körülöttem,
edzett ereimben
hajnalok gyöngyöztek ,
testem nyárba hullott ,
hajam dúsan lombozótt .
Arany kertben virágzott
a kéjek lángja virágban ,
de sorsom vidámsága
rügyek zsenge láza
eltűnt örökre,mert
este hulló csillag
lettem .
Szélben lengedeztem
harsogó mosolyom,
százfelé rengett
és megrebbent léptem
a szellek hűvösében
a bíbor alkonyom
lett őrőkben.
Ma már halkult vérem
hevessége,
sok kis ránc gyűlt
a szemem kőré ,
hangom is zeng ,
de rekedten
és állok reményben,mert
ezüst serleget hordok
az arany szívemben .
S ha néha tűzpiros virágok
csalogatnak, már nem inog
kedvem
megállok szelíden,bár
hiába nógatom visszhangzó
bánatom,
senki nem váltja meg
feltörő alkonyom . [W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése