sötét árnyak suhannak nyomodba.
Vágyódva lesed a kigyúlt csillagokat,
pihésen széjjel terítik gondolataidat.
Pihenni szállnak madarak fészkükbe ,
te is megpihennél szerelmed ölében.
Kis árvácska örömöd szüzesen őrized,
de csak gyötri magát búsan a kedved.
Úgy rezeg a sóhajod, mi lelkednek titka,,
mint a síró szél, mi gallyat himbálgatna.
És várod szerelmed epedve kábán ,
de hasztalan, némán állsz sötét éjszakán.
Sürü homályban nem látszik könnyed,
s mi lecsorog beissza édes üdvösséged.
Nehezen jön szemedre az álmod dala
bársonyos éjeknek tündérét várja .
És hajnalban ugyanott állsz, színes díszben
az út elágazódásának ismert szerelmében.
Szemedben csillog vágyadnak szőkesége ,
de megtartod csillagod, áldva-kérve.[W.B.]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése