tiszta üde levegőből
hiányos szomorú napokba
a barátok lazuló figyelmébe ,
minden mi lelkem csitítaná
kihúzott kötelékek ridegségén
csomósodik rongyos életem .
Nem birok már figyelni magamra
csak bárgyúan keresem akaratom
míg kötelékek fogják nyakam
a vállam és fejem között .
Jól táplált nyugalom bőségén
átlépek minden bizalmat ,
hogy kint szenvedjek türelemmel ,
de csuda módra a két lét között
légszomjamban föltámadok
és keresem kalandos erényem
míg felborult életem cseppjei
gurulnak gyönyörrel szerte szét ,
a fájdalomtól hangosan kiáltok,
mert sorvadnak emberi erőim./W.B./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése