bár senki nem kísértett meg,
a megálló vén időben ketten,
ajkad zamatával telve
álomittas napsütötte délután.
Úgy csüngök keskeny ajkadon
vastag erek duzzadt mámorában
de bölcsen ,vigyázva megtanultad
lelked döbbenésében
hogy elkábított édes részegségem..
S ha hosszú merengő nappalokon
füledben énekelem illatos dallamom
hason szívverésem zenére ringatott
türelmem szavára
szíved mosolyt teremt magadban .
S ha voltam testednek kívánata
ezer dallal szomjazod szívverésem
s nem nyughatok tekinteted alatt
csupán egyedül
ketten nyitjuk -zárjuk szerelmünk./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése