Meritum-------------Vilhelem Margareta

Úgy nyüzsögnek agyamban
feltört kemény vesződések
szabadon lángolnak körém
testemet bekötik gúzsként.


Mint akit úton hengerelnek
vékonyra feszítenek eszmék ,
gémberedett Világ jegében
megfagynak hideg sziklaként ,

s fájnak bennem hazug érdemek
úgy kitörnek ziláltan ferdén ,
tenyerem konokul ökölbe szorítom
hogy ne érezzem sós keservem ,


s veszettül forgok laza zenére
rám tekerednek gyűrött gócok
s kibogozni hiába próbálom 
ferde Világnak hazug szemére,

majd felhányom ,későre vajúdó
szabadságom,mit epedve kivárok ,
s felejtem ,amit kísérelt rajtam
hazudó Világom,bilincsbe zártan.[W.B.]

Szóródó csillagok között----------Vilhelem Margareta

A kinyílt deres november évszakon
örvénybe szóródó csillagokon
úgy zokognak feltörő izzó álmok
a múltnak csipkés vánkosán .

Az idő csendben görnyedve menetel
hűs földnek hulló árnyékában
vadul keressük virág ébredésünk
múló ősznek zúzmarájában .

Mert voltak gyönyörben tavaszok
méz ízű titkai kinyílt ajkainknak
csóktalan ifjú fészkekben maradt
éjszakái átsírt szavainknak .

És szorítjuk kezeink görcsösen
botorkálunk tavaszt keresve
törékeny testünk zavart képe
bimbózó sorsunk néma kerete.

Vergődünk ércesen védtelen
csuklónkra tapadó varázs hurok
mi körbe ,gyűrűbe fogja testünk
lazul,s várjuk az erőt mi visszatér . [.W.B.]

A szerelmem él--------Vilhelem Margareta

A szerelmem él ,
meghunyászkodva a lázas lázig
szívem gyönyörében alázatig,
fájdalmamnak foltozott foltja
testemet ölelő forró karjaidnak
darabja .


A csókom éget ,
borostás arcodnak mosolyáig
gyönge érintéseid varázsáig
hullámzó érzéki üde sejtjeid
szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig
roskadásig .

A kezem simogat ,
bánatos lelked titkos gyökeréig
tépett sorsodat kiittad fenékig 
szívembe foglaltalak világ végééig
gyönyörben ringatlak szenvedésemig
örökben.

Enyém vagy ,
vágyaim szívet éltető ritmusáig
ébrenlétem örök mozdulatáig,
testemben hordozom szerelmed
mint várakat őrző védőbástyáik ,
a másvilágig. [W.B.]

Különös csend------Vilhelem Margareta

Csend,különös csend körülöttem
furcsa mámorban ,mint aki részeg
visszafojtott bizarr lélegzettel
tapogatva járom körbe a lelkem.

És gúzsba kötött testemben
álmokat szül a képzeletem
a csend mi követ egy végben
pihenteti szüntelen a kedvem.

Oly furcsa bolondos bizalmak
karokként ölelnek szüntelen,
s a vért hullató ködös éjben
ábrándokat táplálnak szívemben,


s tüzesen lángol szemem kéjjel
mik varázsként hasítanak éjt
s törékeny testem titkos kertje
kívánságot virít tarka színekben.

S a perc mi hull esőnként fejemre
elhervadó virágként, kimúlt élet ,
s ha úgy lesz időm termő vérem
dobogtatni fogja majd kihűlt szívem.[W.B.]

Mint virág a virágnak--------Vilhelem Margareta

Forgalmas időknek közepén
micsoda csalfa délutánok futnak
átizzadt éjszakák szomjában
ketyegnek rímeid lassacskán.

S mint aki szemléli halkuló jövőjét
metaforába fojtja szemfedőjét ,
a selejtes ,tárgytalan délutánba
mely fölöttébb szebb lesz talán.

Hétköznapi illatos izzó égen
átfut zavartan kacsintva a szél
boszorkányos ,bűbájos idő mentén
vígan elfújja éved amikor születtél.

A vissza nem hozható fogyó idő
elmerengve romlásba kerget ,
feltekerve hajtod víg emléked
elérzékenyülve megleped idődet.

Mert fontos neked az esti szél
kócosan fújja sápadt arcod rímeit
opálos légüres tér nyílik feletted 
visszanéznél ,de nincs merszed .

Oly tetszetős a földnek dicsősége
röppen szabadon néha tréfát keres
álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Mind nehezebb-------Vilhelem Margareta

Mind otrombák a fentről jövő
ütések hada 
kapkodod fejed a szembejövő
duzzadó árral .

bárdok suhintják növő viharban
hiányos láncod
s tüzet szítanak testedet befogó
vérpiros nyilak ,

míg sötéten végső akarattal küzdesz 
égve lángodban ,
pernyével takarva megkeseredett 
égő arcod .

A szíved mely nem szolgált irgalmat
perzseli magát
s rég kihalt istenek átkot szórnak
reád,

kisemmizetten tördeled kezeid
lankadó erőddel,
nyugtalan tested védtelen erőszak
bájtalan kedvvel ,

miközben hátrálsz kívánsággal élve
szenvtelen teredben ,
örök valós igét hirdetsz egykedvűen
az édes életben.[W.B.]

Elfújt veszedelem----------Vilhelem Margareta

Lesz nap mikor harcos elmémben
háborogva álmodik az értelem ,
s fölzúdult tengerek sós hulláma
öntözi kigyúlt ábrándos testem.

ölelni fogom tavaszi oltalmam
a nyirkos avarok zörrenésében
és sárgás,rothadt erdők talaján
majd csírázni fog ébredésem ,


Majd ébredni fog álmodott tudatom
karimátlan kerek csillogó napon ,
fészkükből kikelt kis csupasz csibék
ringatózva himbálják kicsi testük 
,
s mindenhol zene harsog fakadva
mely megrendíti a föld kérgét ,
s a pokolbeli borzalmak moraja
messzire kergeti szörnyű rémeim

és sűrűn tekeredő rózsák testemen
sebesen hullámzanak ébredésemen
koszorút fonnak gyakran érdekelten
és nyugalmam akkor meglelem .[W.B.]

A nuskátlim--Vilhelem Margareta

Kis cserépben bokros ágak
árnyékosan bújócskáznak ,
s tétova pillanatok alatt
újabb virágszirom szakad.

S a nyárnak színes szirmai
őszben mégsem rozsdamarta
apró bimbókat hullatva
örökzölden megújulva ,

kitárt ablakom fényében
bujocskát kergetőzik szélben
és tova illanó aromában
áldott felettem a békesség .

Rendíthetetlen nyugalommal
pattognak újabb virágok
verőfényben fürdik testük
s búja szívvel muzsikálnak,

a télnek jövendő fehérségében
ébrednek bimbók zöldes színben
s makacs szépséggel kitartanak
a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]

Érdemelten---------Vilhelem Margareta

Voltam ébredésben könyörtelen
mikor már minden elveszett 
sajnálat ült arcomon eleven 
szenvedés nélküli szüntelen .

Átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .

Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyűrűként ölelnek
ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .


Mert ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.

Fájdalmam nyugszik a csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedv veszetten
szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.

Ha jön az ár-------Vilhelem Margareta

Kényszer Világot élünk
hol az erősebb a győztes
csodát váró tekintetünk
akaratlan habbá elvesz.
sorshúzás a minden létünk.

Éhesen ,szomjan rugaszkodunk
kisemmizett mivoltunkban ,
saját honban lopózkodunk
élünk néma szív panaszban
kételkedünk angyalokban ,

bár miénk e lét otthonunkban
játszunk háborút eposzokban
széttört értékünk a múlté
veszítünk rutin műveletként
markunk átcsap gyűlöletként.

Fáj az élet érdektelensége
ingereinket összegyötörte ,
mosolyt szülünk már a létért
ruhát váltunk cifra pénzért
sáfrány színű porban lépünk .


Kölcsön kérünk alázatot
cserélünk más kabátot
fejünkre szalmakalapot
simitjuk cifra bajuszunk
szakáll lesz a divatunk. [W.B.]

A szabadság keresztje-----Vilhelem Margareta

Nem tudhatod mennyi az ára 
függetlenséged mércéjének,
valahol megmérik serényen
valahol égő túlzásba mereng .

Gyenge alkatod harcot felad
csődbe fut a szürke öregségbe ,
hálóba fogózik szürkeállományod
levegőért sikít túlhevült tested.


Mert lehetsz erős és független
kiásott fogaid lyukas gödreiben ,
de vérrel áztatott torkod szava
imádkozik némán keresztedben.

És fújtatva sziporkázik erőd
a kifordított bőröd izzadságán
selyembe bujtatott harcos öklöd,
suhint nagyokat az idő oldalán.

Van ,hogy bárgyú szád peremén
kicsordul nyálad reményed után 
erőt fohászkodsz a hold udvarán
az egyedül vívott harcod lezárt útján . 

Az érzések mi tolakodnak testeden
forognak körbe mint malom kereke
aprítják szabadon gyötrelmes panaszod
de keresztet áld független csillagod. [W.B.]

Tebenned-----Vilhelem Margareta

Ha tenger vagyok s átevezel
hullámaimon könnyedén
puha homokban megpihensz
mit terítettem az éj neszén .

Mert nincs megállás csókjainkban
hol itt ,hol ott csattan ,
felezzük az időt magunkban
osztozunk minden ajándékban.


Mert oly rövid az élet
és fáj a mulandóság kincse
bágyadtan kerülgeti testünk
könnyelműen illan a perce.

Bennem némán suttog a kérdés
és benned férfiasan a válasz
bennem tárul a szerelmes ölelés
te benned férfiasan a kívánat .

S gyönge női karjaim ölelése
tebenned talál feleletet ,
vágyam záporában álmom vagy
s szemedben lelem tükrömet.

Mert áldott az asszonyi szerelmem
mi férfias kebleden megterem
és áldott a csókos pihegésem
amivel magam beléd fészkelem.[W.B.]

A jelkép------Vilhelem Margareta

Vesztettem heves csatákat eleget
testemben kongtak győzelmek
kérges markomból cafatokban
hulltak a sárba kiszűrt keservek.

Szédítő álompor szállt felettem
tűzpiros arcom betemette,
s míg kemény szelek kergetőztek,
erőm hol fent ,hol lent egyre ment.

Most már repdesek mint a gerle,
kit kalitkából vadász űzte
utat feszít magának nyílegyenesen
a győztesnek járó babér koszorúért.

Egy láthatatlan űr marad utánam
a ködös homály burkolatában
tollaimat hullatom szándékkal
utat jelzek hatalmamban akarattal. {W.B.}

A tiéd vagyok---Vilhelem Margareta

Szellő vagyok, mi simogatja melegen

tökéletes tested .

Könny vagyok,mely arcod mentén

bánatosan lepereg.



Én vagyok a láng ,mely észrevétlen

kigyúl arcodon .

Sóhaj vagyok szívedben,mi repdes

öntudatlan.



Hőség vagyok mely melegíti szíved

napfényében .

Lelkedbe költözök ,szíved elviszem

nem űzhetsz el.



Lepke leszek, mely repdes feletted

felhörpintve illatod .

Nap leszek mely felhevít szüntelen ,

ha fázol -csillagod.



Akár fény lehetek, mely örökre ismerné

csodás tekinteted .

Százezer bűnök lelke leszek emlékedben

csitítom érzelmed.



Leszek neked égre nyíló kezeim rendje

éveim tekervénye .

Nem szabadulsz bezárt karjaimból sosem

benned leszek egyre.

Ott bent---Vilhelem Margareta

Mert minden enyém,mi bennem van,
laza ,vagy sűrű dermedés,
kitárt tenyerek eres duzzanata,
s a hatalmas láng-;ez az egész.

Mert úgy őrzöm saját énemet,
végtelen szegény gazdagságom,
s tenyerem szívemen bezárul,
mert ott van fájó tulajdonom.

S kongó időknek zűrzavarában,
hol minden elvesztődik céltalan,
a perc csak enyém számlálhatatlan,
kavarodik az éjnek némaságában.

Ott maradnak egymásba meredten,
szivárványos csodás dübörgésben
úgy hömpölyögnek a zene tükrében ,
betemetve a csendes könyörgésem.

Mert minden enyém volt és lesz,
örökéletű fájó édes nosztalgia,
ámulatban kinyílt szám zavara,
lelkesedve, vacogásom habzsolja.

Csak egy mozdulat s bennem van,
a pillantások kemény aprósága ,
s a sóhaj mi feltör bent ,szakadozó,
a meztelen ölelések fájó szava.[W.B.] .

Mereu---Vilhelem Margareta

Știam că nu o să fie
nepătată fericirea ,
știam că va dispărea
chiar in momentul acela
in brațele tale ,
care mă cuprindea(u)
cănd eram lănga tine,
și simțeam atingerea
șoaptelor tale fine ,
în vuietul vântului,
cu un foc de amor
si dintr-o data
m- apucat
ciuadată presimtire:
ce era un murmur dur.

Dar un singur gând
zbura în mintea mea
și mă sufoca într-una -
dacă tu nu ești
eu o să mor.
Știam,că n-o să fie
o dulce fericire ,
oriunde voi merge
mă inconjoară mereu
joaca de amor
ce ma chinuiește
ciudat ,
dar în sufletul meu,
tu vei fii mereu
singură ființă sfântă
care veșnic mă iubește
chiar dacă nu-ti mai priește.[W.B.

Kifakadt bunok---Vilhelem Margareta

Kifakadt bűnök virrasztanak felettem ,
bár sokféle emlékek zsibongnak bennem
de keserű szívemben hibátlan az egész 
nem félek magamtól semmi el nem vész

és hordom magamon rám tapadt keresztem,
csorbított életem néhai számadására
bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége
meztelenre vetkőztetett támadásomra.

A sok mohó vágyam belém szorult örökre
szerelmes kéjben fürdik most szívem
lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve
nem tudtam betelni az életnek örömeivel.

Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet ,
hibátlan elmenni ,ha téves a szerencse
s várni szemérmetlen a szépet és jót
megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./

Selyemruhás idill---Vilhelem Margareta

Rövid volt az az évad
füstös álarcod szembenéz
mosolygó

arcommal  ,
de a felszabadulás az enyém,
tiéd az eltiprás, kesergés.
Csak alkalom voltam
csipkés selyem harisnyámban
akár a feldicsért cseléd ,
de semmi sem megbocsátható
mi veled kapcsolatban
parázna szavakat sírna ,
csak túlélő lettem
egy hosszú monogramból,
névvé változott
névtelen passziója.
Ballonkabátos őzike voltam
mi kallódik mostan ,
kimostam
valamelyik patakban
miközben sírtam.
Mennyi idő telt el azóta,
és hányszor hessegettem
zord arcod ragályát .
De már nincs emléked nevemről ,
mikor a te bűnöd voltam ,
ma már fentről nézlek vigyorral
a hamvadó zöld mezőn ,
tornyom ablakából
növény szagú szélben
fénylő selyem ruhámban
szememben ifjú mosollyal.[W.B.]

A Hold ereje----Vilhelem Margareta

Zenés dallam száll a szélben
és a Hold ezüst arcán
kaján mosoly.
Aszott levelek nedvesen
keringenek felettem
s míg zúg a szél
rólad beszél ,
bennem emlék zenél ..
Emlék..
s órák,ketyegnek
rég múlt reményt
boldog perceket
forró öleléseket .
Az  intő jelek
titkosan sürgölődnek
fejem felett
a felhők ködében
édes emlék kell legyen
szétszórtan bennük
A Hold
mint egy lámpa kereken
sárga  fényével
attőri magát a felhőkön
s hamuvá szórja emlékeim
Éjszaka van ,
ködös hajnal részegség
töröli álmos szemét
s új napra ébreszt.
Elszállt kétségek
új nap, új remények
kitisztul a füstös
szürke ég  ,
apró vizcseppek hüvösen
szórják fejemre
a megmaradt reményt.
Te is itt kell legyél velem
akinek örvendjek ,
tüzesitsd át testem
ne légy te is emlék
legyél újjászületésem
legyél szememben
az új Holdfény
fáradt testem
lelke
fénysugár

ereje .[W.B.]

Aszalt szőlők vére--Vilhelem Margareta

Szabadon élek ,szabad eszmékkel

hátamon nem tőrnek kíméletet

kinek nem inge, ne vegye magára

de csupasz fejemen leng a koronája .

Fájdalmam erősebb a szabadságnál

verességet kapok képzeletemben ,

hihetetlen állok, táplál az enyészet

piszkos szomorúság az én életem.

Asszonyi kínomban magam fékezem

féltékeny zsákmány kérkedik bennem ,

már őszülnek a mennyben ámító istenek

kitárják előttem magányos ösvényem.

Kis öreg asszonyok topognak előttem ,

míg aszalt szőlők sötét vért csepegnek ,

én is topogok közöttük fájó érdekekkel

             kegyelmes alázattal szabadságot nyerek. [W.B.]

Teher nélkul ---Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher
kin is elkerül, mi sóváran integet,
mi nyomasztotta fájó szívemet
            eltereltem.

Vad kedvvel hajszoltam végtelenbe ,

tébolyt kergettem, ziláltan megtépve
s a görnyedt mámor pillanatában
        oly zavart a lelkem.

És kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem édes titka csendben
          fészkel lelkemben.

Mert dicsőségben édes a szerelem,
kábán kerget ,vad lángba eléget
s az éjnek hűs ölében megpihen
        a győnyőr fészkében. [W.B.]

Alázattal----Vilhelem Margareta

Megborzadásig szeretünk
személyes titkok melett
s ha a véletlen ingerek
széttepik a képzeletet
hirtelen,
tudnánk tovább szeretni
s a titkokon keresztül.
talán jobban sikerűl
mint bóditó
tiszteletben
egymást becsmérelni.
Mert szerejük a változást ,
akár a hálószobát
s mig kezünk remeg a takarón
szivunk saját magában dobog
hol képek es érzelmek
dalolnak szerelmes éneket
zúgva -búgva
egy életen át
amiből nincs kiút már.
A szobánk függönye rongyosan log
s az ajtónk rácsain
áttör kintröl a hideg
kinosan.
talán ilyen a vak szerelem
mi nem lát , nem hall
semmit sem ,
s lehunyt szemhéjunk alatt
néha bárgyú gondolat
szakit magának egy
vezekelö igazságot
veszélyesen
s a légben megáll a kéz
mely simogatni kész . [W.B.]