Glóriás tél----Vilhelem Margareta

A mostani téli alkony fagyos izével
finoman magáról a havat lerázza ,
friss szagú szelek csikorgó láza
pislantó fényeket durván felrázza.

Mert itt van eljött ,s nem kérdezett
akart és mert és bírt felélesztett,
merészen két marokkal szórja hidegét
égetve a tegnapot s a jövő tettét .

De feltárunk rajta minden szennyet ,
mit néha titkolunk magunk előtt
Ő ragyogó trónon ül kezében jogar
megmutatja nekünk kegyetlen erejét.

Míg világban folyton kergetőznek egyre
rőtes ősz és jegesen recsegő tél ,
látni akar minket a hideg hónak fényében
akár az egész világgal szállna szembe.

És győz mindig, maga igazságában ereje
fehér hegyeket, tereket teremt röptében
a szélnek sosem adott oly erős hatalmat ,
hogy legyőzöttnek lássa magát életében. .[W.B.]

Unnepi fények---Vilhelem Margareta

Igazi gyöngy szemként csillog
az advent hangulata felcsillog ,
romantikus , egyben hangulatos
spirituális élményben öntudatos .

Az utakon boltíves csillárként
fejünk felett remegnek fények ,
spirális oszlopokra feltekerve
házunkban zöld fenyőt övezve. 

Vásárlási mulatság ,hangulat lelke
fényes épületek ,halk ünnepi zene ,
emberek fényekben gyönyörködnek
mint vásárokban a pogácsa szívek .

Hatalmas vörösen izzó gömbök
részese lett e csodás ünnepnek
lilás fényük szépséget ejt szívben
utcán sétálók, hömpölygő tömeg.

Az utcán is táncolnak örömükben
egyedi fények, tükrös bálteremben
fények ünnepe és karácsony fénye
összekötődik szent szeretetben. [W.B.]

Decemberi zsibongás----Vilhelem Margareta

Sötétkék az ég, az úton fények
kint csikorog és csontig vág a tél ,
jégcsapok lógnak sértetlen ereszen 
ködös alkony üli fagyott vizeket.

Sűrű pára száll kanálisok felett 
házakból füstölög a gyatra hőség 
s ködben imbolygó piciny madárka
némán kóvályog a zavaros légben .

Éjszakára csend lenne, de a szél
csintalankodik az utcán riszálva
szoknyáját , egyre, jobbra- balra
majd fuldokolva átcsap ablakodra..

Ilyenkor szorong a meleg szíved
benne rekedt a nyári illatú meleg
ibolya színekben múlik hófehérben  [W.B.]

Megfagyott virágok---Vilhelem Margareta

Megfagyott virágok élettelenek
búvó helyeket keresnek leveleinek,
de a hidegben csak tapogatóznak
gyáva szirmaik nem sokat tudnak .

Csúfot űzött a tél meggondolatlan
megfagyott virágok hattyúdalában 
ami lehetett lassan bevégeztetett 
a lehetségesből valami néha lehet .

Engedett a fagy és csorog az eső ,
de a virágoknak nem lesz sok jövő 
búvó helyükből karantént építenek
hátha virágjaik újra felélednek .

Fogom kezemben kedvenc virágom
lassan szemet nyit precízen ,diszkréten , 
kevés időt jósolok mandula virágnak
csodás szirmainak ,a téli jég egy átok .[W.B.]

Kényszermegoldás---Vilhelem Margareta

Kegyetlen csend van körülöttünk
időnként riadva egymást nézzük,
de nevetés, szerelmes csók nincs
csak alkudozunk,régóta van ez így .

Vajon meddig lesz kényszermegoldás
könnyeink úgyis elapadtak régen ,
állunk egymás mellett illedelmesen
míg elzsibbadt lábaink remegnek. 

Kétségtelen megszoktuk a maradást
csak tövisek kötik össze szívünket
egybegabalyodott lelkünk fáradás ,
s gyenge fényben szemeink figyelnek.

Érzéseink lassan hadakoznak ellenünk
magunk sem tudjuk mit hoz a jövőnk
játszani kellene egy kis romantikát
mik szívet bűvölnek és csiklandoznák .

Szórakozott a barátságtalan sors keze
mikor még kecsegtetett a gyönyör egyre
ma csak betokosodott szívek merevsége
van jelen ,de csak rideg derengés hidege. [W.B.]

Feltőrő vágy----Vilhelem Margareta

Mindig csábosan villan a vágy
egy villám csapta mozdulattal ,
mint álomban jelenő riadt árnyak 
egyre tested felett tolakodnak.

Nem elég csak a vágy, mi marad,
forró alvadó véred szivárgásában ,
ott lüktet a tett ,szívedből szivárog
a szó ,mi kívánatosan bent reked.

Idővel megjátszod újra a lehetetlent
a szók sorok láncán rezegnek feléd
hiába félsz, remegsz a szót ismered
vágyad mindig erősebb mint az eszed.

Bár ocsúdsz, szégyelled gyengeséged ,
de jól tudod mégis újra robban feléd
oly víg leszel ön legyőző keserveddel
de vágyad lüktet benned mint az őrület . [W.B.]

Csillogó tél---Vilhelem Margareta

Csillog a Hold,
havak ezüstje szikrát vet
kék illatok bűvöletében,
csikorog a fény a fák között,
ragyogva kéklik az ég.

Csendes az éj,
tisztult az ég fejed fölött,
hajnalban lángra kél a Nap,
s hullámzanak bércek felett
bolyhos csillagok önfeledten.

Bűvös a kör,
színes körök remegnek,
ez az áhítat titkos fénye,
szemünkben vígságot zeng,
s habfehér kézzel integet.

Dér cseppen,
halk zizzenéssel, dermedten
szórja szirmait szűz-fehéren,
a szüntelen tisztuló légben
villognak a hűvös pernyék.

Ez az a pillanat,
ráébredsz mindenségedben,
hogy Nap és Ég, mint egy igézet,
ketten az idő homályában örökre
kereszteződnek sebes zendülésben,
a tél bűvöletében.

És remegnek csillagok,
jeges dermedés álnokságában
pillék körülfogják sziporkázásuk,
s fullasztják testük ragyogását
selymes zenével, varázslatban.

Szeretném tudni----Vilhelem Margareta

Szeretném tudni mi bánt téged,
Szeretném tudni miért sértesz,
Szeretném ismerni gondolatod,
Szeretném ha elmondhatod !

Szeretném,ha rám gondolnál,
Szeretném,ha megcsókolnál,
Szeretném,ha simogatnál,
Szeretném,ha megdorgálnál.

Szeretem osszes hibáidat,
Szeretem a rosszaságod,
Szeretném,ha megsúghatnám,
Milyen nagyon vágyok én rád.

Szeretném,ha rám gondolván,
Elmondhatnád azt ,ami fáj,
Szeretném,ha sötét éjben ,
Eggyé válnánk mindörökben.[W.B]

Tánc szenvedéllyel---Vilhelem Margareta

Véletlen szenvedélyek
átsuhannak csendesen
évek során meg-meg állnak
s telítődnek lelkünkben.

Vitéz álmok keringőznek
a bálterem közepén
szenvedélyes tánczenében
összebújnak édeskén.

Remegnek a forró álmok
ha a testük összeér
vérvörös kis szikrák szállnak
a bálterem közepén .

O,de régen voltak álmok
lassan feledésben térnek
forró álmok,néha átkok
elcsüggedő kis ábrándok.

Valamikor ők voltak
életünknek vezérei,
ma csak örök álmok
az emlékek ékkövein. [W.B.]

Best Of Old Love Songs 80s 90s - Greatest Old Romantic Songs Ever

Gyerekkori emlékek ---W.B

Régen ,régen,fákba véstük nevünk
mint kisdiákok fogtuk egymás kezét
oly boldogan nevettünk egymásra
gondoltuk megmarad, megkötve fára.

Évek múltával éppen úgy mint régen
a vadonban keresem a fát, s felismerem
behegedt vonalak, ismeretlen nevek
egy barátom sincs ki keresné nevem .


Barát nem tért vissza ,senki sem érzi
hogy csak ellenség áll a hátam mögé ,
más világba pottyantam csak gallyak 
ágaznak,bokrosan csendes magányban .

A fák lehámlottak , akár csak barátok
idézve a múltat, csak holdvilág ragyog 
a fa érdesen szúr , ahogy nevem simítom
lakott itt élet, valaha , elmúlt, régi időkben.

Ma már nem keressük egymást a mában
ki, ki elment a maga tervezett útjára,
ha visszagondol régi fák heges betűire
valószínű, régi emlék maradt a szívében. {W.B.}

Az ujjaidban a sorsod-----Vilhelem Margareta

Azt mondják a jó öreg jósok
tenyeredben kering a sorsod ,
mikor megszülettél már ott volt
fura vonal rácsban elágasodott.

Most még nem látható a jövőd
bal hüvelykujjad megmutatja
hátterét a sosem látott létednek
kisujjad szív-órája lüktetésében.

De együtt indulnak útnak elébe ,
sors vonalaidat öt ujjon keresed
percnyi fogadalmak rejtekhelyén
gyönyörrel tölt el kezdete s a vég .

Tenyeredben a vonalak összeállnak
mint egy híres kirakat együttes hossza
s míg méred tenyered vonalai hosszát
zsémbes vonalak visszatérnek hozzád. [W.B.] 

Torekeny testemmel----Vilhelem Margareta

Csókokat álmodok ragyogó pilládon
dús szemöldököd puha mintájára ,
lágyan simogató édes asszonyi módra
kéretlen szerelmed áldom kifulladva .

Szeplőtelen érzelmed tiszta egy végben
hajadon hajam pihen lágy hullámokon
őszinte kapcsolat zárul kettőnk között
nem tarthatott sokká a hiszékenységem.

Fénytelen türelmem árnyékot hozó fájás
törékeny testemen cipelek egy áldást ,
rögtönzött értelmem zavaros előrelátása
gátolta csókjaid búja nagyravágyását. [W.B]

Elmúlik az ido---Vilhelem Margareta

Elmúlik az idő kóró virag zörög
valahol mélyen a föld éjjelében
kései tücsök penget hegedű zenét
fekete varjak köröznek az égen fent .

Elmúlik az idő, aszódnak emberek
vén óra ketyeg az idő vas kezében
mikulásvirágok villognak rettegve
időnkét szél seper át rajtuk keményen .

Mégis erre lakik komoly ifjúságom ,
otthonom keresi penészes falakon
a kertben minden halott holt vacakon ,
kis megátkozott tavacskám vad ,hínáros .

Elmúlik az idő, békesség világit felém,
nedves szoknyám mintha mégsem enyém
ma már nem használok finom selymeket
elmúlt életemet porba vagy kőbe veretem..[W,B]

Az erkolcs es a bun---Vilhelem Margareta

Szorongunk sok bűneink között
ropogtatjuk mint vén csontokat
Tisztaság ?Mit ér nekünk ez a szó 
ha bűnt is szülhet egy tagadószó.

Fárasztó a sok fejre hulló bűnös szó
nem véd meg a tudás hatalma sem ,
kínok tekerik az ész tekervényeket
szétmarva megvastagítják ereinket .

Émelyegni kéne magunk keservén
ha durván is,de robbanjon elménk
válasszunk erkölcs s bűn között
ha nehezen értené meg bús lelkünk.

Romlással kezdődött,minden jogalap
langy élettel küszködünk nap mint nap ,
de az elme nem alszik éberen kísér ,
s a bűnök titkai hamar ,szívekbe csap.

És ma csak nyoszolyákat készítünk
undorodva a sok bűntől s büntetéstől ,
fejünkön fehéren csillog a virágkoszorú
tisztán, de kerülgetnek bűnös gondolatok. [W.B.]

Hegedu hangrések----Vilhelem margareta

Sosem vagyok egyedül,hiányban,
valakik éppen most reám várnak ,
többnyelvű hangok ,ízek csodája
megnémult igék, tettek vibrálása.

Csenddel  zörögnek fájó  érzékek
virágok ,madarak fákon, s a tövében
lekapart falak, lecsorgó vakolatok
nyikorgó ablakok ,lelakatolt ajtók.

Mennyei hangok átlátszó kék égen
mind velem vannak társas körömben
hallom hangjukat lírai szenvedéllyel
minden esemény egy külön kellem.

Bennem is a vágy csak zenét szülhet
lábam nyomából a világ mindenségbe ,
mert én vagyok üzenetük képviselője,
testembe bezáródnak a  titokzatos éjjel.

Ahogy évek nőnek ,hegedű hangrések
széjjel fújt rózsabokrok  között véreznek ,
minden pórusomban zene kacérkodik
míg rózsabokrok  teste kéjben  álmodozik.  [W.B.]

Sorsrontó órák---Vilhelem Margareta

Csak a boldogság óráit számoljuk
megszámlálható  majd az az óra
megáradt arcunknak világító tükrén
felfogható a semmink  borzadalma.

Üres órákban szétszakad a semmi
s egyre messzebb jövünk -megyünk
mielőtt szárnyat kapna a létünk
a béke józan szava,lesz beszédünk.

Születésünktől  nem élünk derűvel
rozsa nyílásához hasonló tövissel ,
kettős kereszt út  áll majd előttünk
egyikből a másikig poros résekkel  .

Hosszú idő múlva félreüt szívünk,
az óra a semmiben  lassan eloszol ,
miután már  sok  megtörtént , múlt ,
kevés  idejéből valami mégis  kifúlt  .

Orákat gyökereztet fájdalmas lelkünk 
bár percenként mindent ellopnak tőlünk ,
megszokott sorsrontót  épp szégyelljük ,
de jó órákban jövőt magunkhoz öleljük .   [W.B.]

Egy katona emlékei----Vilhelem Margareta

Szétszakad a tested , még is bírod
többiekke gázolsz pocsolyákon
fegyvered csak a két kezed ereje
ujjongásod halogatásba elvegyülve.

Erdők nélküli gőrőngyős türelem
gumicsizmák szaga ,s a hányinger
homlokodról csurog az izzadság
külvilágba lépsz latyakos árkokon át .


Megkinzott véremből néha csapolok
ellenségek között nem szomjazhatok
hátizsákomban régen kapott rádióm
bárgyú énekeket gyötörten sirva dalol.

S menetelünk, emlékemben őzvegység
egymás lábait szinte elérhetnénk
bombák dördülnek földben kegyetlenül
én fegyverem nélküli felgyúlt kereszttel.

Zúdulnak egyre ,nincs időd magadra
kihasadt bombák őnmaguk restellik
csak vad kiáltások sebek fájdalmára
száll kék ég felé szomorodó arccal.

Eltévedt lélek---Vilhelem Margareta

Hideg fák között lengedez lelked

ahonnan jöttél nem vagy megkötve ,

megmeredt kövek faragott párnája

engedi lelked visszatérni hozzája .

Rokonaid talpig fekete gyászban

a temető hallgatag csodálatában

keringőznek falavelek egymásban

halkan nézed magad saját gyászában.

Látod ,hogy sok színes  virág halmaza

kis sírhelyedet bokrosra dagasztja

égő gyertya lángja inog  a szélben

lebegsz  felette dermedten a  télben.

Az élők még maradandót játszanak

mint sírok és halottak  őrzői  sétálnak

kezükben árvácska , bokros krizantém

szívükben a lelkünk  örök emlékként

Szorosan karöltve kezükben gyertya

síroknál megállnak, arcuk bizonyítja 

szokásos esemény ,még is különleges

halottak  napján mindenki  hűséges.\W.B.]

Dorul de acasa--Vilhelem margareta

,

Mi-dor de cerul de acasă                                   

unde mă simt in siguranță

de păsări născute printre stele

de mirosul ierbii parfumate .

Mi-e dor de apele cristaline ,

 ce nu se găsesc nicăeri in lume ,

de cocorii  mei cu zborul lin

şi  de mirosul copacilor de tei.

Mi-e dor de brazii cei falnici

de cerul albastru care găzduieste

de căpriori  ,ce sar peste butuci ,

de miei grăsuţi cu blana carliontati.

Mi-e dor de familia mea blândă

de mama mea cu gânduri linistite

de perechea mea  ,care mereu mă aşteaptă

mi-e dor de tot ce inconjoară  casa.

Şi dacă câinele meu sare pe mine  ,

ştiu că am  ajuns acasă cu bine

uşa se deschide parcă printro  minune

iar eu păşesc inăuntru cu bucurie.     [W.B.]