fájt az egyedüllét panasza
szívem csalódott érzelem
indulatos félelem
sóhajom szállt vibrálva
míg szememben tükör villáma
célba talál kacagása .
Elszórt szilánkjai fejemre hullnak
míg ócska cipőm lézengett
az ismert úton feléd
tapicskált sárban elszántan,
mert kegyelmet neked szántam
és volt hogy bujdosásban
fogózkodok szent imámban
és vicsorgó arcok sor falában
a sebezhetetlen ég alatt.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése