ropogtatják forró csókjaink ,
árva egységben szorongunk
vörösre duzzadnak ajkaink.
Lehet ámokfutók délibábján
bársonyban dúl ölelkezésünk
kisírt szemeink imádságán
várjuk repdesve kegyelmünk .
Minden titok volt már bennünk
zavaros éjszakákon repültünk
ki tudja hányszor megjátszottuk
ugyanazt mitől megrészegedtünk.
Most már fáj a szabad repülés
összeolvadunk forrón magunkba ,
s ha lélegzetünk pihenő ébredés
játszódjuk szinte mindig ugyanazt
a reggeli friss álmok ébredő talányát
mi ringatja varázsban ébredésünk ,
vigasztalódunk egymás karjaiban
talán megtaláljuk magunk varázsát ./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése