Ha majd visszatérsz---------Vilhelem Margareta

Majd ha jön vándorlásod
és útjaink válnak,
belem vésődött sok csókod 
bennem marad .


Mert nem lesz nálam éked
sem ölelésed ,
majd elfojtom a semmibe,
türelmességem..

Majd az elhagyott percben,
elfogy érzésed ,
de jusson eszedbe testem
simulóan öledben.

Jusson eszedbe hajam színe
forró kezedben ,
fátyol hangom halk zenéje
érjen füledbe.


És ha majd félénken kérdem,
kinek ajkát illeted ,
tétova legyen halk válaszod
a másnak ölében.


Meglátod majd mosolygok
békésen,
várom megálljon vándorlásod 
könnyező szívvel..[W.B.]

Illatos zsongás-----------Vilhelem Margareta

Ez talán a legszebb éjszaka volt
simogatás teli,
ajkunkon lázasan csókok nevetnek
simulóan ringnak,
izzadt testünk összekuszálódik a percben
egyetlen csókban,
s tündéri varázsnak megbékélésében
édesen zsongnak
valami mély éteri titokzatosságot ,
mi vallomásban tőr ,
s a varázs szavak ajkunkon zúgnak
csupa arany szálakként

Hajnal köszönt ,dobban az ég könnye ,
hajad borzolom, 
s lágy kezeid halkan szemem simítják
szerelmes módon 
és most már érzem illatos leheleted
a víg igézetben,
hozzád simulok némán , önfeledten
a vágy végzetében,
szent erőmben érlelem lelkedet
a legszebb ébredésben .

Mint ölelkező lombok suttogunk,
titkunk a miénk,
rózsaszirmok hullnak szent testünkre 
mint álmok kertjében,
szívünkben szikrák tüzesen lángolnak;
szép szerelmünk van ,
a hajnali csendben szeretjük egymást
virág szirmokon,
s lelkünkben lágy sugarak ábrándoznak
imádságosak ,
szent béke szárnya honol szívünkben
oly zsongó hajnalok. [W.B.]

Tavaszi álom-----Vilhelem Margareta

Még nincs egy levél sem a fán,
csak rügy fakad,
készülődik a tavaszi hangulat
feslések vibrálnak ,
sóhaj tőr fel énem lángoló melléből,
s hegedű hangja
nyikorog a napos bíboros hajnalban
magában.

Pedig itt a hajnal rózsaszínben
csillagok csöndesek,
csak a szél sóhajt fájóan, némán
a zenében,
még zúgnak a vén hold sugárban
fenyőfák ,
hogy reszket tőlük a magasság
aprócskán ,
s szívem zárt hajnalán lobognak,
tavaszi harmóniák .

Eddig nem gondoltam , s nem tudtam
hogy tavasz van,
árnyékomat sem kerestem,magamban
tél izét hordoztam ,
s nem tudtam hogy a tavasznak tündére
csalóka gondolat ,
csak lebegett előttem, s tudom van;
virágos ruhában
s kergeti a tél nyomorát kissé kacagva
s könnyet simít virágokra.[W.B.]

Újra tavasz------Vilhelem Margareta

Hát újra dalol a tavasz 
fittyet hányva a télnek
ónos égen már kikelet
szívem új dalokat énekel.

Tavasz dalol ,szél seper
fák ágai még nedvesek
míg erdők avaros szőnyege
megújulva megint nevet.

A kiserdő barnás sávja
zöldülni kezd igazában
kis kikerics, s a hóvirág
emelkednek föld felett.

Zölden bársonyodnak rétek
barkák százával csokorban
hajnalban a szálló kődben,
nád susog apró könnyben.

És kinézek az alakomon
napfényben tavasz ragyog
szépül bennem a kikelet
sóhajomban tavasz csicsereg . [W.B.

Már nem nehéz--------Vilhelem Margareta

Már nem nehezül rajtam teher,
kin is elkerül, már csak integet.
mi nyomasztotta fájó szívemet 
senki szigetére rég eltereltem .

Vad kedvvel űztem végtelenbe
tébolyt kergettem megtépve
s a görnyedt mámor percében
tudatlanul zavart lett lelkem.

kacag elkárhozott szenvedélyem,
mert enyém minden kéj üdvössége
gyötrő szerelmem titka csendben
régóta magányban fészkel lelkemben .

Mert dicsőségben édes a szerelem
kábán kerget ,vad lángba eléget,
az éjnek hűs ölében nincs helye
meleg szívemben,a gyönyör fészke.. [W.B.]

Zongora dal az éjszakában------Vilhelem Margareta

Egy kis szobában zene szárnyal,
hangja remeg ablakról visszaszáll,
oly selymesen zsong ritmusában,
mintha valaki lelkedben zongorázna.

Minden érzés benne tombol,
fájdalom ,őröm,bú s úgy csillog 
szemed, harmatos sejtelemben ,
hogy hullámosan ring fájóan lelked.

Valami emlék kerülget csendben
a zongora húrja csak cseng-cseng,
gyorsan életre kelti merészséged ,
mit kitartóan hordasz szívedben.

Félsz megtörni a titkos csendet,
félsz megtőrőlni könnyes szemed,
csak áhítattal hallgatod a rezgéseket
s magadban perdülnek a percek.

Szomorúan simítod homlokod,
ilyen zene ritmusra sok szív dobog,
mert oly hangulat tombol hevesen ,
hogy odakint a Hold is megremeg.

Kitárt ablakodon zubog a fény,
a zongora dal szól mint egy törvény,
lelkedben feltör a kéjes érzelem
mit csak te,csak te érzel, szüntelen,[W.B.]

A múlton is túl-----------Vilhelem Margareta

Hallom néma hangod jelenben
egyre várom ,zúgjon mellettem,
hogy homlokomra fonjad kezed
csókjaiddal mosd meg szemem .

És várom ,hogy bátran szeress
nem elég a vágy ,szeretni kell
és beszívni illatát perceknek
pillanatát csókolni szerelemmel.

Mert konok a szerelem örökben
szabadság vágyában habzsoló éh,
lángot szító szikrázó kék fényben
testemben forrjon rezzenő kéjben..

Reményékben gazdagon készen
néha csordultig telik részed ,
s kiterített szerelemben keresed
társadat ,szomjas éhségedben . [W.B.]

Meritum-------------Vilhelem Margareta

Úgy nyüzsögnek agyamban
feltört kemény vesződések
szabadon lángolnak körém
testemet bekötik gúzsként.


Mint akit úton hengerelnek
vékonyra feszítenek eszmék ,
gémberedett Világ jegében
megfagynak hideg sziklaként ,

s fájnak bennem hazug érdemek
úgy kitörnek ziláltan ferdén ,
tenyerem konokul ökölbe szorítom
hogy ne érezzem sós keservem ,


s veszettül forgok laza zenére
rám tekerednek gyűrött gócok
s kibogozni hiába próbálom 
ferde Világnak hazug szemére,

majd felhányom ,későre vajúdó
szabadságom,mit epedve kivárok ,
s felejtem ,amit kísérelt rajtam
hazudó Világom,bilincsbe zártan.[W.B.]

Szóródó csillagok között----------Vilhelem Margareta

A kinyílt deres november évszakon
örvénybe szóródó csillagokon
úgy zokognak feltörő izzó álmok
a múltnak csipkés vánkosán .

Az idő csendben görnyedve menetel
hűs földnek hulló árnyékában
vadul keressük virág ébredésünk
múló ősznek zúzmarájában .

Mert voltak gyönyörben tavaszok
méz ízű titkai kinyílt ajkainknak
csóktalan ifjú fészkekben maradt
éjszakái átsírt szavainknak .

És szorítjuk kezeink görcsösen
botorkálunk tavaszt keresve
törékeny testünk zavart képe
bimbózó sorsunk néma kerete.

Vergődünk ércesen védtelen
csuklónkra tapadó varázs hurok
mi körbe ,gyűrűbe fogja testünk
lazul,s várjuk az erőt mi visszatér . [.W.B.]

A szerelmem él--------Vilhelem Margareta

A szerelmem él ,
meghunyászkodva a lázas lázig
szívem gyönyörében alázatig,
fájdalmamnak foltozott foltja
testemet ölelő forró karjaidnak
darabja .


A csókom éget ,
borostás arcodnak mosolyáig
gyönge érintéseid varázsáig
hullámzó érzéki üde sejtjeid
szerelmet ígérnek a gyönyör útjáig
roskadásig .

A kezem simogat ,
bánatos lelked titkos gyökeréig
tépett sorsodat kiittad fenékig 
szívembe foglaltalak világ végééig
gyönyörben ringatlak szenvedésemig
örökben.

Enyém vagy ,
vágyaim szívet éltető ritmusáig
ébrenlétem örök mozdulatáig,
testemben hordozom szerelmed
mint várakat őrző védőbástyáik ,
a másvilágig. [W.B.]

Különös csend------Vilhelem Margareta

Csend,különös csend körülöttem
furcsa mámorban ,mint aki részeg
visszafojtott bizarr lélegzettel
tapogatva járom körbe a lelkem.

És gúzsba kötött testemben
álmokat szül a képzeletem
a csend mi követ egy végben
pihenteti szüntelen a kedvem.

Oly furcsa bolondos bizalmak
karokként ölelnek szüntelen,
s a vért hullató ködös éjben
ábrándokat táplálnak szívemben,


s tüzesen lángol szemem kéjjel
mik varázsként hasítanak éjt
s törékeny testem titkos kertje
kívánságot virít tarka színekben.

S a perc mi hull esőnként fejemre
elhervadó virágként, kimúlt élet ,
s ha úgy lesz időm termő vérem
dobogtatni fogja majd kihűlt szívem.[W.B.]

Mint virág a virágnak--------Vilhelem Margareta

Forgalmas időknek közepén
micsoda csalfa délutánok futnak
átizzadt éjszakák szomjában
ketyegnek rímeid lassacskán.

S mint aki szemléli halkuló jövőjét
metaforába fojtja szemfedőjét ,
a selejtes ,tárgytalan délutánba
mely fölöttébb szebb lesz talán.

Hétköznapi illatos izzó égen
átfut zavartan kacsintva a szél
boszorkányos ,bűbájos idő mentén
vígan elfújja éved amikor születtél.

A vissza nem hozható fogyó idő
elmerengve romlásba kerget ,
feltekerve hajtod víg emléked
elérzékenyülve megleped idődet.

Mert fontos neked az esti szél
kócosan fújja sápadt arcod rímeit
opálos légüres tér nyílik feletted 
visszanéznél ,de nincs merszed .

Oly tetszetős a földnek dicsősége
röppen szabadon néha tréfát keres
álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Mind nehezebb-------Vilhelem Margareta

Mind otrombák a fentről jövő
ütések hada 
kapkodod fejed a szembejövő
duzzadó árral .

bárdok suhintják növő viharban
hiányos láncod
s tüzet szítanak testedet befogó
vérpiros nyilak ,

míg sötéten végső akarattal küzdesz 
égve lángodban ,
pernyével takarva megkeseredett 
égő arcod .

A szíved mely nem szolgált irgalmat
perzseli magát
s rég kihalt istenek átkot szórnak
reád,

kisemmizetten tördeled kezeid
lankadó erőddel,
nyugtalan tested védtelen erőszak
bájtalan kedvvel ,

miközben hátrálsz kívánsággal élve
szenvtelen teredben ,
örök valós igét hirdetsz egykedvűen
az édes életben.[W.B.]

Elfújt veszedelem----------Vilhelem Margareta

Lesz nap mikor harcos elmémben
háborogva álmodik az értelem ,
s fölzúdult tengerek sós hulláma
öntözi kigyúlt ábrándos testem.

ölelni fogom tavaszi oltalmam
a nyirkos avarok zörrenésében
és sárgás,rothadt erdők talaján
majd csírázni fog ébredésem ,


Majd ébredni fog álmodott tudatom
karimátlan kerek csillogó napon ,
fészkükből kikelt kis csupasz csibék
ringatózva himbálják kicsi testük 
,
s mindenhol zene harsog fakadva
mely megrendíti a föld kérgét ,
s a pokolbeli borzalmak moraja
messzire kergeti szörnyű rémeim

és sűrűn tekeredő rózsák testemen
sebesen hullámzanak ébredésemen
koszorút fonnak gyakran érdekelten
és nyugalmam akkor meglelem .[W.B.]

A nuskátlim--Vilhelem Margareta

Kis cserépben bokros ágak
árnyékosan bújócskáznak ,
s tétova pillanatok alatt
újabb virágszirom szakad.

S a nyárnak színes szirmai
őszben mégsem rozsdamarta
apró bimbókat hullatva
örökzölden megújulva ,

kitárt ablakom fényében
bujocskát kergetőzik szélben
és tova illanó aromában
áldott felettem a békesség .

Rendíthetetlen nyugalommal
pattognak újabb virágok
verőfényben fürdik testük
s búja szívvel muzsikálnak,

a télnek jövendő fehérségében
ébrednek bimbók zöldes színben
s makacs szépséggel kitartanak
a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]

Érdemelten---------Vilhelem Margareta

Voltam ébredésben könyörtelen
mikor már minden elveszett 
sajnálat ült arcomon eleven 
szenvedés nélküli szüntelen .

Átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .

Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyűrűként ölelnek
ha nincs értéke, bárhogy is dicsér .


Mert ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.

Fájdalmam nyugszik a csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedv veszetten
szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.

Ha jön az ár-------Vilhelem Margareta

Kényszer Világot élünk
hol az erősebb a győztes
csodát váró tekintetünk
akaratlan habbá elvesz.
sorshúzás a minden létünk.

Éhesen ,szomjan rugaszkodunk
kisemmizett mivoltunkban ,
saját honban lopózkodunk
élünk néma szív panaszban
kételkedünk angyalokban ,

bár miénk e lét otthonunkban
játszunk háborút eposzokban
széttört értékünk a múlté
veszítünk rutin műveletként
markunk átcsap gyűlöletként.

Fáj az élet érdektelensége
ingereinket összegyötörte ,
mosolyt szülünk már a létért
ruhát váltunk cifra pénzért
sáfrány színű porban lépünk .


Kölcsön kérünk alázatot
cserélünk más kabátot
fejünkre szalmakalapot
simitjuk cifra bajuszunk
szakáll lesz a divatunk. [W.B.]

A szabadság keresztje-----Vilhelem Margareta

Nem tudhatod mennyi az ára 
függetlenséged mércéjének,
valahol megmérik serényen
valahol égő túlzásba mereng .

Gyenge alkatod harcot felad
csődbe fut a szürke öregségbe ,
hálóba fogózik szürkeállományod
levegőért sikít túlhevült tested.


Mert lehetsz erős és független
kiásott fogaid lyukas gödreiben ,
de vérrel áztatott torkod szava
imádkozik némán keresztedben.

És fújtatva sziporkázik erőd
a kifordított bőröd izzadságán
selyembe bujtatott harcos öklöd,
suhint nagyokat az idő oldalán.

Van ,hogy bárgyú szád peremén
kicsordul nyálad reményed után 
erőt fohászkodsz a hold udvarán
az egyedül vívott harcod lezárt útján . 

Az érzések mi tolakodnak testeden
forognak körbe mint malom kereke
aprítják szabadon gyötrelmes panaszod
de keresztet áld független csillagod. [W.B.]

Tebenned-----Vilhelem Margareta

Ha tenger vagyok s átevezel
hullámaimon könnyedén
puha homokban megpihensz
mit terítettem az éj neszén .

Mert nincs megállás csókjainkban
hol itt ,hol ott csattan ,
felezzük az időt magunkban
osztozunk minden ajándékban.


Mert oly rövid az élet
és fáj a mulandóság kincse
bágyadtan kerülgeti testünk
könnyelműen illan a perce.

Bennem némán suttog a kérdés
és benned férfiasan a válasz
bennem tárul a szerelmes ölelés
te benned férfiasan a kívánat .

S gyönge női karjaim ölelése
tebenned talál feleletet ,
vágyam záporában álmom vagy
s szemedben lelem tükrömet.

Mert áldott az asszonyi szerelmem
mi férfias kebleden megterem
és áldott a csókos pihegésem
amivel magam beléd fészkelem.[W.B.]

A jelkép------Vilhelem Margareta

Vesztettem heves csatákat eleget
testemben kongtak győzelmek
kérges markomból cafatokban
hulltak a sárba kiszűrt keservek.

Szédítő álompor szállt felettem
tűzpiros arcom betemette,
s míg kemény szelek kergetőztek,
erőm hol fent ,hol lent egyre ment.

Most már repdesek mint a gerle,
kit kalitkából vadász űzte
utat feszít magának nyílegyenesen
a győztesnek járó babér koszorúért.

Egy láthatatlan űr marad utánam
a ködös homály burkolatában
tollaimat hullatom szándékkal
utat jelzek hatalmamban akarattal. {W.B.}

A tiéd vagyok---Vilhelem Margareta

Szellő vagyok, mi simogatja melegen

tökéletes tested .

Könny vagyok,mely arcod mentén

bánatosan lepereg.



Én vagyok a láng ,mely észrevétlen

kigyúl arcodon .

Sóhaj vagyok szívedben,mi repdes

öntudatlan.



Hőség vagyok mely melegíti szíved

napfényében .

Lelkedbe költözök ,szíved elviszem

nem űzhetsz el.



Lepke leszek, mely repdes feletted

felhörpintve illatod .

Nap leszek mely felhevít szüntelen ,

ha fázol -csillagod.



Akár fény lehetek, mely örökre ismerné

csodás tekinteted .

Százezer bűnök lelke leszek emlékedben

csitítom érzelmed.



Leszek neked égre nyíló kezeim rendje

éveim tekervénye .

Nem szabadulsz bezárt karjaimból sosem

benned leszek egyre.