejtőzködő rongyok közül
dús csipkével díszített gombolyagok ,
miket visszatekerek , s önmagamban vagyok
rendet teremtve élményeim között .
Mert fáj az utam hossza a végéig
bár megkísért a fájdalom mindvégig
nincs hiányom meztelen élményekben
megvillannak színes szálai a múltnak,
én visszatekerem valós gombolyagom.
Markomból kihullnak arany szál minták
szorítom ujjaim de mind jobban futnak
szaporán csillognak színei múltamnak
volt és nincs idők zuhatagából szaladnak
én csak tekerek egyedül magamban./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése