bennem méred összes kincsed
de büszke szíved csak kérked
hol fent- hol lent leng szerelmed
suhogó lángként elszállt a széllel.
Ha félszegen is de türtőztetve
a percek lenge ütemére
babonás buta vezekelésben
kegyetlen a fájó gondok nyoma
érthetetlen szivem úgy nyomja
a" miért" csak ártatlan kérésed
s nesztelen töprengésemben
zűrzavaromban beléd fogózom
megszokásként szabadon
de nehéz teherként hordozol
a már kisírt szerelmünk ívén
bú szememnek kékes árnyékában .
De harcot vívunk egymás ellen
kétely burjánzik rég szívünkben
arcomon sápadt mosoly remeg
karomat elhúzom nem ártók neked
de szenvedni látsz a napsütésben./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése