FOR MY FRENDS

Szerkesztett videóm

Ne siess---Vilhelem Margaret

Ne siess még várj egy percet
nyisd meg ajkad egy szóra
ha szuvasodik a fakereszt
hiába szól az óra.
Csattanó láz hideg szájon
száz meg százszor fecseg ,
hadd osszam meg bús keservem
hogy érezd te is lelkem
csókot osztó alkalomkor
rebben bennem a csoda
szívem fekete lesz
mikor ketyeg az óra .
Mert hiába üzenek egyre
utamon keresztben áll kezed
tiltó mozdulat áll benne
várod hogy kételkedjek .
Pokoli láz jeges testen
fújhat szelet szenvtelen
ugye fáj a bátorságom
és üzenem neked
mindig attól kérjél csókot
akit nagyon szeretsz .

A vaku fényében---Vilhelem Margareta

Folyton csak készülök
de egy helyben ülök
felhörpintem poharam
borgőzben füstölgök
buja fészkemben
átható szeplőtelen
arcot lázító
csillogó vaku
szemvesztő fényében.

Torkom kiszárad ,
bor nélkül szomjazóm
sötét árnyékom várom
hogy mégis eljussak
neves dísz estémre
a vaku csillogó
tükrös emelvényére ,
hol csillagom csillog
ünnepelni készen
a tompa vakufény percet.

De poharam nem enged
kéjjel kéreget
lábaim nem visznek
messzire ,
csak forog körülöttem
a világnak négy csücske ,
s én rímek szeretője
borban keresem
sötét dicsőségem ,
míg kocsmai szalmaszéken
villanó vaku kacsint nekem . 

Feledésbe torkolt--Vilhelem Margareta

Fátyolos hangú sóhajon
csönd és béke honoljon
számon a szomjas varázsom
halkuló lágy irgalom ,
gyengülő erőm
körbe forog
mértékkel összefont semmibe.
Büszkeségem pórba hull
mig robajjal omol a földre
kisemmizett józanom ,
szánalmasan tekint a jövőbe
Háború voltál számomra
s én kérdem ma tőled
létezik még irgalom
ha semmi sem maradt belöled ?
Csak fásult ,lenge kegyelem
megnémult szádon bölcsen
mint holmi dicséret ,
s kuszaság miben sorvadunk
csak zengö fájdalom végzete
és nő a távolság kettőnk között ,
s a határ mi elválaszt örökre
csak búja hervadás mértéke .
Ölelésed fogyó káröröm ,
fuldoklásba torkollik mosolyod
árulkodó szégyenes örömöd
bátorítana ha lehetne
de hervadásra itélt szerelmed
felhőkben úszkáló méreg .{W.B.}

Különös csend ----Vilhelem Margareta

Csend,különös csend körülöttem
furcsa mámorság ,mint aki részeg
visszafojtott bizarr lélegzettel
tapogatva járom körbe a lelkem.

És gúzsba kötött testemben
álmokat szül a képzeletem
a csend mi követ egy végben
pihenteti szüntelen a kedvem.

Oly furcsa bolondos bizalmak
karokként ölelnek szüntelen,
s a vért hullató ködös éjben
ábrándokat táplálnak szívemben,


s tüzesen lángol szemem kéjjel
mik varázsként hasítanak éjt
s törékeny testem titkos kertje
kívánságot virít tarka színekben.

S a perc mi hull esőnként fejemre
elhervadó virágként, kimúlt élet ,
s ha úgy lesz időm termő vérem
dobogtatni fogja majd kihűlt szívem.[W.B.]

A randevú----Vilhelem Margareta

Oly furcsa ez a Világ
tüzek égnek,zavaros víz 
az életünk,késként vágnak
belénk a hullámszerű 
lökések,az ige mi követel
bálványt s áldott Istent
egy hullámzó veszedelem
a semmiben
és örökös tűzként zuhog
hatalmuk
a barbárság átkos fényében
megtörve szenten
kifényezett örökölt kincseink .




Véres horror éjszakák;
már rutinos művelet
megszokásból gondolom
születnek fegyverek,
konok ,kemény emberek
még milyen áldozatot 
követelnek ?
Míg ,meztelen
roncsolt ,zúzott tetemek
értelmetlen dicsőségben
virág koszorúval
testük felett feküsznek.

Van- e még emberség
múló Világunkban ,
vagy csak véres szenvedély
torlódik hátizsákjukban
ki, ki ellen vétkezik, szentséggel
széttépázva szájunkban
álmaink csodáit?
A pokolbeli borzalmaktól
sistereg a biblia értelme
hiába ,
az ördögök örök mozdulatától
bénultan hátrálunk ,
de lehet csak fanatikus hátrányok 
a Világ fölfordított másán.[W.B.]

Mint virág a virágnak---Vilhelem Margareta

Forgalmas időknek közepén
micsoda csalfa délutánok futnak
átizzadt éjszakák szomjában
ketyegnek rímeid lassacskán.

S mint aki szemléli halkuló jövőjét
metaforába fojtja szemfedőjét ,
a selejtes ,tárgytalan délutánba
mely fölöttébb szebb lesz talán.

Hétköznapi illatos izzó égen
átfut zavartan kacsintva a szél
boszorkányos ,bűbájos idő mentén
vígan elfújja éved amikor születtél.

A vissza nem hozható fogyó idő
elmerengve romlásba kerget ,
feltekerve hajtod víg emléked
elérzékenyülve megleped idődet.

Mert fontos neked az esti szél
kócosan fújja sápadt arcod rímeit
opálos légüres tér nyílik feletted 
visszanéznél ,de nincs merszed .

Oly tetszetős a földnek dicsősége
röppen szabadon néha tréfát keres
álmaidnak sötét mélyülő gödreiben
éberen hív tisztább jelenidőbe.[W.B.]

Mind nehezebb----Vilhelem Margareta

Mind otrombák a fentről jövő
ütések hada 
kapkodod fejed a szembejövő
duzzadó árral
bárdok suhintják növő viharban
hiányos láncod
s tüzet szítanak testedet befogó
vérpiros nyilak ,
míg sötéten végső akarattal küzdesz 
égve lángodban ,
pernyével takarva megkeseredett 
égő arcod .

A szíved mely nem szolgált irgalmat
perzseli magát
s rég kihalt istenek átkot szórnak
reád,
kisemmizetten tördeled kezeid
lankadó erőddel,
nyugtalan tested védtelen erőszak
bájtalan kedvvel ,
miközben hátrálsz kívánsággal élve
szenvtelen teredben ,
örök valós igét hirdetsz egykedvűen
az édes életben.[W.B.]

Elfújt veszedelem---Vilhelem Margareta

Lesz nap mikor harcos elmémben
háborogva álmodik az értelem ,
s fölzúdult tengerek sós hulláma
öntözi kigyúlt ábrándos arcom ,
ölelni fogom tavaszi oltalmam
a nyirkos avarok zörrenésében
és sárgás,rothadt erdők talaján
majd csírázni fog ébredésem ,
suhogni fognak szárnyak zöldben
a sebezhetetlen kék ég alatt.

Majd ébredni fog álmodott tudatom
karimátlan kerek csillogó napon ,
fészkükből kikelt kis csupasz csibék
ringatózva himbálják kicsi testük ,
s mindenhol zene harsog fakadva
mely megrendíti a föld kérgét ,
s a pokolbeli borzalmak moraja
messzire kergeti szörnyű rémeim
és sűrűn tekeredő rózsák testemen
sebesen hullámzanak ébredésemen
és nyugalmam akkor meglelem .[W.

A muskátlim---Vilhelem Margareta

Kis cserépben bokros ágak
árnyékosan bújócskáznak ,
s tétova pillanatok alatt
újabb virágszirom szakad.

S a nyárnak színes szirmai
őszben mégsem rozsdamarta
apró bimbókat hullatva
örökzölden megújulva ,

kitárt ablakom fényében
bujocskát kergetőzik szélben
és tova illanó aromában
áldott felettem a békesség .

Rendíthetetlen nyugalommal
pattognak újabb virágok
verőfényben fürdik testük
s búja szívvel muzsikálnak,

a télnek jövendő fehérségében
ébrednek bimbók zöldes színben
s makacs szépséggel kitartanak
a legkeményebb zúzmaráig.[W.B.]

Ha jön az ár---Vilhelem Margareta

Kényszer Világot élünk
hol az erősebb a győztes
csodát váró tekintetünk
akaratlan habbá elvesz.
sorshúzás a minden napunk.

Étlen ,szomjan rugaszkodunk
kisemmizett mivoltunkban ,
saját honban lopózkodunk
élünk néma szív panaszban
kételkedünk angyalokban ,

bár miénk e lét otthonunkban
játszunk háborút eposzokban
széttört értékünk a múlté
veszítünk rutin műveletként
markunk átcsap gyűlöletként.

Fáj az élet érdektelensége
ingereinket összegyötörte ,
mosolyt szülünk már a létért
ruhát váltunk cifra pénzért
sáfrány színű porban lépünk .


Kölcsön kérünk alázatot
cserélünk más ruhadarabot
fejünkre húzunk szalmakalapot
igazítjuk cifra bajuszunk
szakáll lesz a mintadarabunk.[W.B

A szabadság keresztje---Vilhelem Margareta

Nem tudhatod mennyi az ára 
függetlenséged mércéjének,
valahol megmérik serényen
valahol égő túlzásba mereng .

Gyenge alkatod harcot felad
csődbe fut a szürke öregségbe ,
hálóba fogózik szürkeállományod
levegőért sikít túlhevült tested.


Mert lehetsz erős és független
kiásott fogaid lyukas gödreiben ,
de vérrel áztatott torkod szava
imádkozik némán keresztedben.

És fújtatva sziporkázik erőd
a kifordított bőröd izzadságán
selyembe bujtatott harcos öklöd,
suhint nagyokat az idő oldalán.

Van ,hogy bárgyú szád peremén
kicsordul nyálad reményed után 
erőt fohászkodsz a hold udvarán
az egyedül vívott harcod lezárt útján . 

Az érzések mi tolakodnak testeden
forognak körbe mint malom kereke
aprítják szabadon gyötrelmes panaszod
de keresztet áld független csillagod. [W.B.]

Vészharang-Vilhelem margareta

Már semmi sem vigasztal épen
csak hamvad leplek kéksége
kering a fájdalmas őszintesége
s miértekkel felel ébredésem.

Becsapott veszélyes érzelmek
buzgalmukban adnak és kérnek
reményeket hosszan pecsételnek
hangulatom csak varázsének.

És hol itt hol ott toppan szerencsém
futnak szemem elött remények
csatáznak holmi zavaros szavakat
fölöttem próbálnak osztani érdemet .

Csúfos kegyetlen törvények
nem végeznek semmi jótettet
homlokomhoz szorítom kezem
egy borongós hajnali reggelen .

Érdemelten---Vilhelem Margareta

Voltam ébredésben ,könyörtelen
mikor már minden elveszett
sajnálat ült arcomon eleven
szenvedés nélküli szüntelen .

Átkosan szikrák táncoltak ,
öklömben fogtam haragom
féltően óvva ,keservesen
játszottam velük elszédülten .

Mert lehet az élet egy ajándék
bár törtető keserű öntudat kísér
átfogó karok gyürüként ölelnek ,
ha nincs értéke, nincs dicséret.

Csak ábránd leszek üres légben
keresem majd támpontom egekben
rózsákat fűzők telt kontyom ékére
és áldom az isteneket bőségesen.

Fájdalmam nyugszik a csendben
imáim suttogom képzeletben ,
sajognak vágyaim kedvveszetten
szívem vérzik lassú kényelmében .[W.B.

Röpke pillanatok--Vilhelem Margareta

Emlékszel?Mikor megismertelek
tavasz kezdetén hűvös délután ,
a vízpartján virágzott a boldogság
kezeink egymásban, holnapot kutatták.

Ujjongtunk a másnap lopott csókjának
szemeinkben fürödtek szeszélyesen
a feltörő sóhajunk oly természetesen
fájni kezdett a boldogság kedélyesen.

Minden egyszerre oly természetes lett
a hideg szélben csókoltunk szelíden
kezdenünk kellett a szót, mi lehullott
s kacagva repültek arany mondatok.

Szívünkbe békesség honolt szüntelen
és tudtuk egymásra talált két idegen
szívemet lángra gyújtotta szerelmed
s te boldog lázban kezemet szeretted.

Megduzzadt ajkam a tavaszban felrepedt
vállamat fogtad , régi sebem behegedt ,
mint akiket árammal telítettek, rezzenve
egymásba kötődtünk egy örök vezetékbe .

S a ki nem mondott szavak ott vannak
kísérnek, mint örökös bársonyos alkalmak ,
féltő szeretettel óvnak, s egybeolvadnak
kivirágzott vízpart felhevült tavaszi illattal./W.B./

Még lehet---Vilhelem Margareta

Ne keresd azt
aki már elment
rövid távon  lehet szeretett ,
rothadt falevelen
sincs már erezet
a szél sem fuj hiába
ha nem gyülnek fellegek
békés gondolatban
minden belefér
s ha fordul a nap
süthet a nap feléd
Bársonyos kék egen
virit a kikelet
arany napsugárban
fordulhat életed
föld mélyében  is csirázik a mag
szebbnel szebbb idöket
ömleszt  a tavasz ,
Örök fényességben
kezdödhet értelmed.

Kivétel----Vilhelem Margareta

Egész testemmel öt vártam
érleltem lelkemben a vágyam
szentséges démonok kergettek,
legbelül elértem ,mit kívántam,
mert kérjük az igazit egésszel,
nem szabály, mit igen és nem,
nem lehet bennünk sok kétely,
indulunk, szárnyalva látni, ízlelni,
keressük bennünk hangosabban
a démont, mi néha halkabban
zendül kimúltan, s ha elértük,
tudjuk, ö a szent érlelt értelem
ö lesz számunkra elérhetőbb,
mert semmi más nem lebegőbb,
mint a megtért gyáva szerelem
hamarabb kaptam, mint éreztem,
könnyedén szárnyalva elértem,
mert létem követelte;ö kivétel.

Ha nem vagy velem----Vilhelem Margareta

Két nap között egy perc
egy vég,
és vágyam újra
felég
két este közt egy sugár,
lázasan jár,
gyötörten ringva
ha nem vagy velem és
csillog a csüggedő vágy
remegnek,
reszketnek a csábos
érzelmek,
reményt keltenek bennem,
mert föld és ég mind egyben
fuldokol,
nem elég a szerelemben,
mert minden varázsként
szédül suhogva,ott bent ;
míg kint,
csak enyhe fuvallat
lázong,
mert úgy hagyja el
szívedet a rettenthetetlen,
a könyörtelen gyáva félelem,
mint ahogy a felhők gyűlnek
a sötétre festett égen,
lázongva,
felszabadultan elszállnak ,
zsonganak a víg szabadban,
úgy mérik a szívet, szóval,
a tekintettel,s örök vággyal,
és egymásba olvadnak,mint
egy csöpp halk varázslat.

[W.B.] Vilhelem Margareta

Ringass még----Vilhelem Margareta

Ágyamban fekszem
nyugtalan testtel,
sodrom a perceket,
számolom szüntelen,
ha ringatna az álom,
múlna a fájdalom,
mert a vágyak íze
oly hamar elszáll.

Kint a monoton csendben,
sír a vonat az éjben,
tompán felsír régről
egy régi dallam,
aludni nem tudok,
karjaim kitárom,
nyúlok a semmiért.
és sóhajtok szüntelen,

Az eső szemerkél
koppan ablakomon,
én elgondolkozom,
hogyha engem várnál.
szállnék boldogan,
a dallamok szárnyán
utadat mutatnám,
a végtelent is sírnám.

Futnék elédbe,halk
zenés álommal és
aludnék karjaidban,
az éji hallgatagban,
de csak suttoglak,
ágyban forgolódok
leslek rendületlen,
hogy ringass el csendben. [W.B.]