Megfosztott érdemek---Vilhelem Margareta

Vétkezünk hitetlen parányi létben
testűnk pórusai megnyílnak kéjjel
húsunkba mar áldozatunk karma
s békét jósolunk magunk jóságára .

Lényegbe csap a titkosság mámora,
hamvas testünkbe már enyhe a fájdalom
létfontossággal keressük szinkronunk
de csak hazug gonosz képekkel harcolunk

Ereinkbe duzzad a csalfaság bosszúja,
kérkedünk hatalmunk milyenségével,
barátok leszünk a dölyfös urasággal
nem nézünk tisztán szemébe senkinek .


Borús látókörünk egy pusztuló világ
bosszút állunk szülőn testvéren,baráton
lánccal csavarodunk magunk körül
s lazulunk ha fölébreszt a lelkiismeret.

Vérrel vért bosszulunk hasztalan,
a Világ törvényei erősebbek nálunk,
keservünkben már jártas honorálásban,
belegyömöszöljük testünk gyalázatát .

Így kérkedik elmém hanyag szavakkal,
de agyamban nyers még a kívánságom
fájdalmamban ,lehetek önzőség alanya
de kavarog bennem a bosszúság vágya./W.B./

Salomé tánca--Vilhelem Margareta

Fordul a föld sötéten , csapodnak lángok,
s tenger morajlik zavarosan,
szitkok szállnak az emberi jóságból.
síró szemekkel törölöd bánatod.

S várod a jövőnek lihegő szédületét
bámulod a tenger táncát irigyen
miközben a szeleknek árnya 
csapkodja kapuit az elmúlt éveidre .

Nézed a kegyetlen játékok gyönyörét
minden perc kedvére dalol
nyíló eget vársz harsogó trombitákkal,
de elönt sárosan a tengeri örvény.

Szédületes látvány az eltelt évekről,
kapkodsz utána jajongva
felsérült markodban kihűlt céltalanság
feszült keblű sellő nevet tengernek tükrén .

Maradsz egyedül átlépve küszöböd
emberlakta kietlen idődben
s táncra perdülsz a merészen mint Salomé,
hogy megcsillanjon a bárd a fejeden ./W.B./

Kemény háború---Vilhelem Margareta

Verejtékeztem fájdalmam egyenletén,
dühöngő álmaim nem voltak végzetek
lehet törékeny a szívem belső része
szabadulnom kellett lüktető erekkel.

Hosszú az út az értelmem vonalán
termékeny zsákmányaim halmozódnak
védtelen testem zárt vonalak ábrándja
és zarándokolok rózsafüzérrel a pusztán.

Most ártalmatlan kemény ébredésem
nem hagyom feldúlni érdemelt győzelmem
szabadság vágyamban törlesztek sajnálatot
várom hogy ülepedjen elvesztett reményem.

Voltam ágról szakadt, veresség áldozata
háborúmat csak taktikának szántam
de ha vér tódult szent agyam üres terére
inamba szállt csepp rongyos bátorságom.

Kényelmes a létem, szabadságom szüntelen
várom hagyatékom megérdemelt sikerét
gonosz álmaimban,szemet- szemért vettek
összetákolt de bőséggel megáldott lelkek./W.B./

Táncolni a tündérekkel---Vilhelem Margareta

És ha boldogságom csak könyöradomány
és lepke szárnyon illatozik felettem,
ürességet fogok elgyengült kezemmel 
de szárnyas paripával átutazom az eget.

Hol tündérek táncolnak ,színes koronákkal
hab selyem ruhájukból szikrák keringenek
és szállnak körülöttem édes aromákkal
kis pálcájukkal bennem bizsergést szentelnek.

S fodros ruhámban oly boldog vagyok,
talán megkereszteltek a tündér csemeték
arany szállak illatoznak selymesen fejemre
nem érzem hogy földi teremtés lennék.

Készakarva vagy talán földi jóságomban
én is tündérként énekeltem kedvem
árvaságom kemény sötét napjaiban,
szomorúan herdáltam eltévedt keservem.

Kéz a kézben a lenge tündérlányokkal
hagyom ámítani magam oly ártatlanul,
hagyom feneketlen üres világom másnak
és elejtem vad táncom a tündér világon. ./W.B.

Most és mindig---Vilhelem Margareta

Most már minden lüktető percemben 
figyelem éberen tested lélegzetét 
széles mellednek ritmusos menetén
látom ahogy fel, s le ring a szerencsém .

S figyelem szűkszavú ajkad szavait
mely álmodban is rólam fecseghet
hallgatom szapora szíved vívódását
mik megtalálja magának a fészkét .

S ha talán elfáradnál önzetlen 
ott vagyok melletted győztesen ,
hogy nem lehetsz a másé sosem,
míg simítom homlokodról hajtincsed.

És őrzöd lettem kedved szerint
kibogozom szívednek pajkos cselét,
de fáj a tudat mikor nem kék az ég
csengő hangommal dúdolom zeném

hogy megőrizzelek a hatalmamban
törekvő sorsom éber mosolyában
és nyugtalanul figyelem hangulatod
lüktető perceknek szomjúságában../W.B/

Szerencse kilincse--Vilhelem Margareta

Már csak a csend mi körülfogja testem
s bárgyúan fülembe súg
s a közömbös vad éjnek nyugalmában
játszik hatalmával az éj tengerén .


Néha megkísért titkos vágyakkal
mit elnézően hanyagul viselek,
ténfergünk varázsos összefonódásban
tápláljuk egymást végzetesen.

Úgy állok megfeszülten a síri csendben
izzadt homlokom törölöm ,
de csak rongyos ,gyűrött ráncok sebe
tarkítja gőgös , félig kihunyt szívem

Mert nem mindig azé a szerencse kilincse,
aki örömmel kapaszkodik rajta
a kapzsi vágyaknak ringatott kegyelme
együgyűeknek is kézről- kézre adja .


Szívemből már kimúltak langyos dallamok
mik megőrizték friss tavaszi képem,
már az emlékek is csak keringnek velünk
körülhatárolva a haszontalan csendet./W.B./

Ha becsaptak---Vilhelem Margareta

Kifakadt bűnök virrasztanak felettem
bár sokféle emlékek zsibongnak bennem
de keserű szívemben hibátlan az egész 
nem félek magamtól semmi el nem vész

és hordom magamon rám tapadt keresztem,
csorbított életem néhai számadására
bánatos kedvemnek sorstalan szegénysége
meztelenre vetkőztette lelkemet.

A sok mohó vágyam belém szorult örökre
és szerelmes kéjben fürdik most szívem,
lihegve cipelek megtört léptekkel gyötrődve
nem tudtam betelni az életnek örömeivel.

Mert jó adni, kapni váratlan szerelmet
hibátlan elmenni ha téves a szerencse
s várni szemérmetlen a szépet és jót
megbocsájtó szívvel nézni új csillagot./W.B./

Hitvallás---Vilhelem Margareta

Ha netalán fészkelne bennem a szerencse
hóbortos titkok elfajult sorsában ,
lehet többet kapnék a kitisztult Világban,
vagy csak ábrándoznék nyugalmas ágyamban.

Tömérdek mérgek oly káros hatással,
körbefogják utam csekély bizalommal
kaphatnék még többet zavart életemben
vagy csak elnémulok a kegyetlen csapásra..

Többre jutnék ha áldanám tapsommal
azt amit mások kapnak cselfogással,
fegyelmezett énem oly körbemetszett ,
de figyelemmel harcolok rutinos jártomban

Kérkedő életem szent felvillogásában
legyen tanulság mindenki számára,
ha vészesen meghúzom figyelmem láncát,
lehet összehullok szárny csattogással.

Kérkedni kellene a hitvallás menetén,
bölcs gondolataim metszik egyéniségem
de szabad áramlással tör utat magának,
"A hiszek egy Isten" ősi áldott imáival ./W.B./

A semmittevökhöz---Vilhelem Margareta

Léha ,céltalan életetekben,
néha megáll az élet kereke
nem vágytok szépség imádóvá
csak gondtalan ritmust kevertek. 



S élet bölcsességetek kusza
két kézzel osztjátok a sóhajt
s nem nyitjátok ki kapuitokat
berekesztitek csalfán a szókat .

Bár nektek is fáj a élet célja
szeplős ésszel agyatokban
harcotok e földön a léhaság 
csak vándor lelkek vagytok.


Füst szagú férfi ajkatok átka
parázna szavaknak óceánja 
imáitok zűrzavart kapiskálnak
szerelmetek cudar álnok szikra.

Bátor lesz ki magát korbácsolja
vad kézzel üti majd borzalmát
s netalán zivataros vihar felnyög
azé lesz örökre a kegyelem kö.

Csak kérdem---Vilhelem Margareta

Lehet tévesen értem
mi belőled szökken
elvágott szöveg
keveset beszélsz
de őszintén sosem


S megrágom énemben
velős beszéded
különleges ,mesés 
mert ugye te sem 
érted ?Hihetetlen ,


Most mikor nem vagy enyém
hogyan kísérsz
mást , szendén ,
ha semmi sem egész 
csak a félig beszéd


Hazug a beszéd ,
oly rövid lenne az ész ?
Akkor,ott , kérdem
mikor az esküt rebegted
égig dicsérten
engem,elveszett eszed ?


Visszatartva lélegzetem
figyelem szemed
érdekelten 
ahogy felkészülsz
hogy zagyván becézgess
minden szót ,mit kiköpsz
számomrahazug kéj.
i

A költészet napjára---Vilhelem Margareta

Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?"
karom egy kard, kész a harcra
csak Parnaszuszt ne zavarja.

Szavaimmal bút és bajt átkozok
lelkemben gyűlnek a sok gondok
de engem mit érdekel a monológ
ha saját magam is ott bukdácsolok .

Mert fűzfából furulyát faragok
kis bicskával nyesett vékony bot ,
égő szívvel papírokat telesírok
testem, lelkem benne forgatom .

És porrá zúzom kis fűzfa életem
megátkozom felhevült kéjem,
hattyúdalom sír, nevetve régen 
de furulyám mégis tisztán énekel .

S ha majd költő leszek rímekkel
szenvedni fogok fals könnyekkel ,
lelkem a költészet markába teszem
a fűzfa furulyámmal együtt kezemben ..[W

Kisértésben---Vilhelem Margareta

Mint buborékok pattannak
a szikrázó éjben
kibomló vér eskük
módos új törvények 
piros vérrel írva
mint ősrégi 
kihűlt pecsétek
a jövendőt jelezve.
Szavad elé szavam vág
a múltat helyrerakva
s régi istenek szárnyán
torz szavak sora
csap arcomba
morcosan ,
a holnapot jósolva sután.
Mert kevés van benned
miben kapaszkodsz
csak nyomorult roncsok
kisemmizett szavak
érthetetlen tébolyok
aranyozott szavaid hiúságán.
Csak állunk szomorúan
érthetetlen könnyekkel
nincs mit összekötnünk
csak nyomorultan kapaszkodunk
míg hullámzik körülöttünk
a világ 
a csókok hajnalában
mely talán 
utoljára csendül arcomon
s az idő lassan megáll
mozdulatlanná váll. [W.B.]

Mennyi az ára---Vilhlem Margareta

Amikor már minden elveszett
és borongóssá válnak a képek 
szent szívem lüktetésében
meg ott van aprón emléked.

Még mozdul lábam ,kezem
szívem még nyitja rekeszeit
holt időknek fényességében 
nem maradt semmi betemetve. 

Esküt tettél bölcs ékezetekkel
sosem hagysz el amíg élek
másképp alakul eltökélésed
naptól sötét hold lesz estefele.

És tudom egy szem rebbenésre
visszatérnének végzetszerűen
mérethetetlen csókjaid terhe
amikbe mind betemetkeztem.


Onmagadtól kérdett döntésed 
felismeri-e hatalmas értéked ?
Hogyha újabb kísértésbe esve 
csókjaidat szórnád szemérmetlen ? .[W.B

Könnyö prelúdium--Vilhelem Margareta

Könnyen rebben
kísértet szerűen
lepke szárnyon remeg
bennem a remény
hangjegyeken ,

forrongó testem
egy ördöngös hév 
csiklandozott
feltámadt 
kéj 

nem lelketlen szellemek
kísérnek

kis tündérkék halkan 
zenélnek
komoly 
Bach- fúgát
élvezettel ,



s hallom fülemben 
D- minorját
fehér zongorán 
variációs ciklusát
s érthetetlen

fantázia dúsan ,
csak a prelúdium fáj
az ócska zongorán . [W.B.]

Betük között---Vilhelem Margareta

Most mikor vidám vagyok 
kitárom résre ablakom
és betűket rovok-rovok ,
oly láthatatlan víg sorok .

Még remeg kopott lelkem
homlokomon verejték ül 
de valami sejtelem cseng
a szép tiszta lapok között .

S ha néha kicsúszik belőlem
a fájdalmas betűk tengere
bűvös körökbe besüpped
tenger fenekére mindörökre.


Mert ma örömmel karolom
válladat örök békességgel
ölelésed bársonyos diadalom
s a betűk között vígan zenél

s eljön a megnyugvásom
karodban véges-végtelen ,
szemedben fürdök az éjben
s a betűk peregnek egy végben . 

Csak egyszer----Vilhelem Margareta

Most amikor szédít a láz
buja hevességgel
halvány arcom melegében
te érted aranylik mint topáz ,
s felcsendül imám
mi kitör remegve 
simogatóan szeretve
akár egy fohász.
S csókjaim szállnak feléd
simogatják kebled 
oly bársonyos szeretettel
mit csak egyszer
de csak egyszer 
lehet érezni.
Kékesen vibráló szemekkel 
ördöngös nevetéssel
kiáltom édesen
szeress, ölelj
csak egyszer 
csak egyszer. [W.B.]